A szõlõpermetezés gépi technológiája

A védekezések sikere az alkalmazott vegyszerek hatásossága és egyéb tényezõk mellett nagymértékben függ az alkalmazott permetezõgépek kialakításától és az üzemeltetési feltételektõl. Nem megfelelõ gép használata, illetve helytelen mûködtetés következtében a permeteloszlás nem lesz kellõen egyenletes, túl- és alulpermetezett felületek adódnak, a permetlé jelentõs része veszendõbe megy, a talajra hull vagy elsodródik.

A permetezési technika megválasztásánál az ültetvény adottságaiból kell kiindulni. Ezek közül a legfontosabbak a sortávolság, a mûvelésmód, a lombozat térbeli elhelyezkedése és sûrûsége. Üzemi szõlõültetvényekben a sortávolság többnyire 1,8–3,5 m között van. A permetezéstechnika szempontjából kedvezõtlen a kis sortáv, mert a traktor és a permetezõgép nehezen tud haladni a növények károsítása nélkül, sõt a kisebb sortávolságú ültetvénybe a hagyományos kivitelû gépek be sem férnek, a keskeny kivitelû traktorok és munkagépek ára pedig a normál kivitelû gépekéhez viszonyítva többszörös is lehet. A permetezéskor a szórószerkezet és a levélzet között egy minimális távolságnak kell lennie ahhoz, hogy munka közben a traktor és a permetezõgép oldalirányú kitérései miatt a gépek szerkezeti egységei a levélzetet, illetve a fürtöket se sértsék meg, a szórófejekbõl kiáramló permetlé a szórási kúp kialakulása és a megfelelõ cseppképzõdés elõtt ne csapódjon le közvetlenül az elsõ leveleken, hanem szétterülve a teljes lombozatot borítsa, az esetleges hibaelhárítást (például a szórófejek eltömõdésének megszüntetése) a sorok között is el lehessen végezni, valamint a traktoros a vezetõfülkébõl jól láthassa, ellenõrizhesse a szórófejek munkáját. A sortávolság és a lombozat szélességének különbsége adja a szabad sorközt. A lombszélesség a mûvelésmódtól, a fajtától és a metszésmódtól függõen egy-egy soron belül is 0,5–1,8 m között változhat, de gyakran tapasztalható méretének jelentõs ingadozása. A zöldmunkák, hajtásválogatás elmulasztása miatt a szabad sorköz sok esetben nem elegendõ a megfelelõ minõségû munkavégzéshez. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy az eredménye permetezés alapfeltétele, hogy a lombozat megfelelõen kezelt, szellõs legyen. Ez különben a betegségek elkerülésének preventív módja, valamint a termés jó minõségének egyik elõfeltétele is.

A szõlõlombozat egyik jellegzetes sajátossága, amit permetezéskor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a viszonylag nagyméretû levelek általában „pikkelyszerûen” helyezkednek el. A sûrû lombozat permetezésekor zárt, felületet képez, mintegy falat húz a permetcseppek útjába, és ezáltal a kellõ penetráció kialakulását nagymértékben akadályozza. Ezt még csak fokozza, hogy a szõlõ levélzetének mozgékonysága rossz, ez elsõsorban a fertõzések szempontjából jelentõs fonákoldal kezelését nehezíti meg, különösen akkor, ha a lombozatot merõlegesen éri a levegõ-permet áram, mert ilyenkor ez a leveleket zsindelyszerûen egymásra nyomja, és a behatolás a lombozatba, valamint a fonákoldali fedettség minimális lesz. Ha azonban a permetezéskor a levegõ ferde irányban éri a lombozatot, már könnyebben biztosíthat szabad utat a permetcseppek számára a levélzet mozgatásával.

Szõlõültetvények védelmére kisebb táblákon használhatók a 300–600 dm3-es tartállyal ellátott függesztett gépek, ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy a traktor stabilitása a gép felszerelése és feltöltése után is megfelelõ maradjon. Ez különösen fontos lejtõs területekre telepített ültetvényeknél. A nagyobb felületeken gazdaságosabb munka végezhetõ vontatott permetezõgépekkel, amelyek általában 800–2000 dm3-es tartállyal kerülnek forgalomba. A gépeket rendszerint 15–20 bar, esetenként 50 bar nyomású membránszivattyúval készítik.

