MENÜ

Az ellenõrzött tehénállomány mutatói 2008 - 2. rész

Oldalszám: 82
2014.03.17.

A szarvasmarha ágazat statisztikája drámai csökkenést mutat, amely egy évtized alatt fölöttébb felgyorsult. A hajdan volt kétmillióról 1995-re kevesebb, mint egymillió lett a szarvasmarha állományunk 2008-ban – a KSH szerint – már csak 700 ezer.

 







Ebbõl tehén, amely 900 ezerrõl az 1990-es évek közepére 400 ezerre, majd 2008-ra 325 ezerre csökkent.

A tejágazatról lévén szó, a tejelõ tehén 1997-óta – 1998-ban volt csúcson 384 ezerrel – 2008 decemberében 264 ezerre csökkent.

 


 



Vagyis 325 ezer tehén volt decemberben, kb. 80%-a tejelõ tehén, durván 20%-a húshasznosítású. Jó hír, hogy a tejelõ állománynak évtizedek óta 70–75%-a hivatalos tejtermelés-ellenõrzésben van.



A 600 körüli termelésellenõrzött telepbõl közel 6% (35 telep) produkált 2008-ban 10 ezer kilogramm feletti tehenenkénti tejtermelést. Ez az összes tejtermelésnek durván 9,3%-a. A laktációs termelési rangsorában már nincs 3000 kg alatti, viszont van néhány 3–4 ezer közötti, amelyikrõl nem lehet tudni, hogy miért tartja a tehenet, s gazdaságos-e a tejtermelése. Elgondolkodtató, hogy aközben, míg az átlagos termelés kevesebb, mint 6000 kg–ról több, mint 8500 kg–ra nõtt, s miközben az 1-rõl 35-re nõtt a 10 ezer fölötti termelõ telepeknek a száma, a piaci szereplõk száma 886-ról 604-re csökkent (1. táblázat).

 


 



Az állománynak, amirõl megállapítottuk, hogy létszámában erõteljesen csökken és lehet olyan érzésünk, hogy nem selejtezzük a tehenek zömét, hanem kiselejtezõdtek, elhasználódtak, miközben óriási egyedi termeléseket produkáltak.

Az idei évben már eddig arányában sokkal nagyobb az állománycsökkenés intenzitása, mint megelõzõ évben.

A genetikai fejlesztési program kezdetekor – az 1970-es évek eleje-közepe – az átlag tehén durván 2,5 éves korában ellett elõször, durván 400 naponként ellett és durván 6 éves koráig élt átlagosan.

2008-ban 2,3 laktációt teljesítettek teheneink. 824 naposan ellenek elõször üszõink, ez több, mint 2 hónappal korábbi tenyésztésbe vételt jelent, viszont 441 naponként – közel 1 hónappal ritkábban – ellik újra az átlag tehén. (2. táblázat).

 


 



Ez nagy valószínûséggel azt jelenti, hogy megbomlik az állomány önfenntartásának lehetõsége. A 2,3 laktáció alatt, átlagosan 3 borjút hoz világra, ebbõl 1,5 üszõ és 1,5 bika. Ha netán elhullik a 0,5 üszõ, akkor tulajdonképpen az utánpótlás 1 tehén életében egyenlõ 1 üszõ. Állomány szinten már nincs esély a nõivar szelekciójában rejlõ javításra. Marad a hímivar szelekciója, mert egy „átlag-tehén” – életteljesítményként – csak egy felnevelhetõ üszõt hoz, egy apával végzett eredményes termékenyítésbõl.



Az adatokból úgy tûnhet, hogy a tejtermelés növekedésével jár együtt a két ellés közötti idõ növekedése. Szó nincs róla! Az ellenõrzött telepek átlagos tejtermelés rangsora azt mutatja, hogy a 10 ezer felettiekben ugyanúgy van 400 nap közeli, de mindenképp átlag alatti két ellés közötti idejû, és az átlag alatti tejtermelésû állományokban is van messze átlag fölötti két ellés közötti idõ. Vagyis a romló szaporodás-biológiai mutatók több, mint 2/3 részben odafigyelési, takarmányozási, tartási és mindenképpen kezelési, egyszóval menedzsment kérdés. Úgy kell tuningolni ezt a biológiai termelõ eszközt, hogy termeljen és szaporodjon, produkáljon és reprodukáljon. Amerikai szaktanácsadók már a 70-es években jelezték, hogy a Holstein takarmányozása és tartása 7 ezer kg termelés felett nem csak munka, hanem a szakma mûvészete!



Dr. Mészáros Gyula, ÁT Kft. szakmai anyagát lejegyezte:

Keresztes Júlia