MENÜ

A sokszorosan megtérülõ szaktanács

Oldalszám: 52-55
2014.04.09.

Szakszerû talajmintavétel + Innovációs Nagydíjas trágyázási szaktanácsadási rendszer = maximális jövedelem a gazdának

 

 

A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetet, Budapest, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetét, Martonvásár, valamint az általuk létrehozott spin-off céget, a Pro Planta 3M Mezõgazdasági Szaktanácsadó Bt.-t, Budapest: az általuk kifejlesztett MTA TAKI – MTA MgKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer és szoftver kapta a 2007. évi Innovációs Nagydíjat, a Magyar Innovációs Szövetség (www.innovacio.hu) legrangosabb elismerését. Errõl az eseményrõl az Agronapló is hírt adott.

 

A 90-es évek elejével, a mûtrágya árak korábbi 50%-os állami dotációjának drasztikus megvonásával, a hazai NPK mûtrágya használat drámai visszaesésével felmerült az igény egy új szemléletû, költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer fejlesztésére.

A hazai agrokémiai iskolák által az utóbbi 40 évben, 1960 és 2000 között beállított és publikált tartamkísérletek adatbázisának létrehozásával, az ott kapott összefüggésekre alapozva ez a munka az 1990-es évek közepén kezdõdött. A számítógépes szaktanácsadási rendszer segítséget kíván nyújtani a növénytermesztõ szakembereknek a rendelkezésükre álló tápanyagforrások ésszerû és gazdaságos felhasználásához.

Példaképpen a káliumtrágyázási kísérletekben kapott összefüggéseket mutatjuk be (1–2. ábra). Jól látható két fõ növényünk eltérõ K-igénye, míg a kukorica káliumigényesnek, az õszi búza mérsékeltebb K-igényûnek bizonyult.

A K-igényes növénycsoportra (burgonya, cukorrépa, kukorica stb.) nézve közepes K-ellátottság a káliumra kevésbé igényes növények részére (kalászosok, napraforgó stb.) már jó K-ellátottságot jelent (1–2. ábra).

 

 


 

 



A kukorica K-igényes voltát jelzi az is, hogy hasonló átlagos AL-K tartalmak mellett a kukorica gazdaságos terméséhez kétszer annyi K2O hatóanyagra volt szükség, mint az õszi búzának (1. táblázat).

 

 


 

 

 

 

Gabonaegységben kifejezve K-trágyázás hatására a kukoricában csaknem ötször akkora átlagos terméstöbbletet kaptunk, mint õszi búzában. A relatív termések – melyek azt jelzik, hogy K-trágyázás nélkül hány százalékos termést érhetünk el – szintén jól mutatják a kukorica

K-igényes õszi búza számára már jobb

K-ellátottságot, és kisebb K-hatásokat jelentett, mint a K-igényes kukorica és lucerna növényeknek. A vetésforgón belül tehát indokolt a K-igényes kultúrák alá kijuttatni a K-mûtrágyát (Csathó, 1997).

A K-kontroll parcellák növekvõ AL-K2O tartalmával csökkentek a gazdaságos káliumadagok, és vele együtt a K-trágyázás hatására kapott terméstöbbletek is.

Jó hír tehát a gazdálkodóknak, hogy a tartamkísérleti adatbázisban a talaj AL-oldható PK-tartalma és a PK-hatások között igen szoros összefüggéseket kaptunk, a talajtulajdonságok függvényében a talaj PK teszt értékek jó pontossággal, megbízhatóan jelezték a PK ellátottságokat.

Ez azt is jelenti, hogy a szakszerûen elvégzett talajmintavétel, és a megbízható laboratóriumban történt talaj tápelem-

vizsgálat egy igen hatékony eszközt jelent a gazda táblája, parcellája (N)PK ellátottságának becslésében, a gazdasági növény alá kijuttatandó NPK mûtrágya igény pontos becslésében, így a területegységre jutó jövedelem növelésében is. Különösen is érdemes rá odafigyelni most, amikor az NVT AKG program záróévében nagyszámú talajmintavételre kerül sor. A korán letakaruló növények után érdemes már július–augusztusban megkezdeni a talajmintavételeket, hogy az õszi munkacsúcsra már elkészülhessünk velük. Fontos követelmény ebben az esetben, hogy a talajminták szárítása, száraz, biztonságos helyen való tárolása a gazdálkodó telephelyén történjen, hiszen az AKG programban résztvevõ gazdálkodók az FVM rendelet szerint a talajmintákat csak 2008. szeptemberétõl, az AKG program záróévének kezdetével juttathatják el a talajvizsgáló laborokba.

