Jelentõs változás a fajtaoltalmi jogok érvényesítésében (2009. évi XXVII. törvény)

A nemesítés finanszírozása a fajtahasználók feladata

Egy új fajta létrehozása mögött a nemesítõk több éves anyagi és szellemi ráfordítást igénylõ alkotómunkája húzódik meg. A nemesítés elõrehaladásának eredményeibõl közvetlenül és elsõsorban a termelõk részesednek azáltal, hogy az új, egyre nagyobb termõképességgel és ellenálló-képességgel rendelkezõ fajta elengedhetetlen feltétele a versenyképes növénytermesztésnek. Az új fajták szükségességét emellett a feldolgozóipar is igényli az egyre jobb minõségû és egyre speciálisabb alapanyag szükségletével.

A növénynemesítés a jelen piaci versenykörülmények között egyre költségesebb tevékenységgé vált. Ezeknek a költségeknek túlnyomó részét a vetési célú fajtahasználat után a fajtatulajdonost megilletõ licencdíj hivatott fedezni. Magyarországon manapság (különösen az elmúlt 5 évben) egyre kevesebb termelõ vásárolja meg az öntermékenyülõ növények fajtáinak minõsített vetõmagját, inkább az ún. utántermesztett szaporítóanyagot választják. A felújítási arány csökkenés a kalászos vetõmagoknál különösen drasztikus. Míg az Európai Unióban a fémzárolt vetõmag használata átlagosan 50–60%, hazánkban ez az arány 30% körül mozog. Könnyen belátható, hogy a minõsített vetõmagforgalom után befolyt összeg messze nem elegendõ a kutatások finanszírozásához. Ilyen alacsony vetõmag-felújítási arány következményeként a nemesítõ intézetek mellett a vetõmag-elõállítók is komoly anyagi gondokkal fognak küzdeni. A folyamat negatívan hathat a nemesítõi alkotómunkára, a vetõmag-elõállítás színvonalára, s ezen keresztül a mezõgazdaság egészére is.

Jogszabály változás





A növényfajták oltalmának újraszabályozását elsõsorban az európai közösségi jog szabályai tették indokolttá. 1994-ben létrehozták a közösségi növényfajta-oltalmi rendszert, amelynek alapján a Közösségi Növényfajta-hivatalhoz tett bejelentés alapján oltalom szerezhetõ az Európai Unió egész területére. A közösségi oltalom az Európai Unió összes tagállamában oltalmat biztosít, és a nemzeti oltalmaktól függetlenül mûködik, azzal, hogy ugyanazon fajta egyszerre csak az egyik rendszeren belül élvezhet oltalmat.



A rendszer párhuzamosan mûködik a nemzeti növényfajta-oltalmi rendszerrel, ezért a nemzeti jogalkotók az Európai Unió tagállamaiban a két rendszer egységes szabályozására törekszenek. A nemzeti oltalmi rendszer újraszabályozásánál mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat illetõen figyelembe vette a jogalkotó a közösségi szabályokat, így a közösségi szabályozással azonos módon rendelkezik a gazdálkodói privilégiumról is.

A jogszabály-módosítás nem egy újfajta fizetési kötelezettség, hanem a gazdálkodói privilégium jogintézményéhez kapcsolódó olyan díjigény érvényesítését kívánja „élõvé tenni”, amely a hazai jogban – csakúgy, mint a közösségi jogban – jelenleg is megtalálható, csupán a megfelelõ részletszabályok hiányában a díjigény érvényesítésére mind ez ideig nem volt megfelelõ mód. A gazdálkodói privilégium lényegét tekintve a mezõgazdasági termelõk érdekeit szolgáló jogintézmény, amely azt biztosítja, hogy meghatározott körben jogosult engedély nélkül hasznosíthassák egyes oltalom alatt álló növényfajták vetõmagjait (vagyis az utántermesztett vetõmag hasznosítása ne minõsüljön bitorlásnak, valamint ne kelljen utána licencdíjat fizetni). A jogosultat ennek fejében megilletõ – a licencdíjnál lényegesen alacsonyabb mértékû – díjazás ennek a „mentesülésnek” az ellentételezése.

A megvalósítás útján





A gyakorlati megvalósítást illetõen az EU-ban számos tagországában több éve jól mûködõ rendszerek mintájára, hazánkban is a fajtatulajdonosok alapításával és megbízásából erre a tevékenységre létesített cég fogja a jogdíjat a gazdálkodóktól begyûjteni. A fajtahasználati díj mértéke a fémzárolt vetõmag árába beépített licencdíj 50%-a, mely mértéket a vetési szezon kezdetéig a fajtatulajdonosok fajtánként kötelesek az FVM hivatalos lapjában közzé tenni.

A gazdálkodót adatszolgáltatási kötelezettség terheli, nyilatkoznia kell az általa mûvelt terület nagyságáról, a termelt növényfajokról, a licencdíjra jogosult fajok esetében a fajtaösszetételrõl, illetve a fémzárolt és utántermesztett vetõmag mennyiségérõl. Amennyiben a feldolgozást nem saját maga végezte, meg kell jelölnie az utántermesztett vetõmag feldolgozását végzõ személyt is. A feldolgozást végzõ személynek szintén nyilatkoznia kell arról, hogy mely gazdálkodónak milyen fajtából és mennyi terményt dolgozott fel vetõmag-elõállítási célból. Ez lehetõséget biztos a keresztellenõrzésre, ezáltal a hibák, tévedések alapos kiszûrésére. Fontos kihangsúlyozni, hogy a jogosult az adatszolgáltatási kötelezettség részleges vagy teljes elmulasztása, illetve valótlan adatok szolgáltatása esetén követelheti az adatok közlését, illetve az adatok helyesbítését. Ha a szolgáltatott adatok valódisága vitatott, a bizonyítás a mezõgazdasági termelõt terheli.

Fontos szempont, hogy a rendszer összességében ösztönözze a fémzárolt, minõségi vetõmag használatát, elõsegítse az élelmiszerbiztonsághoz szükséges nyomon követhetõséget, és hozzájáruljon a K+F fejlesztésekhez, illetve a szellemi tulajdon védelméhez. A jogosultaknak fizetendõ díjak beszedése és megfelelõ elosztása biztos hátteret teremthet a folyamatos nemesítõi munkához, az új növényfajták elõállításához és minõsítéséhez.



Ruthner Szabolcs