A szarvasmarhák lábvég megbetegedései

Miért van szükség a lábvég szaruállományának a rövidítésére? A folyamatosan növekvõ szaruképletek, túlnõnek és ezzel megváltoztatják a lábvégek teherviselési viszonyait.

Évente kétszer szükséges az állományszintû funkcionális csülökkörmözés. Átlagos testtömegû 550–600 kg-os testtömegû feketetarka tejelõ teheneken a hátsó láb belsõ csülkén a csülök hosszát a pártaszéltõl a hegyfalon lefelé mérve vágjuk 7,5 cm hosszúra. A talpvastagságot vágjuk késsel 5-7 mm vastagra, azaz ennyit hagyjunk meg a szaru talpvastagságából a hegyen mérve. Óvjuk a sarkot. A modellt a belsõ fal érintetlenül hagyása mellett alakítsuk ki, úgy, hogy a csülök öntisztulása megfelelõ legyen. A sarokvánkoson távolítsuk el a szakadt szarut. A hátulsó belsõ csülök után a külsõ csülköt alakítsuk úgy, hogy a belsõ csülök mellé illesztve a két csülök teherviselõ képessége 50–50% legyen.

Amennyiben a hátsó külsõ csülök több terhet visel, azaz nagyobb-vastagabb, akkor a felesleges tömeges szaru állományából távolítsunk el annyit, hogy minél közelebb legyen a teherviselés eloszlása a fent említett ideális 50-50%-os értékhez. Ekkor létrehoztuk az anatómiailag ideálishoz legközelebb álló állapotot, amelyet a természet is korábban megalkotott. A teherviselés eloszlását úgy tudjuk ellenõrizni, hogy a kalodában rögzített állat hátsó felemelt lába esetén a csánk irányából belenézünk a csülökhegynél összepárosított két csülök talpi felületébe.

A megfelelõen elvégzett munka esetén a két talpfelület tökéletesen egy síkba esik, azaz az egyik talp felülete sem magasabb. Ha magunk elé képzeljük a lábvéget, akkor ez azt is jelenti, hogy az egy magasságban lévõ talpfelületek egyforma mértékben fogják az állat egy lábra esõ testtömegét viselni.

A helytelen csülökkörmözési gyakorlat több okra vezethetõ vissza:

1. Hagyományos csülökkörmözési technológia végzése.

A hagyományos körmözés a hagyományos „legelõre” alapozott gulyába kijáró állatok esetén megállta a helyét, hiszen az állatok életük java részében a gyep talaján álltak és a körmök hordozó szélei be tudtak süllyedni a viszonylag puha talajba. A modern istállózási rendszerek kialakulásával, valamint a magas tejtermelésre való fokozott szelekció eredményeképpen a hordozószélekre való állítás technikája idejétmúlttá vált. A modern tehermentesítõ csülökkörmözés esetén már nem hordozószélekrõl beszélünk, hanem hordozó felületek kialakításáról. Ezzel szemben a hagyományos módszert alkalmazó körmözõ a csülkök talpi felületén a hordozófelületeket nem stabilra alakítja ki, hanem ívesen lejtõsre, azaz teljesen kikagylósítja a talpi felületet. Ezáltal az állat szilárd padozaton mozogva folyamatosan terheli a csülök széli részeit a fehér vonal mentén és a csülök talpi része kevesebb szerepet játszik az alátámasztásban és így a fehérvonal „cementált, ragasztó állománya” könnyen elválhat a fokozott terhelés miatt, létrehozva az oldalfal, fehérvonal fekélyt.

2. A magányos körmözõ

Nagyon sokszor elõfordul, hogy a csülökkörmözõ szakember elvégezi a „Tehermentesítõ csülökkörmözési, azaz Holland típusú” tanfolyamot de a munkájában, a továbbiakban magára marad. Ezáltal a körmözési gyakorlatban talán enyhébb hibák a múló hónapok alatt megerõsödnek és az alapvetõen jó indulás után, félresiklanak. Ezt úgy lehet megelõzni, hogy évente két alkalommal szemegyeztetõ tréningen kell részt vennie a frissen végzett körmözõnek. Minden alkalommal van mit megbeszélni és van olyan szakmai tapasztalat, amelyet érdemes átvenni egymástól.

3. Késsel nem dolgozó körmözõ

A körmözõ szakember a munka megkönnyítése végett csak gépi hajtású körmözõ tárcsát használ, ezzel túlzottan levékonyítja a talpi felületet. Nem használ körmözõ kést és ennek a következménye, hogy a modell jelentõs része ott marad a körmözés befejezése után a csülök talpi felületén és ez a szaruállomány extra vastagságú alátámasztást ad a talpnak és így hajlamosít a talpfekélyre. Nagyon súlyos hiba, hiszen csupán a kés szakszerû használatával ezt el tudnánk kerülni. Íves pengéjû körmözõ késsel, finom mozdulatokkal el lehet távolítani az ívelt területeken a szarut.

