Zöldenergia és falu fûtõmû

Ahhoz, hogy megítéljük a hazai helyzetet bemutatjuk négy, ezen a téren kedvezõ pozícióban lévõ EU tagállam és hazánk 2007 évi adatait (táblázat).

A táblázatból kitûnik, hogy van mit tenni ezen a téren (is). De a magyar 17%-os aránynál az EU átlaga is jobb, hiszen az 23%. Ausztriában összesen közel 500 hõenergia-ellátó van, amely zöldenergián (biomasszán) alapul. Magyarországon ezek száma nem éri el a 20-at.

Magyarországon a távfûtéses lakások aránya az 1976 és 1985 között épültek közül még 35–38% volt. Ezt 2006–2007-re 2,4%-ra küzdöttük le. Történik mindez akkor, amikor minden érv amellett szól, hogy egyre több legyen a távfûtéses lakás. Miért? Azért, mert ez a legkörnyezetkímélõbb hõtermelési mód. Azért, mert így lehet elérni a legmagasabb tüzelõanyag energetikai hasznosítási hatásfokot. Azért, mert ezzel lehet leginkább kiaknázni a helyi lehetõségeket. Azért, mert ez teszi lehetõvé a legkisebb veszteségû áttérést az új tüzelõanyagok alkalmazásához. Történjen ez akár kényszerûségtõl, vagy gazdaságossági megfontolástól indíttatva. Ezen a téren is elkövetjük a szokásos hibát: nem tanulunk a múltunkból. Márpedig aki nem tanul a történtekbõl az arra ítéltetik, hogy a hibákat újra elkövesse.

Ennek bizonyítására vessük össze az egyedi fûtést és a távfûtést, akkor amikor át kellett állni a szénfûtésrõl az olajra, majd az olajról vissza a szénre-fára, villanyra ezt követõen pedig átállni a gázfûtésre. Ezek az átállások mindig kényszerek hatása alatt történtek, tehát nem a divat mozgatta. Bármely átállás azt jelentette Magyarországon a túlnyomó többség számára, hogy az addig használt egyedi fûtõberendezést el kellett dobni. Vagyis kidobtunk az elsõ átálláskor több, mint kétmillió szenes kályhát, és vettünk helyette olajkályhát, aztán alig 10 év múlva kidobtunk 2,3 millió olajkályhát. És volt, aki vett helyette villany- vagy vett újra szenes-fás fûtõeszközt. Igenám, de beköszöntött az „olcsó” földgáz kora.

Nosza neki és két évtized után az ország lakosok 98%-a máris gázzal fûtött. Természetesen itt sem voltunk képesek arra, hogy ne veszítsük el az arányérzékünket. Azok a települések is megkapták a vezetékes gázt, amelyek ki sem látszanak az erdõbõl. Azok is gázzal fûtenek, akiknek fele annyiba sem kerülne a helyi tüzelõanyag használata. Mindeközben teljesen elhanyagoltuk a szalmát, mint modern közösségi és lakás fûtõanyagot, holott tudtuk, Dániában 250 szalma tüzelésû falu/város fûtõmû üzemel, sõt nem egy közülük áramot is termel. De ennél is nagyobb mulasztás, hogy alig hasznosítjuk a termál energiát, pedig ezen a téren Magyarország dobogós helyen van, hiszen az egy lakosra jutó „forróvíz” kincsben ötödikek vagyunk a világranglistán. Magunk ellen való vétek, hogy a hazai fûtési energiának legalább a felét nem ebbõl a szinte kiapaszthatatlan, megújuló és környezetkímélõ forrásból fedezzük. Ráadásul ez a forróvízkincs olyan közel van a felszínhez, hogy a franciákhoz képest egynegyed költséggel kiaknázható (lenne).

De vegyük fel újra fõ témánk fonalát és nézzük meg mi lenne akkor ha minden magyar településen távfûtés volna. Nos akkor a legutóbbi alkalommal a 2,3 millió olajkályha helyett mindössze 3165 távfûtõmûben kellett volna az olaj égõfejet gáz égõfejre cserélni. Ha pedig bekövetkezik a földgáz utáni kor, – félek tõle, hogy sok szegény családnak hamarosan bekövetkezik – akkor pedig bármilyen új fûtési módra is sokkal könnyebb lenne átállni akkor, ha túlnyomórészt távfûtõmûvek adnák a lakásoknak a meleget. De mielõtt a földgázkorszaknak vége, azelõtt is van lehetõség komoly lépésre az energiahatékonyság növelésére a fûtõmûvekkel. Mégpedig úgy, hogy – ahogyan ez már több fûtõmû esetében megtörtént – átállnak kogenerációra, vagy trigenerációra. A kogeneráció kapcsolt áramtermelést jelent.

