A nitrogénoldat, valamint a réz és cink kezelések hatása az õszi búza hozamára és nedves sikér tartalmára

Ehhez pedig meg kell ismerni az adott növekedési stádiumában jellemzõ tápelem koncentrációkat. Csak így lehet a szükséges mikro- és makroelemeket a növényi szervezetbe juttatva elérni a kívánt hozamokat.

Az õszi búza (Triticum aestivum L.) hazánk legnagyobb területen termesztett kultúrnövénye. Magyarország mindig híres volt az ország területén termett jó minõségû búzáról, azonban napjainkban az ingadozó minõség sok gondot jelent a termelõknek. A minõségi problémák több tényezõ hatásának tulajdoníthatók, amelyek között az idõjárási viszonyok mellett a hiányos tápanyagellátás is szerepet játszik (Kádár, 1992).

A jó minõségû termék elõállításának alapfeltétele a harmonikus növénytáplálás, melynek alapvetõ letéteményese a növény tápláltsági állapotának számszerûsített meghatározása. Ehhez ismernünk kell az adott növekedési stádiumában jellemzõ tápelem koncentrációkat. (Jolánkai, 2003, Kádár, 1992, Sárdi és Balinkó 2003).

A növények makrotápelem-igényének kielégítése mellett a megfelelõ mikroelem-táplálásról is gondoskodni kell. A szántóföldi növények közül a réz hiányára legerõteljesebben a kalászosok (búza, árpa, zab) reagálnak (Bergman, 1979, Graham, 1976, Grundon, 1991, Pais, 1980). A rézhiány-reakció genetikai meghatározottságára utal, hogy az elégtelen Cu ellátottság kedvezõtlen hatásai nem csupán a búzában, hanem a rozs × búza fajhibridben, a tritikáléban is erõteljesen megnyilvánulnak (Graham, 1978).

Magyar és nemzetközi kutatások egyaránt bizonyítják a réznek a nitrogén anyagcserében betöltött fontos szerepét. Ugyancsak számos kutatás foglalkozik a mikroelemeknek (Cu, Zn) termesztett növényeink és az õszi búza hozamára, valamint minõségi tulajdonságaira gyakorolt hatásaival (Lehoczky és Kiss 2001). Hazánkban Pollhammerné (1973, 1981) végzett eredményes réz- és cinktrágyázási kísérleteket az õszi búza minõségének javítása céljából. Flynn et al. (1987) Ausztráliában rézhiányos talajon végzett réztrágyázási kísérleteik alapján megállapították, hogy a pollenképzõdés elõtti rézkezelés hatására a hozam, valamint a minõségi paraméterek egyaránt javultak.

A mikroelemek, elsõsorban a Cu relatív hiánya gátolja a N felvételét, a kijuttatott N mennyiségének nagymértékû növelése viszont környezetszennyezõ. Az ebbõl adódó problémák megoldását jelentheti ezen Cu- és Zn mikroelemek UAN-oldattal való együttes, komplex formában történõ adagolása. A lombtrágyázás során alkalmazott UAN oldatba adagolt mikroelemek kedvezõ hatásukat nem csak a jobb N hasznosulás útján fejtik ki, hanem felhasználásukkal biztosítható a növények egyenletesebb mikroelem-felvétele is (Schmidt et al. 2002, Kuduk, 1988). A fenti összefüggések vizsgálatára szántóföldi kisparcellás kísérleteket állítottunk be a réz- és cink-amin komplexek, valamint az UAN-oldat búzában történõ hasznosulásának megismerésére. Az UAN-oldathoz réz- és cink-amin komplexet adagoltunk, majd ezen elemeknek az õszi búza hozamára és nedves sikér tartalmának alakulására gyakorolt hatását vizsgáltuk. További kísérleteinkben a liszt minõségét befolyásoló legfontosabb paraméterek, így a nyersfehérje-tartalom, valamint a sütõipari értékszám alakulását is nyomon követtük.

Kísérleti anyag és módszer

Szántóföldi kisparcellás kísérleteinket három éven keresztül végeztük rézben és cinkben hiányos, meszes Duna öntéstalajon a SOLUM Rt. területén Komáromban. A kísérleti terület talajvizsgálati eredményeit az 1. táblázat mutatja be. A kísérlet során az általunk elõállított réz-, valamint cink-amin komplexek hatását vizsgáltuk az õszi búza nedves sikér tartalmának, valamint termésmennyiségének alakulására. A Cu- és Zn vegyületeket UAN-oldattal történt állománykezeléssel együtt alkalmaztuk.

A véletlen blokk elrendezésû kísérletben alkalmazott kezeléseket a 2. táblázat mutatja be. Az egyes kezeléseket a bokrosodás végének fenológiai fázisában (Fe. 5)

végeztük el. A kísérletben alkalmazott búzafajta a GK-Csörnöc volt.

A termés mennyiségi-, valamint minõségi tulajdonságainak meghatározása céljából az egyenként 10 m2 alapterületû parcellákról a termést parcellakombájn segítségével takarítottuk be. A mintákat a Pannon Gabona Rt. gyõri laboratóriumában vizsgáltuk. A kapott eredményeket variancia-, valamint regresszióanalízis segítségével értékeltük.



Tudományos eredmények és értékelésük – a Cu + UAN kezelések hatása a hozamra és a nedves sikér tartalomra

A különbözõ kezeléseknél mért hozamokat és nedves sikér tartalmakat a 3. táblázat mutatja be. Az elvégzett statisztikai értékelés az egyes években eltérõ megbízhatósági szinteken mutatott különbségeket az alkalmazott kezelések hatására kialakult értékek között. Míg az elsõ kísérleti évben a hozam, valamint a termés nedves sikér tartalma statisztikailag igazolható különbségeket nem mutatott, addig a további években a Cu növekvõ adagjainak hatására 5,0-, illetve 1,0 %-os megbízhatósági szinten adódtak különbségek az egyes kezelések között.

A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a növekvõ Cu-adagok mind a hozamot, mind a vizsgált minták nedves sikér tartalmát befolyásolták. Megállapításainkat a 3 év kísérleti átlageredményeivel elvégzett statisztikai értékelés is alátámasztja (4. táblázat).

Az elvégzett varianciaanalízis 0,1%-os megbízhatósági szinten igazolja az alkalmazott kezelések pozitív hatását az õszi búza hozamának alakulására.

Az egyes kezeléseknél mért nedves sikér tartalmak statisztikailag igazolható különbségeket nem mutattak. A nem igazolható összefüggések ellenére megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott kezelések növekvõ adagjainak hatására a minták nedves sikér tartalma az 1,0 kg ha-1 Cu dózisig emelkedett.

A vizsgálatok alapján az alkalmazott Cu kezelések növekvõ dózisainak hatására a hozam az y = -0,563x2+1,3686x+4,4769 egyenlet mentén változik (R=0,9719, P=1,0%). Maximális hozam (5,31 t ha-1)

az y’=0 pontban, azaz 1,22 kg ha-1 Cu adag esetén várható. A nedves sikér tartalmak az emelkedõ Cu-adagok hatására az y = -2,1973x2 + 4,5367x + 33,317 másodfokú egyenlet mentén alakulnak (R= 0,9425, P=5,0%). A kísérleti eredmények alapján a nedves sikér tartalom maximuma (35,66%) az 1,03 kg ha-1 Cu dózisnál adódik.

Az adott kísérleti körülmények mellett a Cu állománykezelés hatására bekövetkezõ hozamnövekedés és a nedves sikér tartalmak változása közötti összefüggést az y=5,4495x2-48,376x+140,93 egyenlet írja le. A kapcsolat jól jelzi, hogy bizonyos esetekben a tápanyagellátás javításával a növekvõ hozamok mellett is mód nyílik az õszi búza sütõipari tulajdonságainak javítására.



A Zn + UAN kezelések hatása a hozamra és a nedves sikér tartalomra

A Zn kezelések hatása az egyes vizsgálati években eltérõen alakult (5. táblázat). Az egyes kezelések között csak az utolsó évi hozam értékek mutattak statisztikailag igazolható különbségeket (P=5,0). A nem szignifikáns különbségek ellenére megállapíthatjuk, hogy a vizsgált paraméterek az emelkedõ Zn-dózisokkal a 0,3 kg ha-1 Zn-adagig növekedtek. Ennél nagyobb Zn adagok a hozam, valamint a nedves sikér tartalmak csökkenését eredményezték.

Az összefüggéseket a 3 éves adatsor statisztikai értékelése is alátámasztja (6. táblázat).

A három év átlageredményeivel elvégzett statisztikai értékelés az egyes kezelések hozam-, valamint nedves sikér értékei között 1,0%-os szignifikancia szinten mutatott igazolható különbségeket. Az eredmények az egyes évekhez hasonlóan alakultak. A hozam-, valamint a nedves sikér értékek az emelkedõ Zn-adagokkal a 0,3 kg Zn ha-1 dózisig növekedtek, ennél nagyobb adagok esetén azonban a vizsgált paraméterek csökkenése volt megfigyelhetõ.

Az elvégzett regresszióanalízis megmutatta, hogy a hozam az emelkedõ Zn-adagokkal az y = 0,0545x2 –0,4204x + 4,9396 egyenlet mentén csökken (R=0,7085). A nedves sikér tartalmak az emelkedõ Zn-adagokat az y = 0,0211x2-1,1151x + 33,691 egyenlettel leírható függvény mentén követik (R=0,9845, P=1,0%).

A Zn kezelések hatására elõállt hozam-,

valamint nedves sikér értékek közötti összefüggést az y = -13,706x2 + 131,33x-281,15 regressziós egyenlet írja le (R=0,7846). Az összefüggés alapján megállapíthatjuk, hogy a Cu kezelésekkel ellentétben itt a hozamok növekedésével csupán mintegy 4,8 t ha-1 termésmennyiségig várható a nedves sikér tartalmak emelkedése. Ennél nagyobb termések esetében a vizsgálati eredmények szerint a nedves sikér tartalom csökken. Az összefüggés hátterében számos tényezõ állhat, közülük kiemelhetõ a kísérleti talaj rendkívül alacsony Cu-ellátottsága (1. táblázat), mely a hiány pótlása nélkül bizonyos termésszint felett a termés mennyiségi és minõségi paramétereinek limitáló faktorává válhat. A három éves

Cu, valamint a Zn kezeléseket összehasonlítva az egyes csoportok között statisztikailag igazolható különbségeket találtunk. Az elvégzett varianciaanalízis alapján megállapíthatjuk, hogy a hozam értékei 0,1%-os (F=18,83), a nedves sikér tartalmak 5,0%-os (F=5,62) megbízhatósági szinten mutattak különbségeket. Az eredmények alapján a réz-, illetve a cink kezeléseket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a tesztnövény a maximális terméshozamot-, valamint nedves sikér tartalmat a Zn kezelések esetében jóval alacsonyabb dózis esetén érte el, mint a Cu kezeléseknél (1., 2. ábra).

A vizsgálati eredmények alapján valamennyi vizsgált paraméternél a rézkezelések eredményezték a legjelentõsebb emelkedést.



Összegzés

Az õszi búza nitrogénigényének kielégítésére gyakran használnak N-oldatokat (pl. UAN) fõként fejtrágyázás formájában. A N-oldatot a bokrosodás és a kalászhányás között célszerû kijuttatni a növényzetre. Jól ismert tény, hogy talajaink rézbõl és cinkbõl sok esetben jelentõs hiányokat mutatnak. Mivel kísérleteinket is ilyen talajon végeztük, célszerûnek látszott a N-fejtrágya kiegészítése réz és cink mikroelemekkel. A réz és a cink egyaránt számos enzim alkotórésze, továbbá a réz a növények N-anyagcseréjében is fontos szerepet tölt be.

Kísérleteinkben a réz- és cink általunk elõállított amin-komplexeit használtuk különbözõ koncentrációkban (0,1; 0,3; 0,5; 1,0; 2,0 kg ha-1) UAN-oldattal együtt kijuttatva. A kísérleteket három éven keresztül (1998–2000) folytattuk rézben és cinkben hiányos meszes Duna öntéstalajon, Komáromban. A vegyületek kijuttatása bokrosodáskor (Fe. 5) történt. A parcellák területe 10 m2 volt. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a rézzel és cinkkel kiegészített UAN-oldat hatására a hozamok emelkedtek. A legjelentõsebb emelkedést a réz kezeléseknél kaptuk. A cink és a réz kezeléseket összehasonlítva megállapítottuk, hogy a cink kezelésnél a maximális hozamnövekedést alacsonyabb dózisoknál értük el, mint amekkora Cu-adag a maximális termés eléréséhez szükséges volt. A legjelentõsebb hozamnövekedést a 0,3-ha-1-os Zn adagnál kaptuk. A Cu kiegészítésnél magasabb (1,2 kg Cu ha-1) dózisoknál értük el a maximális hozamot. A hozamváltozáshoz hasonló eredményeket kaptunk a nedves sikér tartalmak alakulásának vizsgálatakor. Legmagasabb nedves sikér tartalom a 1,03 kg ha-1 nagyságú Cu- adagok esetében várható. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a nedves sikér tartalom a Cu kiegészítések hatására Zn kezelésekhez képest jelentõsebb növekedést mutatott. Az alkalmazott Cu kezelések során mért hozam-, valamint nyersfehérje értékek közötti kapcsolat megmutatta, hogy bizonyos esetekben a tápanyagellátás javításával a hozamok növelése mellett mód nyílik az õszi búza sütõipari értékmérõ tulajdonságainak javítására is.

