MENÜ

Az ország egyik legismertebb agrár-személyisége

Oldalszám: 6
2014.04.09.

Egy békétlen békési – Karsai József

 

 


Túlzás nélkül állítható, hogy Dr. Karsai József az ország egyik legismertebb agrárvállalkozója. Nevét még azok is ismerik általában, akiktõl egyébként távol áll a mezõgazdaság, a vidék, az agrárium. Karsai Józsefet az ország a múlt század 90-es éveinek végén ismerte meg Torgyán József agrárminisztersége alatt, amikor a békési vállalkozó mint „búzaégetõ” híresült el, mivel nem akarta 7000 forintért eladni a gabonát a felvásárlóknak, hanem az alacsony ár miatti tiltakozásul elégette a terménye egy kis hányadát. Ezt követõen nevezte el az akkori földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Torgyán József, nemes egyszerûséggel búzaégetõnek. Ezt az országos ismertséget hozó tiltakozást az elkövetkezõ tíz évben még számos követte, a legutóbbi a dinnyetermesztõk érdekében tartott dinnyeborogatás a francia érdekeltségû Auchan áruházlánc egyik üzlete elõtt.

Azt azonban kevesen tudják, hogy voltaképpen ki is valójában a búzaégetõ. Az alábbiakban arra tesz kísérletet az Agro Napló, hogy egy, a legjellegzetesebb vonalakat tartalmazó portré felvázolásával megrajzolja Karsai József arcélét.



Agro Napló (AN): Miként lett egy békési emberbõl országosan ismert békétlen tiltakozó?

Karsai József: (KJ): A történet korábban indul, mint 1998, amikor is felkeltettem akciómmal az akkori miniszter, Torgyán József figyelmét is. Az akkori tiltakozás lényege abban állt, hogy nem akartam odaadni a búzát Debrecenben mázsánként 700 forintért. Ezt keveselltem, és úgy gondoltam, hogy inkább tiltakozom az alacsony felvásárlási árak ellen, a többi termelõ érdekében is egy azóta elhíresült módon.

A rendszerváltást megelõzõen kutatómérnökként dolgoztam. Abból az idõbõl számos találmányom is van. Fõként növényvédõ szerek, amelyek alkalmazásával könnyebbé tehetõ a növényvédelem, például a vetõmagok a csávázást követõen is megtartják csírázóképességüket, mert a vegyszeres kezelést követõen „lélegezni” tud a mag.

Visszatérve az életút ismertetéshez: a rendszerváltás hajnalán egyik napról a másikra azt mondták, hogy nincs szükség alapkutatásra. Ezért nem volt mit tenni, hazatértem a szülõföldemre, Békés még inkább Csanád megyébe, mivel battonyai illetõségû vagyok, és az már nem Békés, inkább Csanád megye, de mindenképpen a „viharsarok”. Az egyetemet 1968-ban végeztem el, de már azt megelõzõen is a mezõgazdasággal foglalkoztam, mivel a szülõi házban ez adta a megélhetés egyik alapját. Amikor a rendszerváltás után lehetõség volt a családi földek visszaszerzésére és a privatizációra, éltem a lehetõséggel, és mintegy 100–150 hektárt össze is vásároltam néhány év alatt. Ezt megelõzõen azonban még üzemeltettem játékgépeket és voltam egy rövid ideig munkanélküli is. Majd ezután következett az elõször kényszervállalkozásnak induló mezõgazdasági tevékenység.

A múlt század 90-es éveinek végéig nem is tudtam, mi a politika, addig csak a szakmával foglalkoztam. Gyarapodott a gazdaságom, az elsõ MTZ-t követte a második, majd lett egy Ursus traktorom is, és ebbõl a fajtából szintén több állt azután a gépszínben. Ezt követõen vásároltam kombájnt, majd kombájnokat, és végül megvolt mindenem, hogy jó minõségû munkát – amit elvárok magamtól és a környezetemtõl is – végezhessek a növénytermesztésben. A fiam majd másfél évtizede dolgozik velem, most már õ irányítja az 500 hektáros családi gazdaságot. Én már csak mint tanácsadó dolgozom.