4. A sarokvánkost érintetlenül hagyó körmözõ

A sarokvánkos területét le kell tisztítani. A sarokvánkosi szaru nagyon sokszor terhelt számtalan kórokozóval és ezért szakadozott szerkezetû. A megnövekedett szaru felület barázdált, repedezett. A repedések mélyén fertõzõ, valamint fakultatív kórokozó baktériumok bújhatnak meg tömegesen. Ezzel fennmarad a fertõzési lánc az állatok között. Érdemes megfontolni a sarokvánkosi szakadt szaru jelentõségét mivel a lábvég fürdetés eredménye (illetve eredménytelensége) összefüggésbe hozható az igényesen elvégzett munkával.

5. Papucsos csülkök elõfordulása évi kétszeri munka után is

Érdemes felhívnom az olvasó figyelmét még egy sajátságos körmözési hibára, amely a kényelembõl és a szakmai igénytelenségbõl ered. Az állatokat megtekintve többször megfigyelhetõ az a „genetikai” hiba, hogy a tehenek sarka alacsony, azaz a sarokszög sekély és a csülök hosszú, azaz a csülök elõretekintõ hegyfali része hosszabb. A tenyésztõk egy része hajlamos ebbõl arra következtetni, hogy genetikai háttere van a jelenségnek. A lábszerkezet hibájának tekinti a leírt képpel rendelkezõ állatokat. A hiba nem genetikai eredetû akkor, ha megfelelõen elvégzett körmözéssel korrigálható. A hiba csülökkörmözõ szakember eredetû. A „papucsos” csülök kialakulásának háttere egyrészt, anatómiai másrészt munkavégzési hátterû. A csülök hegyfali és elülsõ talpi területének a szaruképzése különbözik a hátulsó talpi szaru és a sarokvánkosi szaru képzésétõl. A hegyfali, elülsõ talpi szaru kemény, szívós, nehezen vágható és természetesen nehezebben kopó szaru állományú. A talpi hátulsó szaru és a sarokvánkosi szaru lazább állományú, könnyebben kopó szaru.

 Amennyiben a körmözõ ember a munka könnyebb végét fogja meg akkor a keményebb szarut, nem távolítja el a könnyebb lazább szaruállományt, pedig maradék nélkül eltávolítja akkor ennek a hozzáállásnak eredményeképp, tapasztalhatjuk a sekély körömszögû, hosszú papucs csülkök kialakulásának a képét. Ez a szerkezet nagyon kedvezõtlen az állat élete szempontjából, mivel vágóhídi felmérések arra világítanak rá, hogy a sekély körömszögû tehenek hamarabb selejtezõdnek, mint a normál körömszögûek. Továbbá a sekély körömszöggel rendelkezõ tehenek sarokvánkosa közelebb van a padozathoz, illetve a padozaton lévõ szennyezõdésekhez, és onnan könnyebben tud fertõzõdni a csülök sarokvánkosa. A DD (Dermatitis digitalis azaz a „Mortellaro-féle betegség”) leggyakrabban itt fordul elõ a sarokvánkosok között az ujjak közötti résben.

6. Sok körömhegyes állat a körmözés után

A körmözõ szakember a csülök hosszát nem hét és fél cm-re vágja le, hanem rövidebbre és így körömhegy-sérült lesz az állat. Rendkívül súlyos hiba mivel a sérült és így megvérzett állat csülke nagyon hosszú idõ alatt gyógyul meg. Sokszor ascendáló, felszálló fertõzések kapuja és a legrosszabb forgatókönyv esetén, DD elõfordulása esetén sosem gyógyul meg az egyed. A hiba elkerülésének legjobb és legegyszerûbb módja, hogy 7,5 cm hosszúra kell vágni a csülök hegyfali hosszát a pártaszéltõl mérve. Gyakorlatias a 4 ujj módszer. A pártaszéltõl a körmözõ a tenyerébe fogja a csülköt és ahol a 4 ujja alatt túlér a csülök hegyfala, ott le lehet vágni a csülök hegyét. Ezután pedig az oldalfalat rövidítheti az elsõ metszlapból kiindulva. Mint a keringõ esetén mindig a kályhától induljunk.

Általában elmondható, hogy a jó csülökkörmözési munka végzése esetén nem éri el a kés, körmözõ fogó a csülökirhát, az eleven részt. Az állatok megkörmözésekor a funkcionális csülökkörmözés alapelveit betartják és állatvédelmi szempontokat sem hagynak figyelmen kívül. A jól elvégzett csülökkörmözési munka tejben, termelésben, szaporodásban életteljesítményben sokszorosan megtérülõ befektetés, de csak ha jól végezzük el!

Dr. Lehoczky János

Címzetes Egyetemi Docens, Szegvár