Magágykészítõ és gabonavetõ gépkombinációk

Az ilyen talaj-elõkészítõ–vetõ gépkapcsolások megjelenése az utóbbi 10–15 évre nyúlik vissza, de elterjedésük különösen növekedõ tendenciát – a többcélú talajmûvelõ gépeken túlmenõen – az ezredfordulótól mutatott. A növekvõ gépeladásokban nagy szerepük van a mezõgazdasági gépgyártók fejlesztéseinek is, akik szinte évrõl-évre új konstrukciókkal jelennek meg a mezõgéppiacon, és gépfejlesztésük egyre inkább a gazdálkodók – a felhasználók – igényeihez igazodik.

A talajmûvelés és a kalászos gabona vetés összevont, egymenetes elvégzésének eljárásaira sokféle és különbözõ gépkapcsolás nyújt lehetõséget. Az összevont mûveletek bevezetése csak akkor lehet célravezetõ, ha általuk: csökkennek a ráfordítások és csökken az egyes munkamenetek száma; a mûveletek optimális idõn belül elvégezhetõk, csökkentve az idõjárásból eredõ kockázatot; a kevesebb keréknyom kisebb talajtömörödést okoz, nem rontva (károsan) a talaj fizikai tulajdonságait; nem növeli a táblák gyomosságát, a kártevõk és növényi betegségek elterjedését, valamint a termesztett növény terméshozam-szintjének gazdaságos alakulását is biztosítja.



Alkalmazási lehetõségek

A gépek kiválasztásánál döntõ szempont az alapozó talajmûvelés módja és az õszi/tavaszi vetésû elõvetemény növényi maradványainak mennyisége-milyensége. Hazai viszonyok között a nyári betakarítású növények után az õszi vetésekig, kényszerûségbõl egy vagy több menetben is szükséges a talaj mûvelése, a tarló ápolása, a gyomok irtása a talaj kultúrállapotban tartása céljából. A kora õszi betakarítású és kevés növényi maradványt hagyó növények (pl. burgonya) után – az ekét általában mellõzve – tárcsával és magágykészítõ gépekkel 1–2 menetben a talajelõkészítés elvégezhetõ. Valamennyi elõvetemény közül a legnehezebb feladatot a napraforgó és a kukorica utáni kalászosok (többségében õszi búza) vetése jelenti, amikor is – idõben általában késõn – nagy tömegû napraforgó- és kukoricaszár marad vissza a tarlón. Az ilyen területeken a tarlóhántás, magágykészítés – a száraknak a betakarítással egymenetben vagy azt követõen külön menetben végzett zúzása után – csak több munkamenettel végezhetõ el. Ezek a mûveletek (szántás vagy tárcsázás, elmunkálás, magágykészítés) nemcsak jelentõs költséget, hanem tetemes idõt is igényelnek, így egyaránt növelik a termelési költségeket, illetve a többmenetes mûveletek végrehajtása késlelteti a vetést.

A minimális talajmûvelési irányzatok, és ezen belül a költségtakarékos talaj és környezetkímélõ technológiák egyik lehetséges megoldásaként jelentek meg – és egyre jobban elterjedtek – a kalászosgabonák vetésére jól használható ún. mûvelettakarékos magágykészítõvetõ gépek vagy mulcsbavetõ gépek. A mulcsvetés esetében a vetést megelõzõen a forgatásos talajmûvelés elmarad, és a magágy mûvelésére csak 5–15 cm mélyen kerül sor. A gépek a növényi maradványokat – a talajjal összekeverve – a felszínen hagyják, így a felszíni növényi takarás (a növényi maradvány-borítás) 30–80% közötti értékû, és ugyanezen menetben a magvak is elvetésre kerülnek. Ezt az eljárást – technológiai mûveletkapcsolást – tulajdonképpen nem is mûvelettakarékos, hanem inkább mûveletszám-, illetve menettakarékos mûvelésnek lehet megnevezni. Alkalmazása esetén ugyanis nem mûveletet, hanem inkább mûveletmenetet lehet megtakarítani. A kombinált magágykészítés-vetés gépeinek különbözõ mûszaki megoldásai lehetõvé teszik:

• alkalmazását szántás után és forgatás nélküli alapmûvelést követõen egyaránt;

• a terület teljes megmûvelését az alapmûvelésekkel egyidejûleg vagy azoktól függetlenül;

• a mélyebb vagy sekély talajmûvelést;

• a kalászosgabonák, kapásnövények és másodvetésû növények igényeihez igazodó talaj-elõkészítési–vetési eljárások alkalmazását.

A kombinált magágykészítõ- vetõgép családok vázlatos ismertetése

A gépek építési módja függesztett, félig függesztett és vontatott lehet, a traktor-munkagép kapcsolatot szinte minden esetben a talajmûvelõ gépegységen keresztül valósítják meg. A kisebb munkaszélességû gépek általában függesztett kivitelûek, a félig függesztett megoldás igen ritka, nagyobb munkaszélességek esetén – bár ez némely gyártónál nem jellemzõ – többségében a vontatott kivitelek dominálnak. A jellemzõ munkaszélességi méretek 3,0–6,0 m közöttiek, de egyes gyártóknál 8–9 v. 12 m munkaszélességû konstrukciók is vannak. A 3 méteres munkaszélesség felett – a legtöbb gép esetében – szállítási helyzetben a szélsõ váztagok hidraulikusan felhajthatók. A talajmûvelõ–vetõ egység összekapcsolására is több megoldás ismert. A kisebb munkaszélességû gépeknél az ún. rászerelt technikai megoldás az elõnyös, amivel a gépcsoport befoglaló méretei csökkenthetõk. A kapcsolt változatok esetében a vetõgép egy vonórúddal vagy kapcsolórúddal csatlakozik a talajelõkészítõ egységhez, amely rendszer az önállóan (külön-külön) is használható munkagépek összekapcsolásakor kerül elõtérbe. A vetõgépek megosztott kapcsolódása a magtartály és a vetõegység különválását jelenti. A magtartály elhelyezésére a talajmûvelõ egységen, a vetõegységen, a traktor mellsõ függesztõ berendezésén és az önálló futómûvel rendelkezõ, ún. magszállító kocsin (vetõkocsin) is van lehetõség. A talaj-elõkészítõ szerszámok mûködése passzív (pl. a különbözõ lazítókések; kultivátor kapák; egyengetõ/simító lemezek; rugós szárú kapatestek stb.), vagy aktív rendszerû lehet (pl. a talajhajtású tárcsás mûvelõelemek, vagy a felszínformálást végzõ hengerelemek, a TLT-hajtású rotációs boronatagok stb.) A magkijuttatás módja – a hagyományos gabonavetõ gépekrõl már ismert – gravitációs és pneumatikus magtovábbítású lehet, míg a magadagolásra a mechanikus rendszerû (toló/bütykös hengeres, cellás kerekes) elemeket alkalmazzák. A vetõegységeken alkalmazott vetõcsoroszlyák is többfélék lehetnek: egy- v. duplatárcsás rendszerûek (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyák (ezek a legolcsóbbak); késes v. szárnyas csoroszlyák (elsõsorban a vetõkultivátorokon alkalmazzák ezeket). A gépek csoroszlyái különbözõ nyomással terhelhetõk le a pontosabb vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. Az egyes vetési módok (keskeny-/széles sávba) az alkalmazott csoroszlyatípusoktól függenek.

Néhány, jelenleg is beszerezhetõ kombinált magágykészítõ–vetõgép fõbb mûszaki jellemzõit a táblázat tartalmazza.

 

Dr. Fûzy József