Vagyis azt, hogy a fûtõmûben termelt gõz elõször generátort hajt, majd az innen kikerült fáradt gõz pedig fûti az épületeket és/vagy technológiákat, vizet melegít. Így az energiahatékonyság megduplázható. Vagyis 40–45%-ról 80–85%-ra lehet azt növelni. Még ennél is jobb megoldás az, amikor az áram és hõtermeléshez hûtés is társul. Ez az a bizonyos trigeneráció. Ezzel újabb értékes százalékokkal lehet növelni az energia hatásfokot, anélkül, hogy növelnénk a felhasznált fûtõanyagot. Ezt a többrétû energetikai hasznosítást fûtõmûvekben kiválóan meg lehet valósítani zöldenergia hordozókkal is. Például fával, szalmával, szõlõvenyigével és persze az ezekre való átállásnál sem kell eldobni a fûtõmûvekben lévõ kazánokat, csupán a tüzelõanyag betáplálás rendszerét kell cserélni.

Van még egy döntõ mozzanat, mégpedig az, hogyha helyben termelt, vagy gyûjtött tüzelõanyagokkal történik a hõellátás, akkor ez azt jelenti, hogy nemcsak a bevétel marad helyben, hanem a haszon is. Ez pedig különösen a hátrányos helyzetû kistérségekben bír nagy jelentõséggel. Vagyis azokon a helyeken, ahol olyan nagy az ínség, hogy elkél minden segítség. Különösen az, amely a helyi lehetõségekre alapozva hosszú távon és fenntartható módon teszi lehetõvé a hõenergia-ellátást.

Most nézzük meg mi a helyzet ezen a téren a szomszédunknál Ausztriában. Niederösterreichben már 1983-ban létrehozták az elsõ nagyobb faapríték-távfûtõmûvet. Azóta 160 zöldenergia-fûtõmû van üzemben ebben a tartományban, amelyek együttes hõteljesítménye 170,3 MW. Ezek a regionális fûtõmûvek egy közös távhõvezeték segítségével mûködnek, melynek hossza 320 km, és mintegy 8000 ügyfelet látnak el hõenergiával. Az egyes fûtõmûvek kapacitása a néhány kW-tól a 7 MW-ig terjed. Ezen fûtõmûvek mellett még számos privát fûtõmûvet építettek családi- vagy parasztházak ellátására. Fûtõanyagként elsõsorban 550 000 m3 faapríték kerül felhasználásra. Ezeket a fûtõmûveket természetszerûleg azokra a területekre telepítették, ahol elegendõ erdei faapríték áll rendelkezésre.

Hazánkban elõször Pornóapátiban hoztak létre osztrák mintára zöldenergiafa falufûtést, kiváltva ezzel a korábbi szén és fatüzelésû egyedi lakás- és közületi fûtéseket, így biztosítottá vált a lakosok és intézmények hõenergiával való ellátása, egyúttal a levegõ minõségének javítása. A Pornóapáti projekt keretében felépült egy 1,2 MW kapacitású biomasszán alapuló bio-szolár fûtõmû a hozzá tartozó hõtároló tartállyal, épülettel, tárolótérrel, szociális és egyéb létesítményekkel, valamint a hõenergiát a lakossághoz eljuttató, 3900 fm nyomvonalú távhõvezetékkel. A falufûtõmû elindításakor 86 lakossági és 11 közületi fogyasztó csatlakozott a rendszerre. A fûtõmû 2 kazánnal (2 × 600 kW) üzemel a környék erdeibõl származó faapríték hasznosításával. A rendszer teljesen automatikus üzemû, távfelügyelt, a beruházás összege 244 millió Ft volt.

Azt gondoljuk elegendõ indokot hoztunk fel annak bizonyítására, hogy a távfûtést hosszú távon is fejleszteni kell, a vele kapcsolatos szabályozásból ki kell húzni azokat az elemeket, amelyek kiszolgáltatottá teszik a fogyasztókat. Fõként a hazai energiahordozókra kell alapozni ezen a téren, minthogy azé a nemzeté lesz a jövõ, amely képes ezen a téren is stratégiát kialakítani és magvalósítani. Mert nem lehet gazdag az a nemzet, amely nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a saját adottságait minden téren és persze fenntartható módon kiaknázza, hasznosítsa.

Dr. Gergely Sándor PhD