MENÜ

Modern silótakarási technológiák

Oldalszám: 74
2014.04.09.

A zöldtakarmányok döntõ többségét tartósított takarmányként (szilázsok, széna) használjuk fel. A tömegtakarmányok minõsége meghatározó a kérõdzõk takarmányozásában, mivel energia és fehérjeigényüknek több, mint 60%-át fedezzük velük.

 

 

Az erjesztés minõségét, leendõ tömegtakarmányaink táplálóanyag-tartalmát megfelelõ technológiával és az erjesztést elõsegítõ segédanyagok alkalmazásával tovább tudjuk javítani. Napjainkban az erjesztés minõségét elõsegítõ adalékanyagok széles választéka áll a termelõk rendelkezésére, hogy azok felhasználásával kiváló minõségû tömegtakarmányokat készíthessenek.

A tartósítani kívánt terményeink optimális fenológiai fázisa, a megfelelõ szecskaméret, az ideális szárazanyag-tartalom melletti betakarítás, az adalékanyagok szakszerû kiválasztása, adagolása és a kellõ tömörítés együttesen hozzájárul a megfelelõ minõség biztosításához.

 

 


 



A szilázs- és szenázskészítési technológia egyik legfontosabb és egyben legmostohább része a tömegtakarmányaink megfelelõ silótérben történõ tárolása és megfelelõ lezárása, takarása.

Általánosságban elmondható, hogy a tömegtakarmányaink tárolására szolgáló silók állapota sok kívánnivalót hagy maga után, a legtöbb üzemben sokkal nagyobbra méretezettek az optimálisnál és a padozatuk, oldalfalaik is sérültek. A silóterek felújítása vagy új tárolóterek építése a beruházás magas költségei miatt alapos elõkészítést igénylõ folyamat. Silótereink megfelelõ lezárása, az elkészült takarmányaink takarása azonban kevésbé költségigényes feladat, már kis többletráfordításokkal is jelentõs eredményeket érhetünk el, azonban kevés energiát fordítunk rá és jelentõs a lemaradásunk ezen a téren a nyugat-európai gazdálkodókhoz képest. A rosszul takart silókazlainkon pedig mintegy koronaként – különleges esztétikai élményt szolgáltatva – korábban levedlett autógumikkal próbáljuk megóvni takaró fóliáinkat.



A megfelelõ silótakarás alapvetõ célja, hogy a betárolt erjesztett takarmány a teljes tárolási idõszak alatt légmentesen le legyen zárva.

Az optimális lezárás érdekében a következõ intézkedéseket tudjuk tenni:

1. Oldalsó fólia alkalmazása: e speciális fóliát arra alkalmazzuk, hogy egyrészt a siló támfalait megvédjük a termelõdött erjedési savak által okozott károsodásoktól, másrészt ezzel is hozzájárulunk a légmentes lezáráshoz. E fóliák rendkívül erõsnek (140–180 µm) és UV állónak célszerû lenniük.

2. Kettõs takarófólia (vákuumfólia + fedõfólia) alkalmazása: a takarmánnyal közvetlenül érintkezõ vékony fólia (kb. 40 µm) szorosan rátapad az erjesztett anyagra, így kizárhatók a levegõ és a kondenzvíz káros hatásai. A vákuumfólia feletti vastagabb, rugalmas, fehér UV-fólia (140–160 µm) biztosítja a külsõ hatásoktól való védelmet. A minõségi takarófóliák az eredeti méretük többszörösére nyújthatók szakadás nélkül, így rendkívüli mértékben ellenállnak a külsõ behatásoknak. A takarófóliák – helyes méretválasztás esetén – a silókazlakra könnyedén felhelyezhetõek, a tekercseket a kazal közepén végig kell teríteni, majd két oldalról a kazal széle felé kihúzni.

3. Védõháló alkalmazása: kiegészítõ elemként használható, a védõháló jórészt mechanikai védelmet nyújt a silókazalnak, másrészt a silókazal megkezdése után óvja a betárolt takarmányt a napfénytõl, és sûrû szövése meggátolja a termény beázását. A védõhálók általában tartósak, több éven keresztül használhatók.

4. Silózsákok: a kaviccsal vagy homokkal töltött zsákok biztosítják az alkalmazott fóliarendszer rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen be csapadék. A zsákokat 2/3-os telítettségig célszerû feltölteni, így könnyen elhelyezhetõek a falak mentén, illetve keresztben a fólián. Silózsákos rögzítés esetén a silókazal széleit végig kell rakni zsákokkal, továbbá javasolt keresztben 5–10 méterenként a silókazalra felhelyezni õket a fólia megfelelõ rögzítése miatt. Silózsákokat akkor célszerû alkalmazni, ha nincs teljesen tele a silótér. A silózsákok alkalmazásának hátránya, hogy a zsákok nehezek és komoly fizikai munkát igényel a silókazalra történõ felhordásuk.

Pántoló szalag: ha a silókazal teljesen tele van, akkor a zsákokat érdemes kiváltani pántoló szalagokkal, amelyekkel tökéletesen lehet rögzíteni a silókazal tetején elhelyezett fóliát. A pántoló szalagokat 2–4 méter távolságban javasoljuk feltenni a silókazal szélességétõl függõen. A pántoló szalagok általában 30–35 m hosszúak.

5. SiloClip fóliarögzítõ rendszer: a technológia biztosítja a takarásra alkalmazott fóliarendszer biztonságos rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen a betárolt takarmányba csapadék. A technológia lényege, hogy a silótámfalak mentén 3 méteres egymásba illeszkedõ mûanyag rudakat helyezünk el. A mûanyag rudakat a silófal tetejére rögzített acélrugókkal rászorítják a fóliára.



A silózsákos rögzítés kb. 50–60%-kal olcsóbb, mint a pántoló szalagos megoldás. A hátránya a gurtnis módszerrel szemben a nehéz fizikai munka többletében rejlik, mivel a homokkal töltött zsákok lényegesen nehezebbek a pántoló hevedereknél. A silókazal fogyásával a felesleges szalagok eltávolítása is lényegesen egyszerûbb, mint a silózsákok összegyûjtése. Célszerû megvásárolni a silózsákokat és a pántoló szalagokat is, mert így egész kazal esetén tudjuk használni a pántoló szalagokat, kisebb telítettség mellett pedig a silózsákokat.



Amennyiben további kérdései lennének a témával kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésére.



Karnóth Joris, Palkó István