Monsanto agrotechnikai kísérletek - az Ön biztonsága érdekében

Az talán nem ilyen egyértelmû, hogy ezzel párhuzamosan agrotechnikai kísérleti hálózatunkba is bekerülnek ezek az új „fajtajelöltek”. Ennek keretében vízleadás-dinamikai, mûtrágyázási, vetésidõ és tõszámkísérletekbe állítjuk be a hibrideket kisparcellán, több ismétlésben, az ország számos pontján, annak érdekében, hogy a lehetõ legjobban megismerjük viselkedésüket a különbözõ körülmények között. A tenyészidõszakban megfigyeléseket, felvételezéseket is végzünk, amelyek során a korai fejlõdést, virágzást, szár- és gyökérdõlést, törést vizsgáljuk.

Miért is van erre szükség?

Minden gazdálkodó elemi igénye, hogy saját körülményei között a lehetõ legnagyobb termést, és ezzel a legmagasabb profitot érje el. A mind magasabb termés elérésének azonban csak az egyik tényezõje a genetikai elõrehaladás, a genetikai háttér, amit a nemesítõ kollégáktól készen kapunk, a másik felét nekünk, fejlesztõknek és gazdálkodóknak együtt kell hozzátenni a sikerhez.

A Monsanto fejlesztési csapata legjobb tudása szerint pozícionálja az egyes hibrideket azok eltérõ tulajdonságai alapján, a gazdák pedig saját termõhelyi, gazdasági viszonyaikhoz igazítják, finomítják ajánlásainkat.

Vízleadás-dinamikai kísérleteinkben a tenyészidõszakban a betakarításig folyamatosan, több héten keresztül mérjük az egyes hibridek szemnedvesség-értékeit, majd a pontokból kapott görbéket hasonlítjuk össze egymással. Erre azért van szükség, mert minden hibrid másként adja le a nedvességet, többek között a virágzás idejétõl, illetve a zöldszáron érés mértékétõl függõen. Egyes hibridek az éréscsoportjuknak megfelelõ intenzitással száradnak, mások ettõl eltérõ módon; némelyek az érésidõ elején adják le gyorsabban a vizet, míg akadnak, amelyek az érésidõ végén – igen intenzív vízleadásuknak köszönhetõen – jutnak nedvesség elõnyhöz versenytársaikkal szemben.

A termelõ számára fontos, hogy melyik hibridtõl várhatja a gyorsabb, melyiktõl a lassabb, vontatottabb vízleadást, mivel ez alapján válik megszervezhetõvé az éréscsoporton belül a betakarítás sorrendje.

Az igen kiváló betakarításkori szemnedvességgel rendelkezõ DEKALB hibridek közül is kiemelkedik a DKC4964 és a DKC4983, melyek az érésidõ végén igen gyors vízleadással, vagyis kedvezõ szemnedvességgel jutalmazzák termelõiket.

A tápanyag-visszapótlás területén különbözõ talajtípusokon, eltérõ körülmények között végzünk vizsgálatokat, melyek lehetnek komplex mûtrágyázási kísérletek – öntözött, illetve öntözetlen feltételek mellett; vagy egyoldalú N kezelések. A dózisok a kezeletlen kontroll és az igen nagy adagú (N:P:K=170:102:153 kg/ha hatóanyag) komplex mûtrágya között változnak a kukorica igényeivel összhangban. Mivel az évek során azonos mennyiségeket használunk, érdekes megfigyelni, hogy a hibridek eltérõ reakcióján felül milyen termõhelyi, évjáratbeli eltérések adódhatnak.

A 2007-es és a 2008-as évek öntözési reakciója, természetesen jelentõsen különbözött egymástól. Míg 2007-ben 2-szer 3-szor több termést lehetett elérni öntözéssel, addig tavaly néhány 100 kg-os különbség volt realizálható. Igen figyelemre méltó azonban, a hazai mûtrágyázási szokásokat is szem elõtt tartva, hogy a 2007-es aszályos évben egy nagyobb adagú (140 kg N + 80 kg P + 120 kg K), harmonikus elosztású visszapótlás esetén akár 700–1000 kg/ha (!) terméselõnyhöz is lehetett jutni, ami az 5 t/ha-os szintet figyelembe véve jelentõsnek mondható (1. ábra).

A DEKALB kukoricákat vetésidõ-kísérletekben is teszteljük. A 6 kezelés a március végétõl május közepéig tartó idõszakot öleli fel. A vetés idõpontjait talajhõmérséklet szerint, illetve az elsõt és utolsót naptári dátumhoz kötve jelöljük ki.

A 2008-as kísérleti adatokból kiderült, hogy az új DK kukoricák jó korai fejlõdésüknek köszönhetõen remekül tolerálják a korai és késõbbi idõpontokat is. A DKC4964, DKC4889, DKC4983, valamint a DKC4490-es hibridek vetése minden idõben biztonsággal ajánlható, természetesen az optimális, áprilisi idõben történõ vetésnél várhatjuk a legkedvezõbb termés-szemnedvesség arányt. A DKC5170 és DKC5276 hibridek esetében hosszabb tenyészidejük miatt kerülendõ a késõi, május 5-e utáni vetés. Ebben az esetben vízleadásuk megkésik, normál aratási idõben magasabb vízzel takaríthatók be.

A tõszámkísérletek célja, hogy megállapítsuk az egyes hibridek optimális hektáronkénti sûrûségét. A vizsgálataink 40 000 tõ/ha-tól 90 000 tõ/ha-ig terjednek, ami beállt tõszámot jelent.

Az elmúlt 2 év tapasztalatai merõben eltértek egymástól, hiszen 2007-ben extrém aszály, tavaly pedig kedvezõ idõjárás volt. A 2007-es évben az alacsonyabb, 50–60 ezres tõszámok, míg a 2008-as év vizsgálati adatai szerint a magasabb, 60 és 80 ezres tõszámok eredményeztek nagyobb termésmennyiséget.

Az új DEKALB hibridek tõszám optimuma igen szélesnek bizonyult ebben az évben. A DKC4490 és DKC5170 gyakorlatilag 50 ezertõl 80 ezres tõszámig – az ideális csapadékviszonyoknak köszönhetõen – egyenletes termésnövekedést mutatva reagált a sûrítésre.

A DKC4964, DKC4889, és a DKC5276 a termelõk által legtöbbet használt 60–75 000-es tartományban igen kiegyenlített termést produkált.

Flexibilis csõtípusának köszönhetõen a DKC4983 tõszám-kiegyenlítõ képessége kiemelkedõ, minden termésszinten és sûrûségben egyenletes teljesítményt nyújtott (2. ábra).

Természetesen minden kísérlettípus értékelésénél figyelembe kell venni az adott év természeti körülményeit, az évjárathatást, hiszen az nagyban befolyásolja a levonandó következtetéseket. A hibridek tulajdonságai, reakciói alapvetõen nem változnak, csak az optimumok tolódhatnak el.

Az agrotechnikai vizsgálatokkal és a belõlük nyert információkkal szeretné a MONSANTO segíteni a termelõket a sikeres fajtaválasztásban, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodásban a minél magasabb profit elérése érdekében.