Kukoricatermesztési tapasztalatok 2008-ból

A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központban évtizedek óta folynak a különbözõ szántóföldi növényfajokkal és fajtákkal technológia-fejlesztési munkák. A kukorica az egyik leghangsúlyosabb növény, évente mintegy 50–70 fajta vizsgázik a kedvezõtlen adottságú, rossz víz- és tápanyag-gazdálkodású termõhelyen. Sokéves tapasztalat, hogy minél kedvezõtlenebb az évjárat, annál nagyobb szerepe van az alkalmazott technológiának, a biológiai alapoknak, a talajmûvelésnek, a növénytáplálásnak, a növényvédelemnek stb.

Az elmúlt év minden tekintetben kedvezõ volt a kukoricatermesztés számára, elegendõ csapadék hullott, ami különösen a tavasz végi, nyár eleji idõszakban segítette a növények fejlõdését. Az augusztusi csapadékmentes idõszak már jelentõs károkat nem tudott elõidézni, addigra a szemek telítõdése befejezõdött, illetve a mélyebb rétegekbõl elegendõ nedvességhez jutottak a növények. Fajtaösszehasonlító kísérleteink azt mutatták, hogy azonos technológia mellett a különbözõ hibridek között akár 30–50%-os különbség is megmutatkozott, a termésmennyiség 7,1 és 13,4 t/ha között ingadozott. Az alkalmazott technológia esetén 20 000 Ft/t felvásárlási árral számolva a termesztés önköltsége 8,9 t/ha volt. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben is a helyes fajtaválasztás jelentõs mértékben volt hatással a kukoricatermesztés jövedelmezõségére.

Ha az elmúlt két évet (2007, illetve 2008) hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy a fajtaválasztás aszályos és kedvezõ idõjárási feltételek között egyaránt befolyásolja a termesztés eredményességét, azonban míg kedvezõtlen körülmények között a fajták közötti különbség 150–250% is lehet, addig kedvezõ feltételek között ez a különbség lényegesen kisebb (30–50%).

Kutatásaink során nemcsak a biológiai alapokat vizsgáljuk, hanem más termesztés-technológiai elemeket is. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy akár száraz, akár kedvezõ vagy csapadékos periódusokat tekintve a termést leginkább befolyásoló tényezõ a tápanyag-utánpótlás és a talajmûvelés. Növénytáplálási kísérleteinkben igyekszünk bemutatni, hogy a legdrágább és egyúttal leggazdaságtalanabb módszer a talaj állapotát és a növény igényét figyelmen kívül hagyó tápanyag-visszapótlás. Szakmai evidencia, de mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a nedvességhasznosítás tápanyaggal jól ellátott talajokban mindig kedvezõbb, mint azokon a termõhelyeken, ahol a tápanyagok hiánya korlátozza a növények fejlõdését. Az elmúlt évben ez a probléma többnyire nem merült fel, azonban az augusztusi száraz idõszakot a tápanyaggal jól ellátott talajon fejlõdõ kukorica könnyebben vészelte át, és összességében kedvezõbbek voltak a terméskilátások. Növénytáplálási kísérleteinkben, abban az esetben, ha a kukorica termesztése során figyelembe vettük a talaj tápanyag-ellátottságát és a kukorica igényét (mérlegszintû kijuttatás) csaknem 5 t/ha-ral nagyobb termésmennyiséget értünk el az ún. szokásos mennyiséget kijuttató technológiával szemben (grafikon).

Az elmúlt években – nagyrészt az Agrár-környezetgazdálkodási Programnak köszönhetõen – újra sokan felfedezték a zöldtrágyázás jótékony hatását, ami kukorica elõtt kalászos elõveteményt követõen hatékony módszere lehet egyrészt a talaj tápanyagtartalom megõrzésének, illetve fokozásának, másrészt pedig a talaj kultúrállapota javításának. Az elmúlt év ezzel kapcsolatos érdekes tapasztalata, hogy másodvetésû, nem pillangós zöldtrágyanövény (facélia, mustár, és olajretek esetén egyaránt) után 45%-kal nõtt a kukorica termésmennyisége. Ez a kedvezõ eredmény elsõsorban arra vezethetõ vissza, hogy a zöldtrágyanövények nagy mennyiségben visszatartottak tápanyagokat a felsõ talajrétegben, amelyeket a kukorica fel tudott használni a fejlõdése során.

A talajmûvelés hiányosságai elsõsorban kedvezõtlen évjáratokban köszönnek vissza, azonban az elmúlt évben is számos helyen tetten érhetõ volt a talajállapot hiba a növények korlátozott fejlõdésében. A termõrétegben kialakult mûvelés eredetû tömör réteg nemcsak a nedvesség talajba szivárgását akadályozza meg, de korlátozza a tápanyagok érvényesülését, továbbá a kedvezõ fizikai és biológiai talajállapot fenntartását. A 2007. évi súlyos aszályok után többen odafigyeltek a talajmûvelésre, de még így is nagyon sok helyen lehetett szembesülni a károkkal. A talajmûvelésre – de valamennyi technológiai elemre – érvényes a megállapítás, hogy az idõjárási szélsõségek kedvezõtlen hatásainak kivédésére abban az esetben van lehetõség, ha a szakszerû munkára nem csak aszályos, de kedvezõ csapadékellátottságú években is odafigyelünk. Csak ebben az esetben van esély arra, hogy a bármikor bekövetkezõ kedvezõtlen évjárat hatásait a növény kivédje, és a talajban meglévõ tartalékokat a lehetõ legjobban hasznosítsa.

Dr. Gyuricza Csaba