A talajmintavétel tehát nem egy szükséges rossz (lévén kötelezõ az AKG programokban résztvevõ, valamint a nitrátérzékeny területeken gazdálkodók számára), hanem egy igen hatékony eszköz a gazda kezében, termesztett növényei mûtrágya igényének minél pontosabb biztosításában, területegységre jutó jövedelme növelésében.

Talajvizsgálatok nélkül a tábla/parcella mûtrágyázását „vakon” végezzük, melynek során a teniszezõknél ismert „kettõs hibát” követhetjük el: 1) Nem juttatunk ki oda PK mûtrágyát, ahol viszont a növényünk gazdaságos terméstöbblettel hálálná azt meg. 2) Oda juttatunk ki PK mûtrágyát, ahol a talaj már jó-igen jó PK ellátottságú, és a PK trágyázással nem tudtuk tovább növelni a termésünket. A PK mûtrágyázásra fordított összegbõl ezen a táblán egy fillér sem térült meg, a PK mûtrágyázás az ablakon kidobott pénznek bizonyult.

Míg a 70-es, 80-as években a korábbi MÉM NAK hálózat szakemberei a talaj-

mintavételtõl, a talajvizsgálattól a trágyázási szaktanács elkészítéséig mindent „tálcán kínáltak”, addig ma sok üzem arra kényszerül, hogy maga szerezze be a talajmintavevõket, és saját dolgozóival vegye meg a talajmintákat és küldje el a legközelebbi talajlaborba vizsgálatra. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani alábbi útmutatónkkal.

A talajmintákat nagy gondossággal, a legfegyelmezettebb és legmegbízhatóbb munkatársak bevonásával kell megvenni, hiszen a talajmintavétel hibája többszöröse lehet a mintafeldolgozás és a labor hibájának.

A szakszerûtlenül (felelõtlenül?) megvett talajminták (árokpartról, forgóból, frissen PK mûtrágyázott táblából stb.) szintén az ablakon kidobott pénznek tekinthetõk. A szakszerûtlenül megvett talajminta vizsgálatával ezentúl még tovább árthatunk: a tábla tápelem ellátottságát torzítva, nem a valóságnak megfelelõen jelzi, és az ilyen talajvizsgálati eredménnyel még a legkiválóbb trágyázási szaktanácsadási rendszerrel sem tudunk pontos, a növény igényének megfelelõ szaktanácsot adni. Az ilyen talajmintával a gazda csak egyet tud tenni: saját magát becsapni, megtéveszteni. Ezért kell tehát kiemelt gondot fordítani a szakszerû talajmintavételekre.

Amennyiben a gazdaság, ill. gazdálkodó saját maga kívánja (vagy kényszerül) megvenni a talajmintákat, Magyarországon a jó minõségû és közkedvelt holland Eijkelkamp fúrókat tudjuk ajánlani. A cég hazai képviselõje az ITENVIRO Kft, 1165 Budapest, Hunyadvár út 56, Tel.: (06-1) 407-5350.

Másik megoldásként, gazdaságos áron rendelhetõk meg az ún. Radimszky-féle MTA TAKI fúrók (Radimszky László, 06-20/423-7756; [email protected]).

A mintavétel során a következõ fontosabb szabályokat kell betartanunk (Kádár, 1992; Kalocsai, 2006; www.fvm.hu):

- Egy átlagminta maximálisan 5 ha területet jellemezhet. Amennyiben a parcella területe meghaladja az 5 ha-t, úgy a parcellát 5 ha-os, lehetõleg homogén területekre kell bontani. (Jegyezzük meg, hogy a terület csökkentése növeli a pontosságot). Itt jegyezzük meg, hogy pontosabb eredményhez vezet, hogyha – az 1970-es, 1980-as évek gyakorlatának

megfelelõen –, 10 hektáronként 2 párhuzamosan történik a 20–20 részmintából álló átlagminta képzése. Ily módon a mûtrágyaszemcse mintába kerülésének esetleges torzító hatása kiszûrhetõ.

• A mintavételi pontok kijelölését

1:10 000 léptékû térkép alapján célszerû végezni. Ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is.

• A térképlapon rögzíteni kell a mintavétel helyszíneit, valamint a begyûjtött minták azonosítóját.

• A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit.

• Az átlagmintát talajtanilag egységes területrõl, azonos szintbõl és egységes módszerrel kell venni.

• Szántóföldi kultúráknál a mûvelt rétegbõl (0–25 cm) parcellánként, de maximum 5 ha-onként 1–1 minta, de még jobb, ha 10 ha-onként két párhuzamos minta.

• Rét-legelõ kultúránál 2–20 cm mélységbõl parcellánként, maximum 5 ha-onként 1-1 minta, de még jobb, ha 10 ha-onként két párhuzamos minta.