Emellett még mintegy 500 hektáron gazdálkodom mások megbízásából, segítek nekik a földet mûvelni. Az idén is mintegy 8 tonnás hektáronkénti búzatermést takarítottunk be. A repce hozama 3,3 tonna körül volt, az árpáé meghaladta a 7,5 tonnát. Kukoricából 11 tonnás hektáronkénti termésre számítunk, és a napraforgó is meglesz hektáronként vagy 3 és fél tonna.



AN: Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogyan lett a békés emberbõl országosan ismert tiltakozó?

KJ: Nem szeretem az igazságtalanságot, az igazamért, de ha úgy érzem, mások igazáért is mindig kiállok. Az elsõ tiltakozási akció hozta a következõt, hogy mi volt, azt már nem tudom, mert ezeket a tiltakozó megmozdulásokat általában már csak a videokazetták õrzik. De hogy sok volt belõlük, az biztos, mert nem fér el egy polcon a gyûjtemény. A tiltakozás lényege, hogy az az ügy, amiért kiáll az ember, az ne csak saját magának legyen fontos, hanem másoknak is, azaz sok ember érdekében szólaljon meg. Ekkor hiteles ugyanis a protestálás. Emellett a demonstrálóknak, illetve a demonstrációt vezetõnek azt is tudnia kell, ha elérték a célul kitûzött eredményt, abba is tudják hagyni a tiltakozást. Erre példa, hogy amikor Torgyán József majd 10 évvel ezelõtt leült Nagy Tamással, a MOSZ elnökével tárgyalni, és megegyeztek, a másfél száz tiltakozót egy-két óra alatt el tudtuk vezényelni a határátkelõhelyrõl.

Egyébként az agráriumban dolgozók érdekeiért muszáj néha látványosan kiállni, mivel ezek az emberek vannak úgymond az ostor végén, velük nem igazán törõdik senki. Ezt mutatja a legutóbbi dinnyemizéria is, mivel ha nem öntjük a dinnyét az áruház parkolójába, akkor nem figyel fel az ügyre senki. Így pedig a nagyobb nyilvánosság hatására kedvezõ fordulatot vett a dolog, és még a dinnyeszezon végén is jó árat adtak a gyümölcsért.

Persze a tiltakozással kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a kezdet kezdetén az embert nemigen támogatják sokan, általában csak az érintettek 30-40 százaléka érzi úgy, hogy jogos a megmozdulás, illetve azzal el is érhetõ valami. Most már azonban ott tartok, hogy általában az emberek 80 százaléka áll mellém, ha valamit el akarnak érni. Meg kell jegyezni, hogy a tiltakozó akcióknál általában ritkán van csak személyes érintettségem, mivel – mint mondtam – tanácsadóként dolgozom. Így volt ez a legutóbbi dinnyeügy esetében is. Azt a közkeletû hiedelmet is szeretném eloszlatni, hogy általában radikális álláspontot képviselnék, vagy magam a radikális megoldások híve lennék. Nem, ez nem igaz, mivel csak kemény álláspontot képviselek, és azt határozottan. A nevemmel fémjelzett tiltakozások egyetlen esetben sem politikai célúak, hanem mindig gazdasági érdekekért folynak. Meg kell azonban mondani azt, hogy mindig úgy szervezzük a dolgot, hogy arra a sajtó odafigyeljen, vagyis hírértéke legyen a dolognak. Amire ugyanis a médiumok nem figyelnek, azt általában hiába is csinálja az ember. Például arról senki nem beszél, hogy Battonyán már évek óta karácsonyfát és húst osztok azért, hogy azoknak is ünnep legyen az ünnep, akiknek erre egyébként nem telne.



