A gabonapiac kilátásai

A tavalyi és a 2008. évi gabonapiaci folyamatok alapvetõen eltérnek egymástól nemcsak Magyarországon, hanem a világ több jelentõs gabonatermelõ régiójában is.

A múlt évi, többségében csak közepes, helyenként kifejezetten alacsony termés, a növekvõ felhasználás (Kína, India fogyasztásbõvülése; USA bioetanol-gyártása), a több éve egyre csökkenõ világkészletek, a nagy nemzetközi befektetési alapok megjelenése az árutõzsdéken, a kiszámíthatatlan spekuláció, jelentõs árnövekedést indukáltak.

Magyarországon az aszály és az alacsony termés miatt a gabonaárak a 2007. évben lényegében megduplázódtak.

2008-ban a nemzetközi és a hazai piacon is az elõzõ évihez képest ellentétes folyamatok zajlanak, az EU-ban 50 millió tonnával több a gabonatermés ebben az évben és a környezõ országokban is jó termés várható.

Magyarországon ebben az évben mintegy 8 millió tonnás kukoricatermés várható, melybõl a hazai igényeken felüli mintegy 4 millió tonna nagyobb hányadára külföldön kell piacot keresni, miközben a Budapesti Értéktõzsde áruszekciójában a takarmánykukorica novemberi jegyzése 25,7 ezer forintra csökkent. Ez az ár a termelõ telephelyén lényegében már csak 101,31 euró (mintegy 24,5 ezer forint) EU-s intervenciós felvásárlási árszintet jelent.

Egyes információk szerint vannak térségek, ahol a vevõk már ennél is alacsonyabb vételi ajánlatokat tesznek.

A gabonatermesztõk körében egyre nõ az árcsökkenés miatti feszültség, a termelési biztonság, a kiszámíthatóság drasztikusan romlik, amiért a termelõk alapvetõen az EU-t hibáztatják. Szerintük azért botrányos az EU gabonaszabályozási politikája és gyakorlata, mert;

• olyan minõségszigorítást vezetett be 2006 októberében a kukoricára, amelynek egyes elemei az EU Bíróság elõtt „nem álltak meg”, vissza kellett vonni;

• az EU Bizottság 2007-ben a kukorica-intervenció megszüntetésére tett javaslatot, de – az érdekképviseletek tiltakozására, a magyar kormány, más tagállamok támogatását megszerezve – a brüsszeli döntés úgy módosult, hogy 2007-ben 1,5 millió tonna, 2008-ban 700 ezer, 2009-ben pedig 0 tonna az intervencióra felvásárolható kukorica mennyiség az EU-27 tagállamában;

• az EU 2008 június elején az egyes gabonatermékekre vonatkozó, harmadik országokból származó termékek vámfelfüggesztését meghosszabbította több ország tiltakozása ellenére;

• a bizottság újabb javaslata (Health Check) a gabonaintervenció rendszerének 2009-tól való további módosítására (2. sz. melléklet), amely ellentétes a Római Szerzõdés 39. és 40. cikkében megfogalmazott alapelvekkel. Nevezetesen, nem biztosítja a piacok stabilitását, a mezõgazdaságból élõk jövedelmét és életszínvonalát, ráadásul diszkriminatív az EU egyes tagállamaival szemben, különösen a tengeri kikötõvel nem rendelkezõ közép-európai országokkal, amelyek közül a legjelentõsebb gabonatermelése Magyarországnak van.

Ebben a módosított rendszerben ráadásul az intervencióra felajánlóknak 15 euró/tonna letéti díjat is fizetniük kell, amit el is bukhatnak, ha az uniós kvótaelosztáskor nyernének, de terményüket mégsem adnák el az EU-nak. Ezt az intézkedést akkor hozta az EU, amikor a 101,31 eurós intervenciós áron felvásárolt gabonát jelentõs árnyereséggel, 2007-ben átlagosan 180 euró/tonna áron értékesítette mintegy 2 millió tonnás nagyságrendben, amin közel 40 milliárd forint árrést realizált.

