Dr. Süth Miklós - az élelmiszerláncbiztonság a szívügye

Agro Napló (A.N.): Mindenekelõtt azt kérdezném: hogyan került kapcsolatba a mezõgazdasággal?

Dr. Süth Miklós. (S.M.): Vidéki születésû vagyok, ezért ebbõl a szempontból Pápa mindenképpen meghatározó az életemben. Ám ebben a városban én gyerekkoromban az agrártermelés egy másik oldalával kerültem szoros kapcsolatba, mivel édesapám a Pápai Húsüzemben dolgozott, ahol végigjárta a ranglétrát. Gyerekkoromban ajándékszámba ment, ha bemehettem vele a gyárba, és ott megnézhettem a különbözõ munkafolyamatokat. Ez elég erõs kötõdést adott a továbbiakban, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos szakmát válasszak. Végül is, hogy állatorvos lettem, abban nagy szerepe volt a nõvéremnek, aki orvosnak tanult. Emellett az ugyancsak értelemszerûnek tûnt, hogy egy olyan gyerek, akinek halai, papagája, teknõse és más háziállatai – kutyája, macskája – is volt, állatorvos legyen.

Amikor elvégeztem az egyetemet, egy speciális szakterületet választottam, az Állatorvos-tudományi Egyetem Élelmiszerhigiéniai tanszékén kezdtem el dolgozni. Hét évet töltöttem el az egyetemen, és az ország uniós csatlakozását megelõzõen kifejezetten az akkori országos fõállatorvos hívására kerültem az agrártárcához. A tárcánál végzett munkám alapján Bálint Tibor felajánlotta: legyek az akkori Országos Élelmiszervizsgáló Intézet (OÉVI) vezetõje. Ez számomra nagy szakmai kihívást jelentett, és a továbbiakban csak az igazgatói tevékenységre fókuszáltam.

Amikor Gráf József lett a tárca vezetõje, megkeresett, hogy nem vállalnám-e el az országos fõállatorvosi tisztet. Egy négyszemközti beszélgetést követõen döntöttem úgy, hogy egy évre elvállalom a felkérést. Egy évre berendeltek dolgozni a OÉVI igazgatójaként a minisztériumba megbízott fõosztályvezetõnek. Ez az ideiglenes állapot pedig már öt éve tart.

A.N: Milyen lépcsõfokok vezették végül is ahhoz, hogy egy 120 éves szakmai szervezetet, a magyar állatorvosi kart irányíthatja?

S.M.: A hatósági munkához való kötõdés már az egyetemen elkezdõdött, az élelmiszerhigiéniai tanszéken. Ez a diszciplína igen fontos volt, mivel államvizsgatárgyként is szerepelt. A leendõ állatorvosoknak ugyanis tisztában kell lenniük tevékenységük jogszabályi hátterével is a szakmai ismeretek mellett. Az egyetemi munkám mellett volt egy vállalkozásom, amely kifejezetten élelmiszerbiztonsági tanácsadással foglalkozott, így nemcsak az egyetemen szerzett papírízû tudással vértezõdtem fel, hanem némi gyakorlati tapasztalatot is szereztem e téren. Az igazi közigazgatási gyakorlatot azonban már a minisztériumban sajátítottam el.

A.N: A pult másik oldaláról nézve az elõállítóknak milyen tanácsokra van szükségük ahhoz, hogy egészséges és minõségi élelmiszert készíthessenek?

S.M.: A legfontosabb tanács az összefogás. Meggyõzõdéssel vallom ugyanis, hogy az élelmiszerláncban szereplõk akkor teljesíthetnek a legjobban – felelhetnek meg az elvárásoknak – ha Magyarországon kialakulnak azok a kapcsolatok, amikor az elsõdleges mezõgazdasági termelõk a feldolgozóval és a forgalmazóval együtt szorosan összefogva alkotnak egy véd- és dacszövetséget. Ebbõl fakadó véleményem, hogy az õ hármasuk egysége kell ahhoz, hogy a fogyasztókat megfelelõ élelmiszerrel tudják ellátni. Ebben a láncban nincs ellenérdekû fél, ugyanis a tisztességes vállalkozó abban érdekelt, hogy kiváló minõségû áruval lássa el a fogyasztót, a kóklereket, jogszabálykerülõket pedig kiszûrjék a rendszerbõl. A hatóság értelemszerûen ugyanebben érdekelt, azaz, hogy legjobb minõségû élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asztalára.

A.N.: Uniós szemmel nézve milyen a magyar élelmiszerbiztonság? Sokak szerint ugyanis lényegesen jobb, mint az uniós átlag.

S.M.: Az unióban a 27 tagországra jelenleg e tekintetben már egységes szabályozás vonatkozik. Ezek a jogszabályok kötelezõ erejûek minden tagállamban. Nem tagadható ugyanakkor, hogy minden országban e területnek más és más a történelmi háttere. Magyarország büszke lehet a múltjára, mivel nálunk több évszázados hagyománya van az élelmiszerbiztonság megteremtésének és a kiváló minõségû termékek elõállításának. Tavaly ünnepelte a szakma az élelmiszerbiztonságért felelõs hatósági rendszer kialakításának 120 éves évfordulóját.

Így Magyarországon nemcsak az élelmiszerek konkrét elõállításának van jelentõs múltja, hanem az ezt felügyelõ hatósági rendszernek is. Ezért például Magyarország sokszor elsõséget mondhat magáénak számos állatbetegség felszámolásában. De így van ez többek között az élelmiszerhigiéniával összefüggõ kérdésekben is.