Dr. Szakál Pál1–Dr. Schmidt Rezsõ1

–Dr. Kalocsai Renátó2

–Dr. Barkóczy Margit1– Giczi Zsolt2

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezõgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar, Mosonmagyaróvár

2 UIS Ungarn Laborvizsgálati

és Szolgáltató Kft., Mosonmagyaróvár



Felhasznált irodalom:

Bergman, W., 1979, Termesztett növények táplálkozási zavarainak elõfordulása és felismerése Mezõgazdasági Kiadó, Budapest pp. 146

Dudgeon, G., C., Bolland, G., 1916., Work in connection with Egyptian wheat. Technical and scientific service, Bulletin, 7. p. 1–9.

Flynn, A.G., Panozzo, J.F., Gardner, W.K. 1987, The effect of copper deficiency on the quality and dough properties of wheat flour J. of Cer. Science 56, 4 p. 91–98.

Graham, R. D., 1976., Physiological Aspects of Time of Application of Copper to Wheat Plants, Journal of Experimental Botany, 271 p. 713–724.

Graham, R. D., 1978., Tolerance of Triticale wheat and rye to copper deficiency, Nature, 271 p. 542–544.

Grundon, N. J., 1991., Copper deficiency of wheat: effect of soil water content and fertilizer placement on plant growth, Journal of Plant Nutrition, 14, 5 p. 499–509.

Jolánkai, M., 2003., Tápanyag-visszapótlás, tápanyagellátás a növénytermesztésben. MTA. III. Növénytermesztési Tudományos Nap. Budapest, p. 16–22.

Kádár, I., 1992., A növénytáplálás alapelvei és módszerei, MTA TAKI, Budapest pp. 398

Kuduk, L., 1988, Influence of limiting with addition of copper on the initial growth of wheat. Yeszty Nankowe Akadémii Rolniczej We Whoelaxin, 47 p. 169–177.

Lehoczky, É., Kiss, Zs., 2001, Cadmium and Zinc uptake by ryegrass (Lolium perenne L.) in relation to soil metals. 7th International Symp. on Soil and Plant Analysis 21–27 July 2001. Edmonton, Canada. Book of Abstracts, p. 75.

Pais, I., 1980, A mikrotápanyagok szerepe a mezõgazdaságban., Mezõgazdasági Kiadó, Budapest pp. 138

Pecznik, J., Kovács, K., Kiss, T. 1971, Különbözõ mikroelemek hatása a búza minõségére. Búzatermelési kísérletek 1960–70., Akadémiai Kiadó, Budapest p. 407–418.

Pollhammer E-né., 1973., A búza minõsége a különbözõ agrotechnikai kísérletekben. Akadémiai Kiadó, Budapest

Pollhammer E-né., 1981., A búza és a liszt minõsége. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 203.

Purnhauser, L., 1991, Stimulation of Shoot and Root Regeneration in Winter Wheat (Triticum aestivum L.) Callus Cultures by Copper. Cer. Res. C. 19,4. P. 419–425.

Purnhauser, L., Gyulai, G. 1993, Effect of copper on shoot and root regeneration in wheat, triticale and tobacco cell cultures. Pl. Cell, Tissue and Org. Cult. 35. P. 131–139.

Sárdi, K., Balinkó, K., 2003., Fiatal kukorica növények tápláltságának változása növekvõ talajszinteken. MTA III. Növénytermesztési Tudományos Nap, Budapest, P. 460–465.

Schmidt, R., Barkóczy, M., Szakál, P., Kalocsai, R., 2002, The Impact of Copper Tetramine Hydroxide Treatments on Wheat Yield, Agrokémia és Talajtan, 51, 1–2, p. 193–200.