Irányzatok a körtenemesítésben

Ezért választottuk a Nagykanizsán található Gyümölcskert Zrt.-t, mely az ország legnagyobb és legjobban mûködõ körteültetvényével rendelkezõ vállalat. Jogelõdjét a Nagykanizsai Állami Gazdaságot (NÁG) 1961-ben alakították ki három kis területû állami gazdaság összevonásával, 4100 hektár területen, majd 1993. október 1. napjával Gyümölcskert Rt. néven jegyezték be a cégbíróságon, nagykanizsai központtal és 3 üzemrészként mûködõ telephellyel.

A vállalat fõ tevékenysége a gyümölcstermesztés és -értékesítés: 367 ha–on körtét, 5 ha-on almát, 26 ha-on meggyet, valamint 458 ha-on szántóföldi növénytermesztést (búza, tavaszi árpa, repce, kukorica) folytat. A körte esetén a részvénytársaság gyümölcsöseiben 3–4000 tonna, országosan pedig 40–50 000 tonna körül alakul az éves termésmennyiség.

Az Rt. az elmúlt évtizedek szakmai tapasztalata alapján valamint a piaci viszonyok, és a jövedelmezõség figyelembe vétele mellett a körtetermelés továbbfejlesztésében látja a jövõt, melyet folyamatos fiatalítással és új ültetvények telepítésével igyekeznek elérni. Évenkénti ütemezésben összesen több, mint 140 ha intenzív ültetvény létesítését tûzték ki célul, melybõl közel 100 ha-on korszerû öntözõberendezéssel ellátott csepegtetõ öntözést alakítottak ki. Az ültetvény területét hat szektorra osztották fel, ahol egy számítógép segítségével szabályozzák szektoronként a vízadagolás idõtartalmát és mennyiségét. Növény-és gyümölcstermesztéshez szükséges eszközök beszerzésével, új hûtõház építésével biztosítják az eredményes gazdálkodás feltételeit. 1967 óta mûködik a központban egy ammóniás hûtõtároló, mintegy 4000 tonnás befogadóképességgel, s emellett a közelmúltban adtak át egy 1500 tonnás szabályozott légterû (ULO) hûtõtárolót.

A cég vezetését Sipos Gyula elnök-vezérigazgató úr látja el 1994 óta. Az ültetvény fajtái, s azok megoszlása: Bosc kobak 50% -átteszi ki a gyümölcsösnek, s ez Magyarország uralkodó fajtája is egyben. Vilmoskörte 25–30%-ban van jelen. Clapp kedveltje, Packham’s Triumph, Conference, amelyek inkább a nyugat-európai országok meghatározó fajtái. A Fétel Apátnak Olaszországban tulajdonítanak kiemelkedõ szerepet, s innen származik a piacra szállított árú legnagyobb része. Valamint az Avrenchesi Jó Lujza található meg a nagykanizsai ültetvény fajtasorában. Az üzemrészek Nagykanizsától 15–20 km-es körzetben fekszenek és a következõ termõterülettel rendelkeznek: Zalasárszeg 163 ha körteültetvény, Szepetnek-Bánfapuszta 121 ha körteültetvény, 5 ha almaültetvény, 26 ha meggyültetvény, 458 ha szántóföldi növénytermesztés, Surd-Feketesár 83 ha körteültetvény.

Fenti ültetvényekben leginkább elvárt feladatként az alábbiak említhetõk:

• a korszerû követelményeknek eleget tevõ, átgondolt, folyamatosan fejlõdõ technológia alkalmazása;

• a tevékenységek mûszaki követelményeit biztosító eszközállomány állandó korszerûsítése;

• a környezet megóvása (környezet, technológia, ember harmóniájának megteremtése);

• a dolgozók folyamatos oktatása, képzése.

Új nemesítésû körtefajták rövid ismertetése

Beurré Durondeau (Tongre)

Származás: Belgiumban (1811) véletlen magoncként Durondeau találta.

Társnevei: német: Tongern, Birne von Tongern, francia: Poire de Tongre.

Minõsítési fokozat: államilag elismert árufajta (1998).

Alkalmassági értékmérõk: különleges gyümölcsminõségû õszi körtefajta. Belgiumban és Észak-Franciaországban igen elterjedt, de Németországban is termesztik. Fája intenzív koronaformák, sövény és orsó kialakítására is alkalmas. Szeptemberben, néhány nappal a Beurré Bosc után szedhetõ, 0°C-on decemberig eltartható. Idõben le kell szedni a gyümölcsöket, mivel a sérült kocsánynál nagyon hamar megindul a moníliás rothadás.

Canal Red (Reimer Canal)

Származás: USA (Oregon), 1955-ben Reimer F. nemesítette (Max Red Bartlett x Forelle).

Minõségi fokozat: különleges igényeket kielégítõ fajta.