Ahhoz pedig, hogy az élelmiszerlánc bármely területén tevékenykedõ vállalkozó sikeres legyen, szoros együttmûködésben meg kell nézni, hogy miként lehet az ország e területen már létezõ hagyományait uniós szinten is megõrizni. Viszont a mostani gazdasági helyzetben mind a vállalkozóknak mind pedig a fogyasztóknak biztosítani kell azt a jogot, hogy megfelelõ árú és megfelelõ biztonságú élelmiszert állítsanak elõ, illetve fogyaszthassanak.

A.N.: Hivatali ideje nem volt mentes közfigyelmet keltõ élelmiszerbotrányoktól sem. Errõl mi a véleménye?

S.M: Egy dologban biztos vagyok, és erre nagyon büszke lehetek – nemcsak szerintem, hanem más szakemberek szerint is – hogy a magyar szakértõk, munkatársaim uniós összehasonlításban is kiváló munkát végeztek ezeknél az eseteknél. Ezt mutatja az is, hogy gyakran az élelmiszerbiztonsági kérdésekben az uniót megelõzõen helyes döntéseket hoztunk a magyar fogyasztók védelme érdekében. Az élelmiszerbiztonság kérdéskörét azzal a képpel tudnám illusztrálni, amikor valaki egy tût keres a szénakazalban. Olykor ezt a tût kell a hatósági embereknek megtalálniuk, lehetõleg minél hamarabb.

Az élelmiszerbiztonság területén olyan dolgokat is végrehajtott a magyar szakmai szervezet, amelyet eddig még a világon sehol. Így többek között Magyarországon volt az elsõ élelmiszerbiztonsági szimulációs gyakorlat. Ezt azért szerveztük, hogy a szakmai szervezet felkészültségét ne éles helyzetben kelljen tesztelni, illetve lássuk, hogy mely problémákon kell javítani a jövõben. Ugyanakkor Magyarország az elsõ olyan állam, amely a területén élõk számára törvényben garantálja az élelmiszerlánc hatósági felügyeletét a szántóföldtõl a fogyasztó asztaláig.

A.N.: Milyen jobbító ötleteket kell még ahhoz végrehajtani az élelmiszerlánc biztonságáért felelõs szervezetnek, hogy még jobb legyen?

S.M.: Az egyik: a hatósági ellenõrzõ munkában tovább kell erõsíteni az együttmûködést a szakmaközi szervezetekkel. Erre azért van szükség, hogy a hatósági elvárások mellett a szóban forgó szakmai szervezetek szakmai kritériumokat is állítsanak tagjaik elé. Ennek szellemében azt remélem, hogy a különbözõ élelmiszeripari ágazatokban egy közösen generált megtisztulási folyamat mehet végbe.

Úgy vélem, hogy a másik oldalon fel kell idézni azt is, hogy az élelmiszerlánc biztonságáért felelõs szervezet nemcsak ellenõrzõ tevékenységet folytat, hanem elemzõ munkát is végez. Így a minisztériumi szakállamtitkárság az élelmiszerlánc ellenõrzése mellett az élelmiszerlánc elemzési fõosztály tevékenységével az élelmiszerpiac oldaláról próbálja a szabályozást erõsíteni, amely egyrészt a Magyar Élelmiszerkönyv folyamatos megújítását jelenti a magyarországi vállalkozók számára, másrészt viszont ez a munka a fogyasztók döntéseinek kialakításában játszik fontos szerepet.

A.N.: Nemrégiben megfordult Berlinben, ahol a víziszárnyasok kényszeretetése is téma volt a világ egyik legjelentõsebb élelmiszeripari szakvásárán, a Grüne Wochén egy magyar sajtótájékoztatón.

S.M.: Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy Magyarország tudatosítsa a külföldi fogyasztókban is – akik esetleg másként vannak tájékoztatva – hogy hazánk az állatjóléti elõírásokban elkötelezett tevékenységet folytat. Ezért ismertettük, hogy Magyarország mindent megtesz ezen a területen. Ám a sokszínû Európában azokat a hagyományokat, amelyek egy-egy országban már korábban léteztek, nem lehet eltörölni. Ilyen például Magyarországon a kacsa- és libatömés. A mezõgazdaságban egyik pillanatról a másikra nem lehet váltani, de ha a fogyasztói igények mást diktálnak, akkor a változtatásra szükség lesz.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi kacsa- és libatenyésztõk adandó alkalommal alkalmazkodnak majd önként az új piaci elvárásokhoz, de addig amíg a fogyasztók igénylik a töméses hizlalásból származó termékeket, addig senkinek nincs joga az ebbõl élõk egzisztenciáját fenyegetni. Természetesen minden fogyasztó számára szabad döntést kell biztosítani, amihez kellõ információt kötelességünk biztosítani.

Ebben a kérdésben is megmutatkozott a hatóság, illetve a szakmai szervezetek összefogása. Mindezt egy független állatorvosi szakvélemény is alátámasztja, amely szerint magyar állatanatómusok és etológusok bebizonyították, hogy a tömés folyamata, ha azt kellõ körültekintéssel, felkészültséggel és gyakorlattal végzik, nem okoz felesleges fájdalmat az állatnak.

A.N.: Munkája elég sok elfoglaltsággal és feszültséggel jár. Miként tud kikapcsolódni?

S.M.: Jelenleg számomra a családdal töltött viszonylag kevés idõ jelenti a legnagyobb kikapcsolódást. Elõfordul, hogy a feleségem és a kétéves kislányom is velem tart egy-egy vidéki hétvégi eseményre, annak érdekében, hogy egyáltalán valamilyen módon együtt lehessen a család. Néhány hónaposan már a lányom pálinkafesztiválon, de díszmadár-kiállításon is volt. Persze a fiamról sem szeretnék megfeledkezni, aki januárban múlt féléves, és õ is elkísért már hivatalos eseményekre.

–a.n.–