A permetezés minõségét alapvetõen meghatározzák a szórószerkezet kialakítása és mûszaki jellemzõi. A hidraulikus szórószerkezeteket ma már ritkábban alkalmaznak, mert ezek csak kisebb felületû, nem túl sûrû lombozatú növényzet kezelésére használhatók megfelelõ minõségben. Ez alól kivételt képeznek a szórópisztolyok, amelyek használata esetén azonban igen nagy munkaerõ-igénnyel és kis teljesítménnyel kell számolni. Üzemszerûen ventilátoros szórószerkezetekkel juttatható ki megfelelõ minõségben a permetlé, és az ilyen felszereléssel sûrûbb lombozatú ültetvények is eredményesen kezelhetõk. A gép kiválasztásánál figyelemmel kell azonban arra lenni, hogy a nagynyomású ventilátoros gépek teljesítményigénye általában jelentõs, ezért üzemeltetésükhöz megfelelõ teljesítményû traktor szükséges.

Ültetvénypermetezõ gépeken általában légszállításos axiálventilátoros vagy légporlasztásos radiálventilátoros szórószerkezeteket alkalmaznak. A korszerû axiálventilátoros gépek (1. ábra) ventilátora általában kétfokozatú hajtómûvel készül, és a lapátszög állításával is szabályozható a kibocsátott levegõ mennyisége és sebessége. A kilépõ légsebesség rendszerint nem haladja meg a 25–30 m/s-ot, ezért ha a szórófejek és a lombozat között a szórási kúpszög kialakulásához szükséges távolság megvan, akkor a növények sérülése kizárható. Szõlõültetvényekben nem jelent gondot a hatótávolság biztosítása, rendszerint a megfelelõ penetráció elérése okoz nehézséget. A védekezésnél nem elõnyös, ha a permetezés iránya merõleges a lombfalra. Ez a veszély elsõsorban axiálventilátoros szórószerkezeteknél jelentkezik. Ezért a haladási sebességet úgy kell megválasztani, hogy lehetõvé tegye azt, hogy a levegõ és permetáram elölrõl, oldalról érje a lombozatot. Erre a légteljesítmény függvényében rendszerint 4–6 km/h munkasebességnél van lehetõség.

A permetezés irányának, a mûvelésmódnak, illetve a lombozat elhelyezkedésének megfelelõ, helyes beállítása a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében is feltétlenül szükséges teendõ. Axiálventilátoros szórószerkezetnél rendszerint oldalanként legalább a felsõ egy-két szórófejet le kell zárni, hogy a cseppek ne a növények lombozata felett repüljenek el. A permetnek ez a része különben a talajra kerül, vagy a növények külsõ részén feleslegesen növeli a fedettséget. Természetesen az alsó szórófejek lezárása is szükséges lehet annak elkerülése érdekében, hogy a permetlevet közvetlenül ne a talajra szórjuk. A permetezés irányát a korszerû gépeken a szórófejek szögének és a ventilátoron elhelyezett légterelõ lemezek állításával is lehet bizonyos határok között szabályozni.

Axiálventilátoros gépeknél rendszerint 1,0–2,0 bar üzemi nyomást célszerû alkalmazni. Ezeknél az értékeknél már megfelelõ méretû cseppeket képeznek a szórófejek. Nagyobb nyomásnál azonban már jelentõsen és feleslegesen növekszik az energiaigény, valamint a szivattyú igénybevétele.

A légporlasztású permetezõgépeknél a radiálventilátor légárama nemcsak a cseppek képzését, szállítását biztosítja. A permetezés iránya – mint az a 2. ábrán látható gépnél is szembetûnõ – jól állítható, azonban a viszonylag kisebb mennyiségû levegõ – különösen kisebb ventilátornál – a kilépés után rövid távolságon belül lefékezõdik. Ezért a légporlasztású gépek alkalmazásánál különösen kerülni kell a nagyabb munkasebességek alkalmazását.

Elsõsorban szõlõpermetezéshez fejlesztették ki a keresztáramú ventilátoros szórószerkezeteket, amelyek légteljesítménye és kilépõ légsebessége rendszerint kisebb, mint a hagyományos kivitelû axiálventilátoros gépeknél. A függõleges tengelyû, kis átmérõjû, nagy szélességû axiális ventilátorok kilépõ keresztmetszetében elhelyezett szórófejek a lombfal teljes magasságában egyenletes mennyiségû, és minõségû permetezést tesznek lehetõvé. A hidraulikus hajtású ventilátorokat tengelyük körül el lehet fordítani, és így lehetséges olyan beállítás, hogy a lombozatot a legjobb penetrációt biztosító szögben érje a légáram és permet.

