MENÜ

A mikotoxinok csökkentik a tejtermelés hatékonyságát!

Oldalszám: 98
2014.04.09.

A sertés- és baromfi-takarmányokban elõforduló mikotoxinokról és azok súlyos kártételeirõl nagyon sok szó esik manapság.

Azonban a bendõbaktériumok toxinbontó képessége miatt a tudomány állása hosszú idõn keresztül az volt, hogy a kérõdzõk érzéketlenek a toxinokkal szemben.

Ezzel szemben terjedelmes telepi tanulmányok szólnak arról, hogy szignifikáns termeléscsökkenést és gyakoribb egészségügyi problémákat (pl. szaporodásbiológiai zavarok) mutatnak azok a frissfejõs tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.



A mikotoxinok különbözõ penészgombák másodlagos anyagcsere termékei. Megkülönböztethetünk szántóföldi penészeket, amelyek már a földeken álló növényeken nõnek és ott már képesek toxint termelni, valamint raktári penészeket, amelyek raktározási körülmények között szaporodnak és termelnek toxinokat.

Számunkra a szántóföldi penészek legfontosabb képviselõi a Fuzárium-fajok az általuk képzett toxinokkal: a Dezoxinivalenol-al (DON) és a Zearalenon-al (ZON). Ezek a penészek képesek a különbözõ gabonákkal és kukoricával, de egyben a fû- vagy kukoricaszilázzsal is beraktározódni.

A raktári penészek akkor okoznak problémát, ha a gabonát túl nedvesen tároljuk be, vagy a szilázs nem marad stabil és túlmelegszik. A gabona szakszerû raktározásával és a jó szilázskészítéssel könnyen meg tudjuk akadályozni a raktári penészek növekedését és ezzel a toxintermelésüket is. A szántóföldi penészekkel való fertõzõdésre nagyon kevés befolyásunk van. Például a változatos vetésforgóval vagy a fordított talajmûveléssel a Fuzáriumos visszafertõzõdést tudjuk csökkenteni, de a nedves idõjárás kedvez a Fuzáriumok növekedésének, mint ahogy ezt a 2005-ös évben láttuk, de az idei évben is extrém magas toxinszennyezettségre számíthatunk.



Mekkora a bendõ detoxikáló kapacitása?

A kérõdzõk ugyan le tudják bontani a toxinokat, de csak bizonyos mértékben. A maradék, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immunszupresszív és májkárosító hatású (DON), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében. A kísérletek azt mutatják, hogy a toxinok lebonthatósága a bendõben 0 és 90 % között van. Az, hogy ténylegesen mennyi detoxifikálódik, sok tényezõtõl függ. Elsõsorban attól, hogy milyen toxinról van szó. A kísérletek szerint az Aflatoxinnak maximum 40%-a bontódik le a bendõben. A Zearalenont a bendõbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, ami akár jó is lehetne, de a bontásból alfa-zearalenol képzõdik, amely tízszer nagyobb ösztrogén hatással rendelkezik, mint az eredeti toxin, így sokkal károsabb metabolit keletkezik a bontás miatt!

A másik fontos tényezõ a takarmány áthaladási ideje az emésztõrendszerben. Minél gyorsabb a passzázs a bendõben, a mikróbáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Ezért egy nagyobb mennyiségû tápot tartalmazó takarmányadagban, amely gyorsabban halad át a bendõn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén egy acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás mégjobban csökken, mivel azok a baktériumok, amelyek a toxinok bontását végzik, pH 5,8 alatt elpusztulnak.

Az, hogy a toxinok végül mekkora hatást fejtenek ki, függ a tartási körülményektõl, a stressz-állapottól, a toxinok behatási idejétõl és még sok tényezõtõl.

A frissfejõs tehenek, amelyeknek az ellés után amúgy is erõs immunrendszerre lenne szükségük és azonkívül még magas tejtermelést is várunk tõlük, vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak.



Milyen hatásai vannak a toxinoknak a tehenekben?

A mi éghajlatunkon a DON és a ZON a legfontosabb a szántóföldön képzõdõ toxinok közül. A DON egyfelõl gyengíti az immunrendszert, másfelõl pedig a májat támadja. Mindkét hatás befolyásolja az általános egészségi állapotot, a vitalitást és végsõsoron a tejtermelést.

Amerikában, ahol már régóta vizsgálják a mikotoxinok hatását a tejelõ marhákra, az Észak-Carolinai Egyetem telepi vizsgálatokat végzett, ahol a DON-nal szennyezett takarmány hatásait vizsgálták. Több mint 100 tejelõ teleprõl gyûjtötték be az adatokat a takarmányok toxinszintjérõl és a termelési eredményekrõl.

A TMR-ben mérhetõ DON-tartalom lineáris összefüggésben volt a tejtermeléssel. Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 800 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-al alacsonyabb volt mint a toxinmentes telepeken.

Teljesen más problémákat okoz a ZON. Az ösztrogén hatáson keresztül a ZON szaporodásbiológiai gondokat okoz. A tehenek hormonháztartásának felborulása vezethet a csendes ivarzáshoz, álivarzáshoz, vagy teljesen ki is maradhat az ivarzás. A következmény rossz termékenyítési index lehet valamint megnövekszik az esélye a petefészekcisztáknak.

A toxinok általánban csak magas koncentráció mellett alakítanak ki egyedül klinikai képet, de kisebb mennyiségben is felerõsítik már azokat a hatásokat, amelyeket a tehenek egyébként leküzdhetnének a toxinok jelenléte nélkül. Például a toxinok által okozott csökkent takarmányfelvétel és takarmányértékesítés ketózishoz vezethet, valamint annak heveny következményeihez. Esetleg egy eredetileg csak megnövekedett szomatikus sejtszám vezethet egy tényleges tõgygyulladás kialakulásához.



Tapasztalatok a Mycofix®-el tejelõ teheneknél

1. A Bécsi Állatorvostudományi Egyetem végzett kisérletet egy 27 hegyitarka tehénbõl álló csoporton 6 hónapon keresztül, a Mycofix® toxinok elleni hatásának tanulmányozására. Két részre osztották a csoportot és mindkét csoport napi adagjában a toxinszennyezettség 620-714 ppb DON és 33-47 ppb ZON volt. A kísérleti csoport Mycofix®-et kapott a takarmányba.



Az eredmények:

- a mikotoxinok csökkentik a mikróbapopulációt a bendõben

- a Mycofix® javította a tejtermelést 0,8-1,3 kg-al / tehén / nap

- a Mycofix® csökkentette a szomatikus sejtszámot 60%-al



2. Egy Amerikai kísérletben 1200 Holstein Fríz tehenet etettek 400-600 ppb DON-t és 70-78 ppb ZON-t tartalmazó takarmánnyal és a kísérleti csoport Mycofix®-et kapott. A toxinok inaktiválása által a tehenek átlagosan 2 kg/tehén/nap-al több tejet termeltek, a takarmányfelvétel 0,4 kg-al megnõtt és a takarmány-értékesítés is javult (1,39-rõl 1,47 kg tej/ kg tak.-ra). Továbbá kevesebb volt a szaporodásbiológiai probléma, kisebb volt a petefészekciszták elõfordulási aránya és jobb volt a termékenyítési index is.