A vegyszeres növényvédelem hatékonysága nagyban függ az alkalmazott gépektõl. A növényvédõ gépek kialakítása, és állapota meghatározza, hogy a vegyszerek milyen pontossággal kerülnek felhasználásra, mennyire egyenletesen jutnak el a célfelületre, milyen mértékben mennek veszendõbe, veszélyeztetve vagy károsítva a környezetet.
Ezt felismerve már igen korán felmerült a permetezõgépek ellenõrzésének igénye. Németországban például már közel 60 éve folyik a permetezõgépek mûszaki állapotának vizsgálata, kezdetben önkéntes alapon, majd kötelezõ jelleggel.
A gépekkel szemben támasztott követelményeket az Európai Unióban szabványokban határozták meg. Az új gépekre vonatkozó, nálunk is honosított MSZ EN 12761 és MSZ EN 907 szabványok számos új elõírást is tartalmaztak, több mint 70 paramétert kell ellenõrizni. A típusvizsgálatokat az egyes országok gépesítési intézetei végzik. A használatban lévõ gépek mûszaki állapotát az MSZ EN 13790 szabvány határozza meg. Az elmúlt 20 évben Európa legtöbb államában bevezették az ellenõrzéseket. Az üzemelõ gépek idõszakos felülvizsgálata egyelõre nem egységesen történik. Az országok egy részében a felülvizsgálat még önkéntes, a legtöbb helyen azonban már kötelezõ. A közelmúltban az EU illetékes bizottsága direktívát fogadott el az ellenõrzések kötelezõvé tételérõl. A permetezõgépek idõszakos ellenõrzését felügyelõ intézetek idõszakonként egyeztetik a tapasztalatokat. A legutóbbi tanácskozáson készült kimutatás az egyes országokban folyó tevékenységrõl az ábrán látható.
Hazánkban a növényvédõ gépek 2004 óta csak típusengedéllyel hozhatók forgalomba. A vizsgálatra kötelezett minden 5 dm3-nél nagyobb tartállyal felszerelt gép a következõ kategóriákban:
• szántóföldi permetezõ- és porlasztógépek,
• kertészeti permetezõ- és porlasztógépek,
• hordozható nem motoros hajtású
permetezõgépek,
• hordozható, motoros permetezõ- és
porlasztógépek,
• csávázógépek,
• granulátumszóró gépek.
A vizsgálatokat a FVM Mezõgazdasági Gépesítési Intézet végzi a szabványok, illetve a rendeletben elõírt követelmények szerint. Az intézet a benyújtott dokumentumok, szemle, vagy vizsgálat alapján elbírálja a gép alkalmasságát a rendeletben meghatározott követelmények alapján, és kiadja a forgalmazási engedélyt, vagy megtagadja azt. A típusengedélyek 5 évig érvényesek. A növény- és környezetvédelmi szempontból nem jelentõs hiányosság, eltérés esetén, 1 évig érvényes ideiglenes forgalmazási engedély is kiadható.
Az Intézet az társintézetek azonos követelmények alapján végzett vizsgálatának eredményét elfogadja. A forgalmazásra engedélyezett gépekrõl nyilvántartást vezet (Forgalmazásra Engedélyezett Növényvédelmi Gépek Jegyzéke), amely az intézet honlapján (www.tipusminosites.fvmmi.hu) megtekinthetõ. A forgalmazási engedély meglétét, annak engedélyszámának és érvényességi idejének feltüntetésével, tanúsító matricával (képen) kell igazolni valamennyi értékesített gépen.
A típusminõsítés mellett hazánkban 2005. január 1-tõl rendelet írja elõ a szolgáltatás céljára használt 100 dm3-nél nagyobb tartállyal felszerelt permetezõ- és porlasztógépek 2 évente kötelezõ felülvizsgálatát. Ezt az FVM MGI erre feljogosító tanúsítványával rendelkezõ ellenõrzõ állomások végezhetik el. Állomás akkor tanúsítható, ha:
- legalább gépésztechnikusi és középfokú növényvédelmi képesítésû, a Kamara hozzájárulásával kiadott vállalkozási engedéllyel rendelkezõ vezetõvel,
- a feladatra célirányosan felkészített, legalább 1 fõ gépész szakmunkással,
- és az elõírt mérõberendezésekkel és eszközökkel rendelkezik.
A permetezõgépek felülvizsgálatához szükséges eszközök mérõberendezéseket a rendelet írja elõ. A felszereléshez tartozik mindkét esetben kármentõ, amely alkalmas a vizsgálatoknál kifolyt víz felfogására és összegyûjtésére.
Az ellenõrzések azonban mind a mai napig nem kezdõdtek meg. Ennek két oka van. Az egyik, alapvetõ ok, hogy a felülvizsgálatokért járó díjaknak a közzététele eddig nem történt meg. A másik akadályozó tényezõ, hogy az ellenõrzési kötelezettség csak a szolgáltatást végzõ gépekre vonatkozik, erre a körre vonatkozó nyilvántartás pedig nem áll rendelkezésre. Ezért az állomások létesítésére irányuló, jelentõs befektetést igénylõ érdeklõdés nem kielégítõ, noha például az IKR már rendelkezik megfelelõ felszereléssel, és partnerei részére önkéntes alapon végez nem hivatalos vizsgálatokat.
A létesítendõ mobil kivitelû állomásokat a hatékony vizsgálatok és azonos mérési eredmények biztosítása érdekében célszerû lesz azonos rendszerû mérõeszközökkel felszerelni. Ilyen például a számítógép vezérlésû, telemetrikus, ultrahangos vályúsor keresztirányú szórásegyenletesség meghatározásához.
Remélhetõ, hogy az ellenõrzések megkezdéséhez szükséges rendeletek mielõbb megjelennek, és a vizsgálatok a védekezések eredményességének és biztonságának növelését, valamint a környezet védelmének javulását fogják eredményezi.
Dr. Dimitrievits György