Szemes termények tartósítási módszerei

Napjainkban kiemelkedõ fontosságú, hogy olyan takarmányozási technológiákat alkalmazzunk, amelyek egyrészt megfelelnek a szigorúbb takarmány-minõségbiztosítási, állathigiéniai és környezetterhelési elõírásoknak, másrészt a költségek csökkentése mellett magasabb értékû takarmányt biztosítanak az állatok számára. Az Agro Napló hasábjain a soron következõ számokban kísérletet teszünk néhány elterjedõben lévõ terménytartósítási módszer összefoglaló bemutatására, felhasználva a legújabb kutatási eredményeket, illetve az elmúlt években felgyülemlett gyakorlati tapasztalatainkat.

 

Aktualitása miatt sorozatunkat a nagy nedvességtartalmú roppantott kukorica irányított erjesztéssel történõ tartósításának bemutatásával kezdjük, hiszen néhány üzem már augusztus második felében megkezdi a roppantásra szánt kukorica betakarítását.

A rendszert Finnországban és más skandináv országokban már 35 éve sikeresen alkalmazzák. Korábban Magyarországon is nagyüzemi méretekben használták, de feledésbe merült. Az elmúlt évekhez, évtizedekhez képest azonban több tényezõ is jelentõsen megváltozott, illetve olyan új ismeretek halmozódtak fel, amelyek indokolttá tették e takarmány-elõkészítési rendszer újbóli, a régebben alkalmazott módszerhez képest módosított bevezetését.

A technológia a szemes termények roppantással történõ feltárását, valamint a szemek érési állapotától (akár 35% nedvességtartalmú) és a kapcsolódó tárolási technológiától függõ erjesztõ-konzerváló szervessav-készítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza.



A roppantott termény erjedésének minõsége

Nagyon fontos, hogy az erjesztés gyors lefutású és megfelelõ, tejsavas irányú legyen. Ezen kívül gondoskodni kell arról, hogy az elkészített takarmány hosszú ideig stabil maradjon, a késõbbiekben ne jelentkezzenek káros utóerjedési, ill. penész- és élesztõképzõdési folyamatok. Ezt megfelelõ összetételû folyékony szerves sav adalék(ok)kal biztosítjuk, amely(ek) fõ komponensként hangyasavat, propionsavat, valamint kisebb mennyiségû benzoesavat, ill. K-szorbátot tartalmaz(nak).

A bevitt hangyasav egyrészt biztosítja a tejsavbaktériumok elszaporodását segítõ pH-csökkenést, másrészt szelektív mikrobagátló hatása révén megakadályozza a káros baktériumok elszaporodását. A pH kezdeti idõszakban történõ gyors lecsökkenése azért is fontos, mert ellenkezõ esetben a betakarításkor jelenlévõ szántóföldi penészgombák (Fusarium sp.) stresszhatásra (viszonylag lassan csökkenõ pH, aerob körülmények megszûnése) intenzív toxintermelésbe kezdhetnek (F-2, T-2, DON). A készítmények többi hatóanyaga penész- és élesztõgátló hatással rendelkezik, és a kezelt takarmány aerob stabilitását hivatott növelni.

Az 1. diagramból kitûnik, hogy a technológia biztosítja az erjedés megfelelõ irányban történõ lezajlását.

Gyakori felhasználói kérdés, hogy az alkalmazott szerves savak nem csökkentik-e le túlságosan pH-értéket? A válasz egyértelmûen nem, a pH-értékek nedvességtartalomtól függõen (28–38%) pH = 4,0–4,8 között alakultak üzemi kukoricavizsgálataink során. Az eljárás lényege nem az, hogy a kelleténél jobban lecsökkentsük a kémhatást, hanem az, hogy nagyon rövid idõ alatt érjük el az optimális pH-t, és ez az érték a késõbbiekben ne kezdjen el növekedni, teret adva káros folyamatoknak.





Takarmányhigiéniai szempontok

A technológia hatása a szántóföldi penészek mennyiségére

2004-ben üzemi vizsgálatokat végeztünk a penészgombákra vonatkozóan (12 üzemben került sor mintavételre). A mikrobiológiai mérések azt mutatták, hogy fóliahengerben történõ tárolás esetében, felbontás után minden esetben 100 alatt volt a termény grammonkénti penészszáma, falközti tárolás esetében 100–1000 között változott ez az érték (megjegyzés: a határérték 10 000/g). 2003-ban azt vizsgáltuk, hogyan alakul a penészszám az azonos termõhelyrõl származó szárított kukoricához képest, ezt a 2. diagram illusztrálja.

 



Mikotoxin-vizsgálati eredmények

2002-ben az F-2, T-2 és DON toxinokra vonatkozóan összehasonlító analízist végeztünk, azt feltételezve, hogy a korábbi betakarítású kukorica esetében, ha már voltak is jelen szántóföldi penészgombák, akkor sem léptek még toxintermelõ fázisba, míg a hagyományos, októberi betakarítású termény esetében már felléphet toxintermelés is. A minták F-2 és T-2 toxin tartalma mind a korábbi, mind a hagyományos nedvességtartalom mellett betakarított termény esetében a kimutathatósági szint alatt maradt, a DON-tartalom esetében viszont észleltünk változásokat (1. táblázat).

A kezeléskor és a feletetés kezdetekor vett minták DON-szennyezettsége a kimutathatósági szint alatt maradt (0,200 ppm; depresszív koncentráció: 0,4 ppm), a normál (októberi) betakarítású kukoricában 10 mintából 7 esetében mutatott emelkedést a DON-szint, sõt 2 mintánál jelentõsen meghaladta az állatok számára depresszív koncentrációt.

A penész- és toxinvizsgálati eredményekbõl látszik, hogy szerves savas kezelés elpusztítja a betakarításkor jelenlévõ gombákat, baktériumokat és megakadályozza újbóli elszaporodásukat (a gyakorlati tapasztalatok szerint akár 1 éven túl is). Ebbõl, valamint a korábbi betakarításból következõen megakadályozza a mikotoxin-képzõdést (állathigiéniai elõnyök) (2. táblázat).

Az alkalmazott dózis a szemek nedvességtartalma (víztartalom 38–25%) és a tárolási körülmények függvényében 3,5–5,5 kg között alakul, 1 tonna terményre vonatkoztatva.

A következõ számban a fenti eljárással elõkészített szemes takarmányok aerob- stabilitási vizsgálatait, a takarmányozási tapasztalatokat és az ökonómiai vonatkozásokat leírva szeretnénk teljesebbé tenni a technológia bemutatását.

A cikkhez kapcsolódó részletes vizsgálati módszertan, a vizsgálati laboratóriumok helyszíne, az alkalmazott laboratóriumi módszerek, valamint a szakirodalmi háttér a szerzõnél megtalálható.

Karnóth Joris

Business Manager,

Silage & Preservation Technologies

mobil: +36-30/520-34-46

e-mail: [email protected]

Noack Magyarország Kft.