A hazai dióültetvények elsõsorban árutermelésre létesültek. Az árugyümölcsösök termését csak akkor lehet megfelelõ haszonnal értékesíteni, exportálni, ha az elõírt minõségi elvárásoknak megfelel. Ez többek között csak akkor lehetséges, ha a diófát károsító betegségek ellen szakszerûen tudunk védekezni. A szakszerû védekezéshez pedig nélkülözhetetlen a betegségek felismerése, amelyekhez segítséget kívánunk nyújtani.
A hazai dióültetvényekben gyakran fellépõ megbetegedéseket az alábbi vírusok, baktériumok és gombák okozhatják: dió cseresznye levélsodródás vírusfertõzöttsége. Kórokozója a cherry leaf roll vírus (CLRV). Hazánkban a betegséget a hetvenes évek végén (1979) ismerték fel. A betegséget a termõfa virágpora terjeszti és faiskolai oltással is terjed. Gazdaságilag jelentõs kórokozó. A fertõzött fák levelein május-júniusban klorotikus gyûrûk, szalagok jelennek meg, jellemzõ a levélsárgulás, csúcsszáradás. A termések is deformálódnak. A vírusos fa néhány év alatt kipusztulhat. A betegség felismerésében segít a fekete dió alanyra oltott fákon az oltás helyén megjelenõ fekete színû vonal és az erõs sarjképzõdés. A betegséd elleni védekezés kizárólag a megelõzés, a vírusmentes szaporítóanyag elõállítása, forgalmazása. A fertõzött fákat el kell égetni.
A baktérium okozta betegségek közül gazdaságilag jelentõs a dió xantomonaszos levél- és gyümölcsfoltossága. Kórokozója a Xanthomonas arboricola pv. juglandis. Amerikában már az 1800-as években ismerték, Magyarországon az 1940-es években okozott elõször gazdaságilag jelentõs kárt. Idõjárástól függõen évente fellép.
A korán virágzó fajták érzékenyebbek a betegséggel szemben, ezért az M 10-es fajtakörbe tartozók fogékonyabbak, mint a 117-es fajtakör tagjai.
A baktérium tavasszal fertõzi a rügyeket, leveleket, barkákat, késõbb a gyümölcsöket, fiatal hajtásokat. Azok elfeketednek, fekete folt keletkezik a zöld gyümölcs burkán.
A zöld hajtásokon vékony, majd vastagodó hosszanti fekete csíkok láthatók, besüppednek, felrepednek. A fertõzött dióburkon elõször kicsi, vizenyõs, sötét színû, besüppedõ folt látható, ami késõbb felreped. A fertõzött termés a fán marad, a magbél megbarnul, összezsugorodik.
A kórokozó a kéregrepedésekben, virágbarkákban és a rügypikkelyek között telel át. Védekezésre nagy gondot kell fordítani. Rügyfakadáskor és utána áprilistól júniusig rézzel, bázikus réz-szulfát + mankoceb hatóanyagú készítményekkel kell permetezni.
A kórokozók harmadik csoportja a gombák által okozott dióbetegségek. Közülük gazdaságilag jelentõs és gyakran fellépõ a dió gnomóniás betegsége. Kórokozója a Gnomónia leptostyla.
A gomba fertõzi a leveleket, hajtásokat és a zöld gyümölcsöt is. Elõször kerekded, majd késõbb összefolyó barna foltok láthatók. Korai lombhullást okoz, ezért a fa legyengül, és nem tudja feladatát ellátni.
A gomba a lehullott, fertõzött leveleken telel át. A fajták különbözõ mértékben fogékonyak a betegséggel szemben. Toleráns fajták: a 117-es, A-118-as, T 2-es és az M 10-es.
Védekezésre a leghatásosabb az õszi lombfertõtlenítés és tavasszal májustól júliusig a propineb, kaptán, és mankoceb hatóanyagú szerekkel való permetezés.
A dió mikrosztómás levélfoltossága egyre gyakoribb hazánkban is. Kórokozója a Microstoma juglandis. Jellemzõ tüneteket okoz a diófa levelén. A levélfonákon hófehér, erek által határolt, szögletes foltokat lehet felismerni. A védekezés megegyezik a gnomónia elleni védekezéssel.
A dió fomopsziszos kéreg- és termésbetegsége. Kórokozója a Diaporthe eres (Phomopsis juglandis).
A kórokozó gomba, mint elsõdleges kórokozó fõleg az oltványnevelésnél, a faiskolában okozhat komoly gazdasági kárt.
A szemre metszés helyén fertõz, háncs- és faszövetelhalást okoz. Hasonlóan fertõzi a termõfákat, a metszések helyén meghagyott csonkokat. Az elhalt háncsszövetben kifejlõdnek a gomba szaporító képletei, a gombaspórák, amelyek újabb fertõzést idéznek elõ. Hasonló betegséget okozhat a Cytospora leucosperma és a Nectria cinnabarina, a dió vörösszemölcsös ágrákosodásának kórokozója.
A kórokozók elleni védekezés: faiskolában az oltóvesszõk fertõtlenítése nélkülözhetetlen. Csak egészséges oltóvesszõt szabad használni. A szemre metszés helyén a megelõzõ sebkezelést el kell végezni. Ha a fertõzés megjelent a kiültetett oltványokon gyógyító sebkezelésre is szükség van, rendszeres rézoxikloridos permetezések csökkentik a betegség terjedését.
A dió termesztésével és növényvédelmével kapcsolatos legújabb ismeretek megtalálhatóak a Gazdakönyvtár sorozatban, 2006-ban (Mezõgazda Kiadó) megjelent „Dió” címû könyvben.
Dr. Rozsnyay Zsuzsanna–Szügyi Sándor
Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési
Kutató- Fejlesztõ Kht.