• Álló kultúránál 0–30, valamint 30–60 cm, bogyósoknál 0–20, valamint 20–40 cm szintekbõl kell 1–1 talajmintát venni.

Az átlagminta részmintákból áll. Minél több részmintából rakjuk össze az átlagmintát, annál pontosabb eredményre számíthatunk.

• Rét-legelõ esetén minimum 30, szántóföldi kultúra esetén minimum 20 ponton vegyünk azonos tömegû részmintát.

• A mintázandó területrõl a részmintákat zig-zag vonalban, vagy a két átló mentén vegyük úgy, hogy az a területet a lehetõ legjobban reprezentálja.

• A mintavétel megkezdése elõtt a talaj felületét a növényi maradványoktól meg kell tisztítani



Tilos mintát venni:

• szántóföldi kultúránál a tábla szélén 20 m-es sávban,

• a forgók területén,

• a szalmakazlak helyén,

• mûtrágya, talajjavító anyag, illetve szerves trágya depók helyén, az állatok delelõ helyén.



A mintavétel OPTIMÁLIS idõpontja a termés betakarítása utáni, még a trágyázás elõtti idõszak, mikor a talaj mûvelhetõ állapotban van.



Vehetõ még minta:

• az õsszel alaptrágyázott területekrõl a következõ évben a trágyázástól számított minimum 100 nap elteltével,

• a tavasszal mûtrágyázott területekrõl a betakarítás után, de az utolsó trágyázástól számított minimum 100 nap elteltével,

• szervestrágyázás esetén minimum 6 hónap elteltével.

A talajmintákat a legközelebbi talajvizsgálati laboratóriumba célszerû elküldeni. A teljes talajvizsgálati kör 14 paraméter (humusz, kötöttség, pHKCl, CaCO3, összes só, NO3+NO2, SO4, AL-P, AL-K, AL-Na, MgKCl, EDTA-Cu, Zn, Mn) vizsgálatát foglalja magában, ára 3–4000 Ft/minta közötti. A szûkített talajvizsgálati kör 10 paraméter (humusz, kötöttség, pHKCl, CaCO3, összes só, NO3+NO2, AL-P, AL-K, AL-Na, MgKCl) vizsgálatát foglalja magában, ára 2500–3500 Ft/minta közötti. A talajminták vizsgálati eredményének megérkezése után a kiugró adatokkal korrigált táblaátlag számításhoz minden egyes jellemzõre (pl. humusz%, AL-P2O5, AL-K2O stb.) külön-külön a mért számértékekbõl meg kell határozni a táblára jellemzõ átlagértéket, az ún. táblaátlagot. A kiugró talajvizsgálati értékek kiszûrése úgy történik, hogy a táblára jellemzõ átlagos talajvizsgálati eredmény duplájánál nagyobb értékeket kihagyjuk az átlagszámításból. Itt is ügyelnünk kell ugyanakkor arra, hogy amennyiben egy egész táblarész jellemezhetõ a nagyobb talajvizsgálati értékekkel, úgy ezt az elkülönülõ táblarészt külön kell átlagolni és rá külön szaktanácsot kell adni.

A szakszerûen megvett talajminta, annak akkreditált laboratóriumban történõ analízise ugyanakkor csak az elsõ feltétel, amelyre a területegységre jutó jövedelem növeléséhez szükségünk van.

Legalább ugyanennyire fontos, hogy a trágyázási tervet szabadföldi tesztkísérletekben kipróbált, ott bizonyított trágyázási szaktanácsadási rendszer ajánlásai alapján készítsük el.

Amennyiben ma egy nemesítõ fajtajelöltjének állami elismerést akar szerezni, köteles több éven át fajtakísérletben teszteltetni azt, és amennyiben az erõs standard fajtához képest ugyanolyan jól, vagy még jobban szerepel, csak akkor kerülhet a köztermesztésbe. Ez a rendelkezés a gazdák védelmében történt. Érthetetlen ugyanakkor, hogy a vetõmagköltségnél nagyságrenddel nagyobb ráfordítással járó mûtrágyázás tekintetében hazánkban nincs meg ugyanez a szûrõ a gazdák érdekében. Ma ingyen, avagy ellenszolgáltatásért, bárki, egy évre, vagy rögtön öt évre (?) akár a talajlaborok is, adhatnak trágyázási szaktanácsot, olyan, szabadföldi kísérletekben nem tesztelt szaktanácsadási szoftverekkel, amelyek semmiféle segítséget nem tudnak nyújtani a gazdálkodók gazdaságos, környezetkímélõ növénytáplálási gyakorlatához.

