A jó vetésváltás lehetõségeia jelenlegi vetésszerkezetben

A csökkenés mértéke néhány év elteltével a búza esetében nagyobb, a kukorica esetében kisebb. A monokultúrákban tapasztalható termésdepresszió oka búza esetében elsõsorban növénybetegségekre vezethetõ vissza, míg kukoricában vízháztartásbeli problémákkal és a herbicidrezisztens gyomok elterjedésével hozható összfüggésbe. A kukoricabogár megjelenése az érintett területeken szintén az okok közé sorolható.

A termésmennyiségre gyakorolt hatás mellett – különösen az egyes évjáratok hatására érzékenyen reagáló kukorica esetében – a vetésváltásnak jelentõs szerepe van a termésbiztonságban.

Napjaink vetésszerkezetére jellemzõ, hogy a mintegy 4,5 millió hektár szántóterület több mint 50%-án kukoricát és búzát termesztünk, ezért gyakran követik egymást, ill. önmagukat. A kalászos gabonák a más agrotechnikai csoportokba tartozó növényeknek általában jó elõveteményük, korán lekerülnek, rendszerint marad vissza utánuk hátrahagyott víz a talajban és növényvédelmi szempontból sem merülnek fel problémák. A kukorica késõi betakarítása és nagy vízfogyasztása miatt már kevésbé jó elõvetemény értékkel rendelkezik.

Legnagyobb probléma az õszi búza jó elõveteményeinek csekély aránya (táblázat).

A korán lekerülõ kitûnõ búza elõvetemények, a borsó, az õszi és tavaszi takarmánykeverékek, valamint a repce vetésterülete nem éri el a 6%-ot, ami azt jelenti, hogy jó esetben az elvetett õszi búza mintegy egy negyede kerül csak a kedvezõ elõveteményei után. Kis hányada a még jónak ítélhetõ korán betakarított burgonyát, csemegekukoricát, silókukoricát, csalamádét stb. követi, míg a meghatározó része önmagát, esetleg más kalászost, illetve késõn betakarított kultúrnövényt követ – ezek közül meghatározó a szemes kukorica –, ami a talajt kiszárítva, ill. rossz kultúrállapotban hagyja vissza. Azokban a gazdaságokban, ahol a búza és a kukorica területe a meghatározó, esetleg kizárólag ezeket termesztik, arra kell törekedni, hogy ezek a növények is egymást váltsák, mintsem monokultúrában több éven át önmaguk után termesszék õket.

Országosan kisebb jelentõségû, de egy-egy gazdaság esetében meghatározó növények termesztése esetén a jó elõvetemény növény esetleg beiktatható a vetésváltásba másodvetésként termesztett zöldtrágyanövény, vagy annak fõnövényként történõ vetõmag elõállítása formájában. Nem ritka ez a gyakorlat pl. a burgonyatermesztõk körében, ahol az olajretket gyakran alkalmazzák másodvetésû zöldtrágya növényként a burgonya elõtt, lehetõséget teremtve ezzel arra is, hogy lerövidítsék a rotáció idõtartamát.

Az országos átlagok alapján tett megállapításokat árnyalja még az a helyzet, hogy a termõhelyi igényeik alapján szûkebb ökológiai optimum intervallummal rendelkezõ növények egy-egy termesztési körzetben nagyobb arányt képviselnek és noha az országos vetésterületben arányuk nem meghatározó, üzemi szinten gondot okozhat (fõként növényvédelmi problémákat) a gyors önmaguk utáni visszatérésük.

Országos szinten a jelenleginél jobb vetésváltás lehetõségeinek megteremtésére a mezõgazdaság egész szerkezetének átalakulása teremtené meg a feltételeit. Az évelõ szálas takarmánynövények termesztésének növekedésével nem csupán az elõvetemény növények köre bõvülne, hanem talajerõ-gazdálkodási és talajvédelmi szempontból hosszú távon elõsegítené a talajok termékenységének fenntartását. Természetesen ehhez az állatlétszám – fõként a szarvasmarha állomány – növelésére lenne szükség, ami jelen piaci viszonyok között meglehetõsen bizonytalan. Minden esetre az egységnyi területre jutó állatlétszám volt már Magyarországon a mainak többszöröse is. A hüvelyes, az olaj, a rost és a gyógynövények aránya még növelhetõ lenne, de ennek is elengedhetetlen feltétele a piacok megkeresése, csakúgy, mint a produktivitás növelése.

A szántóföldi növénytermesztés új alternatívájaként megjelenõ energetikai célú biomassza növények termesztésnek, noha helyenként lehet létjogosultsága, ezen növények terjedésével (cukorcirok, energiafû, energianád stb.) a vetésváltást tekintve nem bõvül a kedvezõ elõvetemények köre.

Dr. Tóth Zoltán