II. A raktári gombák fontosabb mikotoxinjai

Világszerte a leginkább ismert és egyúttal a legszigorúbban szabályozott (táblázat) mikotoxinok az aflatoxinok, elsõsorban az aflatoxin B1, amelyeket Aspergillus penészek termelnek.

A szigorú szabályozás és ellenõrzés oka az aflatoxinok súlyos humán-egészségügyi, emiatt élelmiszerbiztonsági kockázata, amely tumorképzõ hatásukkal függ össze. Hazánkban elõfordulásuk a takarmány alapanyagokban és a keveréktakarmányokban viszonylag ritka, bár a globális éghajlati változások, hazánkban a felmelegedés, hatására a jövõben számolni lehet hazai termesztésû gabonamagvak esetében is aflatoxin szennyezettséggel.

Napjainkban az aflatoxinok által elõidézett toxikózisokat sertésállományokban, fõképp a nem ellenõrzött forrásból származó import takarmány alapanyagok, így az olajos magvak és azok extrahált darái, elsõsorban a szója idézheti elõ. Az aflatoxinok által elõidézett toxikózis tünetei kezdetben nem specifikusak, étvágytalanság, csökkent növekedés és a vas anyagcsere zavara miatt, anémia jelentkeznek minden sertés korcsoportban, a növendék állatoknál a termeléskiesés mértéke jelentõsebb. Az aflatoxinok által elõidézett súlyos májkárosodást (agyagsárga színû máj), mint specifikus tünetet, csak az elhullást, vagy a kényszervágást követõen, a vágóhídi ellenõrzés során lehet diagnosztizálni.

Szükséges azonban megjegyezni, hogy sertéseknél a legtöbb esetben a jellegzetes szöveti elváltozások csak nagymértékû aflatoxin terhelés esetén mutathatók ki. Másodlagos tünete az aflatoxin szennyezett takarmányok etetésének az immun válaszkészség csökkenése, amely fõképp fiatal állatoknál okozhat jelentõs problémákat a betegségekkel szemben mutatott csökkent ellenálló képesség miatt, amely akár nagy arányú elhullással is járhat az adott állományban.

Tenyészkocáknál az aflatoxinok magzatkárosodást is elõidézhetnek, illetve a koca tejével is ürülnek toxikus aflatoxin metabolitok, amelyek csökkenthetik az egyébként életképes malacok növekedését és fejlõdését. Növendék és hízó sertéseknél klinikai tünetek, amelyek csökkent növekedésben és gyengébb takarmány-értékesítésben nyilvánulnak meg 0,2–0,4 mg/kg mennyiség esetén észlelhetõk, míg kocáknál termékenységi zavarokat, valamint malacaik fejlõdésbeli lemaradását csak a teljes értékû keveréktakarmányok 0,5–0,7 mg/kg szennyezettségi szintje esetében lehet észlelni. A sertések számára még tolerálható, azaz tüneteket nem okozó aflatoxin B1 mennyiséget 0,1 mg/kg mennyiségben adják meg, a biztonságos, és kötelezõ érvényû, maximális mennyiség azonban ennél lényegesen alacsonyabb (táblázat), amelynek oka a biztonságos élelmiszer elõállítás által az aflatoxin B1 mennyiséggel szemben támasztott szigorú követelmények.

Európa számos országában, így hazánkban is súlyos gondokat okoztak és okoznak a sertésállományokban az egyes Aspergillus és Penicillium gombák által termelt ochratoxinok, amelyek a gabonafélék mellett a hüvelyeseket is szennyezhetik. Az ochratoxinok, fõképp az ochratoxin A, toxikus hatásai elsõdlegesen vesekárosodásban nyilvánulnak meg, amelynek eredményeképpen sertéseknél elsõ tünetként gyakori ivás és gyakori vizelés jelentkezik. A vesekárosodás következtében termeléscsökkenés, fejlõdésbeli lemaradás és a takarmány hasznosítás csökkenése is jelentkeznek. Tenyészkanoknál kimutatták, hogy folyamatosan nagy mennyiségben ochratoxinnal szennyezett takarmány etetése csökkenti a spermiumok képzõdését és a libidót. Az immun válaszkészségre kifejtett csökkentõ hatásával kapcsolatban sertéseknél megoszlanak a vélemények, feltehetõen csak a gyakorlatban ritkán elõforduló nagy dózisoknál észlelhetõ. Sertéseknél az ochratoxin toxikózis súlyosságát fokozza, illetve annak élelmiszerbiztonsági kockázatát növeli, hogy a mikotoxin felezési ideje a vérben igen hosszú (80–500 óra). Emiatt a vágást megelõzõen ochratoxin A-val szennyezett takarmány etetésének hatására a mikotoxin a termékekben kimutatható és komoly humán-egészségügyi problémákat vethet fel.

A takarmányokban az ochratoxin A jelenléte 0,2 mg/kg mennyiségig általában csak a vágóhídi ellenõrzések során okoz a vesén látható tüneteket. Klinikai tünetekkel is járó toxikózisokat, amely csökkent súlygyarapodást, fokozott vizeletürítést okoz csak 1 mg/kg, vagy ezt meghaladó mennyiség esetében lehet észlelni. A sertéseknek szánt teljes értékû takarmányok javasolt maximális ochratoxin tartalmát a táblázat mutatja.

A raktári penészek közül említést érdemelnek még a Penicillium gombák által termelt rubratoxinok, amelyek önálló toxicitása hazánkban ritkán okoz problémát, mivel viszonylag ritkán fordul elõ. Kísérletes körülmények között toxikus hatásai májkárosodásban és tenyészkocáknál magzatkárosító hatásban mutatkoztak meg.



dr. Mézes Miklós