Az MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer és szoftver ugyanakkor az új fajták köztermesztésbe vételéhez szükséges követelményt is teljesíti! A Nemzetközi Foszfor Intézet (IMPHOS) finanszírozásával 2003 õszén három éves program keretében, 3 jellegzetes hazai talajon (barna erdõtalaj, csernozjom, réti talaj) 3 ismétléses, véletlen blokk elrendezésû szabadföldi kisparcellás kísérletekben kezdtük meg tesztelni környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszerünk, valamint az intenzív tápanyagellátást elõsegítõ, ill. a Talajerõgazdálkodás kkt, Kaposvár szaktanácsadási rendszere ajánlásait. Az elsõ évben, 2004-ben, mindhárom kísérletben õszi búza (nitrogénre és foszforra igényes, káliumra kevésbé igényes) növény szerepelt. 2005-ben nitrogénre és káliumra igényes, foszforra kevésbé igényes kukoricát vetettünk, 2006-ban tavaszi árpa (nitrogénre és foszforra igényes, káliumra kevésbé igényes) volt a kísérletekben. A kísérletek átlagában (3 hely és 3 év) a legnagyobb nettó jövedelmet az MTA TAKI–MTA MGKI-2 és az MTA TAKI–MTA MGKI-3 (a környezetkímélõ és a mérlegszemléletû) szintek eredményezték (3. ábra). Ily módon teljesült az új szaktanácsadási rendszer filozófiájának egyik legfontosabb eleme: a területegységre jutó maximális jövedelem elérése. Az eredmények továbbá igazolják az MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer alapelveinek, mûtrágyaadag-számítási módszerének helyességét, gazdabarát voltát.

 

 

 


 

 



Mivel az új, költség- és környezetkímélõ trágyázási rendszer a hazai szabadföldi trágyázási kísérletek adatbázisán kapott összefüggéseken alapul, ajánlása a lehetõ legkisebb adagok kijuttatásával mégis a biztonságos termelést, nagy termésszintek elérését teszik lehetõvé. Mivel a rendszert létrehozó két kutatóintézet nem folytathat gazdasági tevékenységet, spin-off vállalkozást hozott létre Pro Planta 3M Mezõgazdasági Szaktanácsadó Bt. néven, amely a szaktanácsadási rendszer fejlesztésével és terjesztésével foglalkozik.

A rendszerrel a gazdák, gazdálkodó szervezetek nagy megelégedésére 2007-ben már mintegy 160 ezer hektár területre adtak – minimális területalapú díj ellenében – az Agrárkamara megyei szervezetei (www.agrarkamara.hu), a Nitrogénmûvek Zrt (www.nitrogenmuvek.hu), illetve a Pro Planta 3M Bt (www.proplanta.hu) szakemberei szaktanácsot. A rendszer a 48 szántóföldi növény mellett 38 szántóföldi zöldségnövény, 14 gyümölcs- és szõlõkultúrák költség- és környezetkímélõ növénytáplálását is segíti ajánlásaival. A rendszer használata különösen is ajánlott az NVT AKG programokban résztvevõ, a nitrátérzékeny területeken gazdálkodó, a kereskedelmi célra állattartást folytató gazdáknak, gazdálkodó szervezeteknek, de mindazoknak is, akik növénytáplálási gyakorlatukat igényesen, a területegységekre jutó jövedelem maximalizálása céljával igyekeznek végezni.

Nincs tehát más hátra: ahogy a gazdálkodó – szakmai kíváncsiságától, nettó jövedelme növelése céljából – egy-egy tábláján egy új, ígéretes fajtát kipróbál, ugyanettõl a szakmai kíváncsiságtól hajtva, (lehetõleg homogén) tábláját három részre osztva, – véletlenszerû elosztásban – egyik harmadon a saját módszerével, a másikon az MTA TAKI – MTA MgKI rendszer 2. (környezetkímélõ) szintjével, a harmadikon az MTA TAKI – MTA MgKI rendszer 3. (mérlegszemléletû) szintjével trágyázzon, a három táblarészt külön-külön arassa le, és végezze el mind a három ajánlásra a gazdaságossági számításokat is. Ítélje meg maga a növény, hogy melyik ajánlás a leginkább az „ínyére való”! A gazdálkodó is akkor jár a legjobban, ha a lehetõ legjobban igyekszik termesztett növényei kedvében járni! A megyei agrárkamarák területi irodái 20–30 km-es körön belül minden gazdálkodó számára elérhetõk, és minimális területegységre esõ juttatásért elkészítik az MTA TAKI–MTA MgKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer szoftverével az ajánlásokat.

Ne felejtsük:

Szakszerû talajmintavétel + Innovációs Nagydíjas trágyázási szaktanácsadási rendszer = maximális jövedelem a gazdának!



Csathó Péter1–Árendás Tamás2

–Fodor Nándor1–Németh Tamás1

1MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet; Budapest; 2MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár