Mikotoxinok elleni védekezés lehetõségei a baromfi takarmányokban

A penészgombák, illetve az általuk termelt mikotoxinok, részben már a termõterületen (szántóföldi penészek), részben pedig a tárolás során (raktári penészek) fertõzhetik a takarmánynövényeket és a takarmány alapanyagokat (táblázat).

A szántóföldi penészek (Fusarium, Alternaria, Trichoderma) többek között T-2 toxin, DAS, DON, fusarenon-X mikotoxinokat, míg a raktári penészek (Aspergillus, Penicillium) aflatoxinokat, ochratoxinokat termelnek.

A Jó Mezõgazdasági Gyakorlatnak (GAP) megfelelõen már a takarmánynövények termesztése során, az élelmiszer-higiéniáról (852/2004/EK), valamint a takarmányhigiéniáról szóló (183/2005/EK) rendelkezések értelmében, pedig a tárolás során is gondoskodni kell a penész-gombák elleni védekezésrõl. Az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) 2007 januárban kiadott útmutatója is részletesen rendelkezik a takarmány alapanyagok és teljes értékû keveréktakarmányok penészgombákkal való fertõzöttségének és mikotoxin szennyezettségének csökkentésérõl, illetve annak beépítésérõl a gyártási folyamat minõségbiztosítási (HACCP) rendszerébe.

A takarmány alapanyagok és a teljes értékû keveréktakarmányok, továbbá az azokkal takarmányozott gazdasági állatok és azok termékeinek mikotoxin-tartalmára, annak csökkentésére, illetve akár teljes mértékû eliminációjára vonatkozóan a hazai élelmiszerlánc szabályozásról szóló 2008. évi XLVI. törvény is rendelkezik.

A takarmány alapanyagok tárolása, feldolgozása és a takarmánygyártás során a penészgombák növekedése és mikotoxin termelése, valamint az állati szervezetben a mikotoxinok felszívódását, valamint azok káros hatásait csökkentõ módszerekre vonatkozóan azonban csak ajánlások állnak rendelkezésre, de ezek nem kötelezõ érvényûek.

A penészgombákkal való fertõzés csökkentésének lehetõségei

A takarmánynövények, különösen a gabonamagvak szántóföldi penészekkel való fertõzõdése ellen elsõsorban a megfelelõ agrotechnika alkalmazása javasolható. Ez magában kell, hogy foglalja a penészgombákkal potenciálisan fertõzött tarlómaradványok hatékony beszántását és a penészek túlélését csökkentõ vetésforgó alkalmazását éppúgy, mint hazánkban elsõsorban a fusarium penészek ellen rezisztens fajták termesztését, továbbá a hatékony és idõben végrehajtott növényvédelmi technológiát.

A raktári penészek elleni védekezés elsõ és leghatékonyabb eszköze a szállító jármûvek és a tárolóterek szakszerûen elvégzett fertõtlenítése a penészek növekedését és szaporodását gátló vegyületekkel, például nátrium-hipoklorittal, továbbá a gabonamagvak kezelése a betárolás elõtt a penészek fejlõdését gátló vegyületekkel, például propionsavval vagy annak sóival.

A mikotoxin-szennyezettség csökkentésének lehetõségei

A szántóföldön vagy a raktározás során mikotoxinokkal szennyezõdött takarmány alapanyagok kezelésére számos fizikai – pl. válogatás, mosás, hõkezelés, radioaktív besugárzás, ózonkezelés – továbbá kémiai – pl. kalcium-klorid, nátriumbikarbonát, ammóniakezelés – módszert javasoltak. Ezek hatékonysága azonban számos felmérés eredményei szerint a hazánkban elterjedt mikotoxinok nagy része ellen kérdéses, költségvonzata viszont jelentõs.

Korábban a baromfi takarmányozásban is általánosan elterjedt módszer volt a takarmány alapanyagok „hígítása” alacsony penészszámú, illetve alacsony mikotoxin-tartalmú takarmányokkal, ezt a módszert azonban az EU jelenleg érvényben lévõ rendelkezései tiltják.

Számos készítményt javasolnak ugyanakkor a takarmányokban lévõ mikotoxinok felszívódásának csökkentésére a baromfi bélcsatornájából mikotoxinokat megkötõ takarmány adalékanyagoknak a takarmányokhoz történõ adagolásával. Ezek alkalmazása során azonban feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy az adott takarmányban jelen lévõ eltérõ kémiai tulajdonságokkal rendelkezõ mikotoxinok mindegyikének megkötésére egyaránt alkalmas „csodaszer” nem létezik. A megfelelõ készítmény kiválasztása elõtt emiatt feltétlenül ismerni kell az adott takarmánytételben ténylegesen jelen lévõ mikotoxinokat, azok mennyiségét, valamint az adott készítmény adott mikotoxinokra vonatkozó kötési kapacitását.

A mikotoxin-kötõ vegyületek hatása azon az elven alapul, hogy ezek egyrészt nagy felülettel, valamint jelentõs számú, fõképp a poláros vegyületek megkötésére alkalmas kötõhellyel rendelkeznek. Poláros jelleggel azonban a baromfitakarmányozásban elõforduló mikotoxinok közül csak az aflatoxinok rendelkeznek, így az egyéb mikotoxinok megkötése ilyen vegyületekkel csak mérsékelt hatású lehet. Emellett számos mikotoxin-kötõ vegyület a mikotoxinok mellett a bélcsatornában egyéb táplálóanyagokat (például vitaminok, ásványi anyagok) is megkötnek, amelyek emiatt csak csökkent mértékben szívódnak fel, potenciálisan akár hiánytüneteket is elõidézve. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az egyes mikotoxin-kötõ vegyületek kötési kapacitása a bélcsatorna egyes szakaszainak eltérõ pH értékén eltérõ, így kedvezõ hatásuk csak bizonyos bélszakaszokban érvényesül, sõt ezt követõen a korábban már megkötött mikotoxinok ismét szabaddá válhatnak és a bélcsatornából felszívódhatnak.

Az aktív szén hatását gyakorlati körülmények között csak az aflatoxin esetében bizonyították baromfiban, míg más mikotoxinokat nem vagy csak nagyon mérsékelt hatékonysággal köt meg. Alkalmazása ellen szól továbbá az is, hogy a baromfi fajok számára leginkább toxikusnak tekintett ochratoxin ellen gyakorlatilag hatástalan, valamint még az aflatoxin esetében is csak rendkívül nagy mennyiségben adagolva hatékony.

Egyes agyagásványok, így például a zeolit szintén elsõsorban az aflatoxinokat köti nagy hatékonysággal. Kedvezõtlen hatása viszont, hogy jelentõs mértékben megköti az ásványi anyagok egy részét, továbbá ez is csak nagy mennyiségben adagolva bizonyult hatékonynak.

A nátrium-aluminium szilikátok, illetve ezek szintetikusan elõállított származékai, a hidratált nátrium-alumínium szilikátok az aflatoxinokat, valamint egyes kísérleti eredmények szerint az ochratoxinokat is megkötik, a baromfitakarmányozásban hazánkban jelentõs problémákat okozó T-2 toxint ugyanakkor csak mérsékelten. Alkalmazásuk esetenként további problémákat is felvet, mivel a bányászott zeolit esetenként nehézfémekkel vagy dioxinnal szennyezett, amely úgy állat-, mint humán-egészségügyi szempontból aggályos lehet.

A bentonit szintén elterjedten alkalmazott mikotoxin-kötõ agyagásvány, de kötési kapacitása a kristályszerkezet függvényében nagyon eltérõ, emiatt hatékonysága is változó és baromfi esetében hatását szintén csak az aflatoxin toxikózis ellen bizonyították.

A szerves polimer vegyületek közül a legtöbb adattal az élesztõ sejtfal kivonatokkal, azaz az ún. mannán oligo-szacharidokkal, illetve ezek módosított változataival kapcsolatban rendelkezünk. Baromfi fajokkal, részben gyakorlati körülmények között, végzett vizsgálatok eredményei alapján az aflatoxinok mellett ezek megkötik a fusarium penészek által termelt miko-toxinok (T-2 toxin, DON, fumonizinek) egy részét is, igaz eltérõ hatékonysággal.