A gabonaintervenció bizottság által javasolt reformja ellen tiltakoznak az európai gabonatermelõk, köztük a különösen hátrányt szenvedõ magyar termelõk. Errõl tájékoztattuk az FVM vezetését, valamint az EU Parlament magyar képviselõit.

Lényegében hasonló tartalommal a magyarországi érdekképviseletek közös levelet küldtek Mariann Fischer Boel mezõgazdasági fõbiztos asszonynak, a COPA/COGECA elnökének és az EU parlament magyar képviselõinek is.

A gabonapiacon jelenleg zajló folyamatok ismét megerõsítik a MOSZ-nak azt a törekvését, amely a gabona belsõ felhasználásának növelésére irányul. Kiegyensúlyozott gabonatermesztés nem valósítható meg e nélkül, amelyben az állatállomány-bõvítés állami ösztönzésének ugyanúgy szerepe lehet, mint az ipari felhasználás (pl. bioetanol) bõvülésének.

A gabonatermesztõk számára nyilvánvaló gazdasági hátrányt okoz az a késlekedés, amely a termelõi tulajdonú bioetanol-üzemek EU támogatással történõ megvalósítása csúszásának a következménye.

A belsõ piaci kereslet szempontjából fontos, a mintegy 1,2 millió tonna búza humán célú felhasználása. Az elmúlt hetekben több sajtóinformáció foglalkozott a pékek kenyérár-növelési szándékával.

A MOSZ és a gabonatermesztõk a kenyérár emelésében semleges álláspontot képviselnek, az áremelés indokait a pékek nyilván közzé teszik.

Azt azonban le kell szögezni, hogy a kenyér árszerkezetében a búza csupán 20%-ot képvisel. Ezen túl, az elmúlt évben, amikor a kenyér (élelmiszer) áremelkedést a termelõkre (a termelõi árnövekedésre) „kenték”, világossá kell tenni, hogy a betakarításkor még alacsony gabonaárak voltak, a malmok éves gabonaszükségletük döntõ részét ekkor vásárolták meg.





Az 55-60 ezer forintos tonnánkénti árak csak jóval késõbb, 2007 decemberében alakultak ki.

Ez a fajta piaci alkalmazkodás fogyasztói és fogyasztóvédelmi szempontból nyilvánvalóan aggályos, illetve megkérdõjelezhetõ.

Az értékesítési nehézségek kezelésére a napokban Gráf József FVM miniszter által bejelentett ún. „kukorica-csomag” (15-16 milliárd forint hitel a gabonafelvásárláshoz, 200 ezer tonna kukorica TIG általi állami felvásárlásra, az indulás elõtt álló bioetanol üzemek részére nyújtott hitelgarancia) a MOSZ szerint nem alkalmas a krízis kezelésére.

A mezõgazdasági termelõk a helyzet súlyossága miatt a magyar kormánytól határozott intézkedéseket követelnek. Azok is juthassanak hitelhez, akiknek nincs fejlesztési hitelük. Járjon el az EU-nál, részint a piacrajutást segítõ (35–40 €/tonna) fuvartérítés biztosítása, részint a termelõk piacvédelmét és jövedelmét biztosító intervenciós rendszer fenntartása, továbbá a gabonatermékek vámfelfüggesztésének eltörlése érdekében.

A gabonatermesztõk többségénél súlyos gondokat okoz, hogy 2008-ban az elõzõ évi gabonaárak a felére csökkentek, de az igazi baj az, hogy a felvásárlási árak csökkenésével egyidejûleg jelentõsen nõtt a mezõgazdaságban felhasznált inputok ára. A gáz, az olaj, a villamos energia mintegy 30%-kal nõtt, a mûtrágyák ára lényegében megduplázódott, amely a mezõgazdasági termelõk jövedelmének elvesztését és a jövõ évi termelõi alapok megrendülését okozhatja.

A termelõknek mélyen el kell gondolkodni azon, hogy az inputok drasztikus árnövekedése, a mezõgazdasági termékek értékesítési nehézsége és az egyre dagadó pénzügyi válság közepette – amely nehezebben elérhetõvé és drágábbá teszi a hiteleket – vajon milyen, a jövõ évi termelést megalapozó befektetéseket célszerû megtenniük?!

MOSZ Sajtóosztály,

Tóth István titkár