AN: Úgy tûnik azonban, hogy ez utóbbi tevékenységét a helyi közösség mégis megbecsüli, ugyanis a dél-békési város polgármesterévé választották…

KJ: Így igaz. Büszke is vagyok rá, mert kevés szocialista színekben induló polgármester-jelöltet választottak meg az utolsó helyhatósági választáson. Amikor azonban megválasztottak, az egész város polgármesterének választottak, így kötelességem minden Battonyán lakó embernek segíteni. Ezt be is tartom. Igyekszem, hogy a városban jó legyen élni, ezért a munkahelyteremtést tartom az elsõ számú feladatomnak. Ezért indítottunk közmunkaprogramot, és próbálkozunk azzal, hogy a helyi energetikai lehetõségeket ,a gázt és a termálvizet is a magunk javára hasznosítsuk. Szeretnénk elérni, hogy e program segítségével féláron lehessen fûteni és világítani a városban az országos árakat figyelembe véve. Emellett ezt a lehetõséget felkínáljuk a városba érkezõ vállalkozóknak is. Az alternatív energia hasznosítással például üvegházakat szeretnénk mûködtetni, annak érdekében, hogy az 50 év feletti embereknek is legyen még munkalehetõségük a környéken. Persze nemcsak a városért dolgozom, mint polgármester, hanem a térség több településéért is, mert megválasztottak szocialista színekben országgyûlési képviselõvé is. Ez utóbbi tisztségemben is sokat „ütközöm” a régió érdekeiért, úgy az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottságában, mint az MSZP Agrármunkacsoportjában.



AN: Honnan származik az Önben lévõ vitalitás? Milyen géneket hozott magával?

KJ: Apám még a XIX. század végén, 1897-ben született, én pedig most már a XXI. században élek. Ez szinte mindent elmond az életemrõl. A család félig-meddig erdélyi kötõdésû, egyik ága onnan került a Dél-Alföldre. Már ükapám is agrárvállalkozó volt, nagyapám pedig összefogta a környékbeli gazdálkodókat és közösen vállaltak különféle mezõgazdasági munkákat. Emellett öregapám apámhoz hasonlóan már ipart is ûzött, nekünk nem kellett a cipõtalpalásért a suszterhez menni. De az 50-es évek elején még én is kötöttem kast, és seprût, hogy apám ki tudja fizetni a 9 hold után járó adót Rákosinak. Ez 1952-ben nem is volt kevés, mivel 22 ezer forint volt egy évre, egy házat pedig már 30 ezerért lehetett kapni. Az ezt követõ életutamat pedig nagy vonalakban már elmondtam, annyit azonban hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évtizedben rendkívül felgyorsultak Magyarországon az események, amit az is jelez, hogy az elmúlt évtizedben annyi dolog történt velem, mint összességében a megelõzõ évtizedekben sem.

 

 

Karsai József – életrajz

Battonyán született 1944 augusztus 12-én. Harminchárom éve nõs, két gyermeke van Szilvia 33, Csaba 31 éves, egy unokája van a 8 éves Blanka. Középiskolai tanulmányai befejezése után a Gödöllõi Agrártudományegyetem hallgatója lett. 1968-ban Általános Agrármérnöki diplomát szerzett jeles eredménnyel.

Ezt követõen a battonyai Petõfi Mezõgazdasági Termelõszövetkezethez került, mint ösztöndíjas. Közben 1969–79 között Növényvédelmi Szakmérnöki diplomát szerzett. 1973–75 között a mezõkovácsházi Új Alkotmány Mezõgazdasági Termelõszövetkezetnél dolgozott mint növényvédelmi szakmérnök, majd visszakerült a battonyai Petõfi Mezõgazdasági Termelõszövetkezethez, mint termelési fõmérnök.

1980-ban szerzett tudományos doktori címet (summa cum laude eredménnyel), 1981–90 között a Velencei Kutató Intézetben fõmérnökként dolgozott. Tudományos eredményeit mintegy harminc találmány fémjelzi. A rendszerváltás után visszakerült Battonyára és azóta mezõgazdasági vállalkozóként dolgozik családjával együtt. A családnak 500 hektár saját és bérelt földje van. Mellette 50–60 mezõgazdasági kistermelõnek végez mezõgazdasági szolgáltatást. A Magyar Szocialista Párt tagja, 1998-ban önkormányzati, 2002-ben országgyûlési képviselõi mandátumot szerzett. Egyéb társadalmi, ill. civil szervezeti tisztséget tölt be a Battonyai Nyugdíjas Egyesület, Viharsarki Nagycsaládosok Egyesülete, Dél–Békési Nyugdíjasok Egyesülete és a Battonyai Sportegyesületben is.