Alkalmassági értékmérõk: a Williams és a Beurré Hardy között szedhetõ.

Gyümölcs: kissé megnyúlt körte alakú, sárga alapszínén ¾ részben pirossal fedett. Nagyon tetszetõs, bár néha a színezõdés nem egységes, ekkor zöldessárgán csíkozott. Beltartalmi értékei elmaradnak a Williams gyümölcsétõl és szotyósodásra is hajlamosabb.

Concorde

Származás: Anglia (East-Malling), 1968. Doyenné du Comice x Conference keresztezésével állították elõ. 1990 óta forgalmazzák Európában.

Alkalmassági értékmérõk: az optimális szüreti idõ a két szülõfajta szüreti ideje közé esik. Jól szállítható, szabályozott légterû tárolóban áprilisig eltartható. A Conference fajtánál jobb gyümölcsminõsége és nagyobb termõképessége alapján a jövõben a szülõfajtáknak konkurense lehet. Birs alanyon intenzív koronaformák kialakítására alkalmas.

Gyümölcs: középnagy vagy nagy, igen megnyúlt körte alakú. A héja sima, éretten szalmasárga, a héj felülete nem parás.

Delwilmore (Fertilia Delbard)

Származás: Franciaországban, a Delbard faiskolában, a Williams x Butirra Precoce Morettini keresztezésével állították elõ (1970).

Alkalmassági értékmérõk: tartós tároláshoz az eddigi hazai tapasztalatok alapján szeptember elején kell szedni, normál légterû hûtõben januárig tárolható (3–4 hónapig), CA tárolókban márciusig. Jó ízét és piacosságát megtartja a tárolás alatt.

Gyümölcs: nagy méretû. Kissé megnyúlt, de inkább széles körte alakú, a Williams körtéhez hasonlít. Héjszíne éretten világossárga, a lenticellák jól láthatók. Húsa ropogós, igen lédús, nagy cukor- és savtartalommal.

Eldorado

Származás: USA (Kalifornia), 1925.

Alkalmassági értékmérõk: szüreti ideje szeptember vége, 6-7 hónapig jól tárolható.

Gyümölcs: hasonlít a Williams körtére, középnagy vagy nagy, teljes éréskor szép sárgára színezõdik. Kevés kõsejtet tartalmaz, héja nem érzékeny a nyomódásra, ezért jól szállítható.

Fa: közepes növekedési erélyû. Vadkörtemagonc alanyon sem nevel túl nagy fát.

Etrusca

Származás: Olaszországban, Bellini nemesítette.

Alkalmassági értékmérõk: jó minõséget adó, kora nyári fajta. Szedési ideje 37 nappal elõzi meg a Williams körtét (július közepe).

Gyümölcs: nagy (170 g), minõsége igen jó. Kemény húsú, jóízû, és zamatú. Alakja megnyúlt körte, éretten a héj szalmasárga, napos oldalán pirossal mosott.

Fa: erõs növekedésû, felfelé törõ ágrendszerû koronát nevel. Igen bõtermõ.

HARROW sorozat



Az Erwinia amylovora baktériummal szemben toleráns, illetve rezisztens fajtákat a kanadai Harrow Intézetben nemesítették az 1970-1980-as években. A fajták többsége a Williams elõtt, illetve után 2-3 héttel érik, elsõsorban nyári és õszi fajták. Elsõ tapasztalataink alapján a legértékesebb fajtái érési sorban a következõk.

Harrow Delight (HW 603)

Származás: a Williams x (Early Sweet x Old Home) keresztezés eredménye (Quamme, H.A., 1975).

Williams elõtt kb. két héttel érik (augusztus 10.). Jó termõképességû fája erõs növekedésû, birssel megfelelõ az affinitása. Hosszú vesszõkön is jól terem. Gyümölcse szabályos körte alakú, középnagy, sárga alapszínen piros bemosódással. 2 hónapig tárolható. Pollenadói: Williams, Beurré Bosc, Harwest Queen.

Harvest Queen (HW 602)

Származás: Michigan 572 x Williams keresztezésével Quamme, H.A. nyerte (1975).

Középerõs növekedésû fája birssel jól összefér. Erwinia-rezisztens, bõtermõ. Középnagy gyümölcse egy héttel a Williams elõtt szedhetõ, amelyhez hasonlít.

Harrow Sweet (HW 609)

Származás: (Old Home x Early Sweet) x Williams keresztezéssel 1975-ben, Quamme H.A. állította elõ. A sorozat legértékesebb tagja.

Fa: középerõs növekedésû, gyengén feltörekvõ ágrendszerû. Intenzív koronaformákra alkalmas. Birsen is jól fejlõdik. Korán termõre fordul és igen bõven terem, termésritkításra gyakran szükség lehet. 2-4 nappal korábban virágzik, mint a Williams, hosszú vesszõkön is sok virágot hoz. Javasolt pollenadói: Williams, Abbé Fétel.

A Williams után 30 nappal (szeptember közepén-végén) szedhetõ, 3–4 hónapig tárolható 0,5 °C-on.

Gyümölcs: közepes méretû (170–200 g), kúpos körte alakú. A héj sárgászöld, jól látható paraszemölcsökkel, a napos oldalon pirossal mosott. Húsa jó konzisztenciájú, édeskés, jó minõségét a tárolás után is megtartja.

Nashifajták

Hosui

Származás: (Kikusui x Yakumo) x Yakumo (1972).

Minõsítési fokozat: próbatermesztésre engedélyezett fajta.

Fa: erõs növekedésû, felfelé törõ koronát nevel. Fõként 2-3 éves termõgallyakon terem, az idõsebb termõgallyakat ifjítani kell. Korán termõre fordul, termõképessége jó. Korán virágzik, legjobb pollenadója a Shinseiki. Augusztus 3-4 hete között szedhetõ.

Gyümölcs: középnagy (150–200 g), közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetõs nagy lenticellákkal. Húsa olvadó, lédús, kissé savas, kövecses. 2–3 hónapig tárolható. Japán fõ fajtája, a sorozat egyik legfinomabb körtéje.

Kosui

Származás: Kikusui x Wazekoso (1959).

Fa: erõs növekedésû, ennek ellenére nagyon korán termõre fordul. Termõképessége közepes. Virágzása középkései, értékes pollenadója a Hosui és a Nijisseiki. Augusztus elsõ hetében lehet kezdeni az elsõ szedést.

Gyümölcs: középnagy (150 g). A héj kissé érdes tapintású, színe aranybarna, parásodás lehet a felület közel 50%-án, a lenticellák nagyon feltûnõek. Húsa krémszínû, kemény, a magház körül kövecses, magas a cukortartalma. Egyes évjáratokban a csésze körül repedhet.

Shinko

Származás: Nijisseiki x Amanokava (1931).

Fa: közepes, vagy gyenge növekedésû, elsõsorban az idõs gallyakon terem. Nagyon korai virágzású. Jó termõképességû. Szeptember végén, október elején szedhetõ.

Gyümölcs: középnagy vagy nagy (200–250 g). Húsa fehér, ropogós, édes, magház körül kõsejtes. Jól tárolható 5-6 hónapig.

Tama

Származás: Gion x Kosui (1961).

Fa: középerõs növekedésû, korán termõre fordul, bõven terem. Középkésõn virágzik, a Hosuival jól termékenyítik egymást, a Kosui és Shinsui fajtákkal inkompatibilis. Július végén, augusztus elején szedhetõ.

Gyümölcs: középnagy (150–200 g), gyümölcshéja sima és vékony, sárga alapon rozsdabarna mázzal. A hús krémszínû, ropogós, édes. Értéke koraisága és

a finom gyümölcshúsa (Soltész, 1998).

Összefoglalás

Az elmúlt évek tapasztalata alapján, arra a megállapításra jutottak a körtetermesztéssel foglalkozó kertészeti szakemberek, hogy a leginkább áruképes fajták között Magyarországon a Bosc kobak fajtát kell kiemelni, s annak termesztését fokozottan támogatni. Illetve olyan új klónok szelekcióját szükséges szorgalmazni, amelyek továbbviszik a magyarországi Bosc kobak termesztés sikerét, jó eladhatóságát a nemzetközi piacon is. Ez a megállapítás azért fontos, mert Olaszország leginkább a Fétel Apát fajtát termeszti, míg más nyugat-európai országokban – ahol jelentõs a körte termesztése – a Vilmos, Conference, Packham’s Triumph, Decana d’inverno stb. fajtákat termesztik, s kisebb volumen esik a Bosc kobakra (Kaiser), így annak Magyarországról történõ eladása nagy jelentõséggel bír.

Az ország körte génbankjaiban õrzött régi tájfajták rendkívül nagy genetikai hátteret biztosítanak ahhoz, hogy ígéretes, új fajtákat állítsanak elõ, ugyanakkor az új fajták bevezetése az árutermesztésbe szinte lehetetlen. Ennek oka, hogy a fajtaválasztás leginkább a körtefaj esetében konzervatív, s az egész világon, beleértve természetesen a déli félteke körtetermesztését is, többnyire a régi, klasszikus fajtákat termesztik, s az itt bemutatott új nemesítésû fajták (mint a pl. a Harrow sorozat) bevezetése nagyon lassú és kis volument jelentõ folyamat. Ez a tendencia nagy valószínûséggel az elkövetkezendõ években sem fog változni, tehát minden jelentõs körtetermesztéssel foglalkozó ország a már eddig megszokott, jól bevált fajták termesztését és forgalmazását fogja szorgalmazni.



Dr. Iváncsics József, Varga Jenõ