Kukorica erjesztéssel és/vagy konzerválással történõ tartósítása

Tartósítási módszer megválasztásának szempontjai

Az alkalmazott módszer kiválasztásánál – a teljesség igénye nélkül – a következõket mindenképpen célszerû figyelembe venni:

• mekkora a rendelkezésre álló szárító kapacitása, ill. mekkora a bérszárítás költsége,

• milyen raktározási lehetõségek állnak fenn a szemes termények esetében (horizontális raktár, fémsiló kapacitása stb.), ill. az erjesztett takarmányoknál (falközti siló, fóliahengerben történõ raktározás lehetõsége stb.),

• az adott állatfajta és a takarmányozási rendszer szempontjából mely nedvességtartalom az optimális (pl. élettanilag nagyon jó választás lenne a sertések esetében a nagy nedvességtartalom mellett roppantással elõkészített, erjesztett szemes kukorica, de technológiailag ez az eljárás csak a telepek egy részénél kivitelezhetõ – ellenben tehenészetek esetében az említett rendszer gond nélkül alkalmazható),

• szeretnénk-e kiküszöbölni korábbi betakarításon keresztül az állategészségügyi szempontból jelentõs penészgombák és toxinjaik kártételét,

• sertés és baromfi esetében a rendszer mely pontján szeretnénk esetleg bevinni hozamfokozó tulajdonsággal rendelkezõ szerves savakat – a szemes termények tartósítása vagy erjesztése útján, ivóvízen keresztül, közvetlenül a fõkeverõnél, vagy mindezek kombinációjával?

Látható, hogy már az egyes alapkérdések is összetett problémát vetnek fel, és a gyakorlati döntéshozatal során megannyi más, üzemspecifikus tényezõt is figyelembe kell venni. Azoknál az üzemeknél, ahol a növénytermesztés alapvetõen az állattenyésztési ágazatot szolgálja, viszonylag egyszerûbb a helyzet, de a legtöbb esetben értékesítési célra is termesztenek növényeket. Itt azt is érdemes figyelembe venni, hogy pl. azzal, hogy a takarmánycélú növényeket szárítás nélkül tároljuk, a növénytermesztõ ágazat is jól járhat, hiszen nagyobb szárítási kapacitás marad a többi termény számára. Ugyanez érvényes hiányzó raktárkapacitás esetére is:

amennyiben a nagyobb hozam tárolási problémákat vetne fel, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy a takarmányozási célú növények raktározására más alternatívák is szóba jöhetnek (pl. nedves állapotban, fóliahengerben történõ tárolás), s így – részben vagy teljesen – „meg lehet úszni” a közraktározási költségeket.

Az egyes tartósítási módszerek alkalmazási körülményei

A szemes kukorica anaerob erjesztéssel történõ tartósítása alapvetõen akkor ajánlott, amikor a termény nedvességtartalma 23–28%-nál magasabb. Az egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdasági szempontból is elõnyös, ha a takarmányt már ekkor elõkészítjük közvetlen feletetésre, pl. roppantással.

A termények aerob módon történõ tartósítása akkor célszerû, ha a szemek víztartalma 23–28% alatti. Bár magasabb nedvességû szemek is tartósíthatók megfelelõ készítményeinkkel, de a magasabb dózis miatt ebben az esetben az erjesztés már gazdaságosabb (ábra). Természetesen ez a módszer is ötvözhetõ elõkészítéssel.

Javasolt hatóanyagok, adagolási technológia

Erjesztés útján történõ tartósításkor egyrészt fontos, hogy megfelelõ irányban, gyorsan menjen végbe az erjedés, másrészt biztosítani kell a megfelelõ aerob stabilitást és ki kell küszöbölni a káros utóerjedési folyamatokat. Az erjedés elõsegítése – pH-csökkentõ és szelektív mikrobagátló hatása miatt – pl. hangyasavval oldható meg, a védelem biztosításához pedig a propionsav, szorbinsav, illetve a benzoesav felel meg leginkább. A szemek konzerválásához jelenlegi ismereteink szerint az elõzõekben említett savak meghatározott kombinációja a legcélravezetõbb, az egyes hatóanyagok adott pH melletti minimális gátlási koncentrációjának, illetve a mikrobiológiai, tárolási és üzemi feltételek figyelembevételével.

A szerek kijuttatásakor – akár önálló, akár roppantással egybekötött kezelésrõl van szó – ügyelni kell arra, hogy a hatóanyagok megfelelõ koncentrációban és egyenletesen kerüljenek a terményre.

Karnóth Joris, 30/520-3446

Palkó István, 30/497-0577