A védekezések hatékonyságát a lombozat kezelésének egyenletessége mellett a veszteségek nagysága jellemzi. Szõlõültetvényekben a jelenleg alkalmazott technológiáknál jelentõs, 15–40%-os, az elsõ egy-két permetezésnél pedig esetenként 60–80%-os veszteségek lépnek fel. Ennek csökkentésére számos fejlesztés történt, azonban az új megoldások hazánkban ez ideig széles körben nem terjedtek el.

A cseppek megfelelõ lerakódásának biztosítására régóta alkalmaznak elektrosztatikus eljárást. Ennél a rendszernél a folyadékot nagyfeszültségû, de kis erõsségû árammal elektrosztatikusan feltöltik, és ennek következtében a cseppek az ellenkezõ töltésû célfelületre intenzíven lerakódnak. Mivel ez az eljárás meglehetõsen nagy energiaigénnyel jár, ezért általában kis folyadékfelhasználással

mûködõ légporlasztásos gépeket alkalmaznak. A 3. ábrán ilyen elektrosztatikus permetezõgép látható. Az elektrosztatikus feltöltés hatására a cseppek igyekeznek a legközelebbi ellenkezõ töltésû felületen lerakódni, ennek következtében az elsodródás, a veszteség esélye kisebb. Az azonos töltésû cseppek egymást taszítják, ezért a lerakódás egyenletesebb lehet, mint a hagyományos permetezésnél. Az eljárás eredményessége függ az alkalmazott mûszaki megoldás jellemzõitõl, és a környezeti feltételektõl, mivel az igen kis töltések hatását a szabadban számos tényezõ korlátozhatja.

A permetveszteségek egyik oka az, hogy a kezelt ültetvényekben rendszerint nem folyamatos és egyenletes a lombfal. A telepítési mód sajátosságai, a növényzet eltérõ fejlettsége, tõkehiányok miatt a folyamatos permetezésnél a permet jelentõs része nem jut a célfelületre, nagyobbik része a talajra kerül, a többi elsodródik, elpárolog.

Az elsodródás mérséklését és a permetveszteségek radikális mérséklését teszik lehetõvé az alagútpermetezõk. Az egy vagy kétsoros gépeken a lombozatot burkoló elemekkel veszik körül, és ezek alatt történik a permetezés. A 4. ábrán egysoros alagútpermetezõ látható. A növényzetet elkerülõ cseppek a burkoló felületen rakódnak le. A lecsapódott permetlé a lemezek alján lévõ edényekben gyûlik össze, majd szûrés után újrafelhasználásra visszakerül a gép tartályába. Igen elõnyös tulajdonsága ennek a megoldásnak, hogy a burkoló lemezek nemcsak a lombozaton átjutó cseppek felfogására, hanem a szél elsodró hatásának mérséklésére, kiküszöbölésére is alkalmasak. Vizsgálatok eredményei alapján megállapítható volt, hogy kifejlett lombozat esetén a visszanyer permetlé aránya 20–30% lehet, kisebb lombnál ennél lényegesen nagyobb megtakarítás is elérhetõ. Az eljárás az elsodródás minimalizálását, a permetlé jelentõs részének megtakarítását, a gépkihasználás javítását egyaránt lehetõvé teszi. A hidraulikus rendszerû alagút permetezõgépek mellett kifejlesztettek axiálventilátoros szállítólevegõs változatokat is, ezeknél a folyadék leválasztására cseppcsapdákat alkalmaznak.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a szõlõültetvények védelméhez jelenleg megfelelõ választékban állnak rendelkezésre különbözõ kialakítású és rendszerû permetezõgépek. Feltétlenül célszerû az ültetvény adottságainak megfelelõ permetezõgépet alkalmazni. A hagyományos axiálventilátoros és légporlasztásos gépek alkalmazása azonban csak az ültetvény adottságainak megfelelõ, gondos beállítással lehet igazán hatékony. A védekezések eredményességének feltétele a zöldmunkák gondos elvégzése is. Megfelelõ penetráció, egyenletes fedettség, a szórószerkezet célirányos beállításával és a munkasebesség helyes megválasztásával érhetõ el. A vegyszertakarékos megoldások elterjedése gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból egyaránt indokol.

Dr. Dimitrievits György