Egyes huminsav származékokról, így például az oxihumátról szintén bebizonyították, hogy megköti az aflatoxint és csökkenti annak káros hatásait baromfiban.

Újabban olyan enzimek, illetve olyan enzimeket termelõ baktériumok, illetve élesztõk alkalmazását is javasolják, amelyek a mikotoxinokat a bélcsatornában lebontják, azonban ezek specifikus hatásuk miatt csak egyes, meghatározott mikotoxinok esetében valóban haté-konyak. Számos olyan baktérium faj ismert, amely mikotoxinokat detoxikáló kapacitással rendelkezik. Hatásuk hátterében az áll, hogy egyes fusarium mikotoxinok, így például a T-2 toxin vagy a DON, olyan reaktív epoxi csoportot tartalmaz, amely a baktériumok által termelt epoxidáz enzim hatására elveszti kémiai reaktivitását, és ennek révén csökken vagy akár teljes mértékben eliminálódik az adott mikotoxin toxicitása. Egyes élesztõ fajokról pedig bebizonyosodott, hogy olyan enzimeket termelnek, amelyek alkalmasak az ochratoxin vagy a zearalenon bontására és emiatt detoxifikációjára a bélcsatornában.

A mikotoxin-szennyezettség csökkentésének lehetõségei takarmányozási módszerekkel

A megfelelõ táplálóanyag ellátottsággal rendelkezõ állatok szervezete hatékonyabban metabolizálja a mikotoxinokat, így annak akkumulációja is kisebb mértékû. A táplálóanyagok közül különösen azok lényegesek, amelyeknek szerepe van a máj méregtelenítõ kapacitásának növelésében. Erre a célra számosan javasolják egyes aminosavak, így például a metionin vagy cisztein mennyiségének növelését a takarmányban, amely a mikotoxinokból képzõdõ, sokszor a kiindulási vegyületnél sokkal toxikusabb metabolitok konjugációját és végeredményben kiürülését gyorsíthatja. Az aminosavak közül kedvezõ hatását találták továbbá az aktuális szükségletnél nagyobb mennyiségben adagolt fenilalaninnak is baromfi fajoknál elsõsorban ochratoxinnal szennyezett takarmány etetése során.

A mikotoxinnal szennyezett takarmány etetésének hatására megnõ a szervezet vitamin szükséglete is. A megnövelt mennyiségû vitamin adagolás a máj méregtelenítõ kapacitásának növelése mellett hat az állatok immun válaszkészségre is, amely egyes mikotoxinok (T-2 toxin, DON) hatására egyébként jelentõs mértékben csökken. Az immun válaszkészség csökkenése további problémákat – betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség, vakcinázások hatékonyságának csökkenése – vet fel. Ebbõl a szempontból fontos az A-vitamin, a riboflavin, a pantoténsav és a piridoxin, valamint ezek mellett a mikotoxinok lipidperoxidációs folyamatokat aktiváló hatásai ellen ható antioxidáns vitaminok, a C- és az E-vitamin. Tekintetbe kell azonban venni, hogy az E-vitamin antioxidáns hatású dózisa (≥100 mg/kg tak.) nagyobb, mint az általánosan alkalmazott mennyiség, míg a C-vitamin esetében a dózissal (100–500 mg/kg tak.) kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Egyes mikotoxinok (DON, DAS, T-2 toxin, fusarenon-X) hatására a vékonybél epithel rétegén fekélyes felmaródásokat eredményez, amely jelentõs mértékben csökkentheti a felszívódás folyamatát.

A felmaródások ellen hatékony védekezési lehetõséget az adott toxinokat hatékonyan kötõ vegyületek takarmányba keverése mellett a takarmányok antioxidáns tartalmának (koenzim Q, L-karnitin, C-vitamin, E-vitamin és szelén) ebbe beleértve a szintetikus antioxidánsokat (EMQ, BHT, BHA) is, növelése jelenthet. Újabban javasolták egyes, részben jelentõs antioxidáns hatással rendelkezõ gyógynövény kivonatok alkalmazását is a bélhámsejtek védelme érdekében.

Dr. Mézes Miklós