Õszi kalászos vetõmagpiaci körkérdés

Az tény, hogy ha a fémzárolási adatokat megnézzük az elmúlt 20 év legalacsonyabb vetõmag felújításáról beszélhetünk. Elsõsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen kereslet és ár volt jellemzõ, mik a kiváltó okai és milyen következményei lehetnek az alacsony felújításnak, illetve van-e valamilyen kiút ebbõl a jelenleg kilátástalannak tûnõ helyzetbõl. A beérkezett válaszok alapján egyértelmûen kiderül, hogy a megkérdezett szakemberek véleménye meglepõen egységes, függetlenül attól, hogy a vetõmag vertikum melyik területén dolgoznak.

Vetõmagkereslet

A vetõmagágazaton belül a kalászos gabonák vetõmag-elõállítása és forgalmazása számos jellegzetességgel rendelkezik és a világon mindenütt hasonló törvényszerûségek figyelhetõk meg – kezdi el értékelését Láng László (MTA Martonvásár). A fajok közös jellemzõje, hogy viszonylag nagy hektáronkénti vetõmagdózissal vetendõk, ugyanakkor a súlyegységre vetített vetõmag ára sokkal alacsonyabb, mint tág tér állásban vetett növények esetében. A fenti ekbõl adódóan a vetõmagot nem érdemes nagy távolságra szállítani – ezért a vetõmag-szaporítás nem koncentrálható olyan mértékben, mint pl. a hibrid növényeknél. A fémzárolt vetõmaghasználat a fejlett or szágokban a hazai arány minimum duplája.

Ahol van saját vetõmaghasználat, annak mértéke függ részben a növényfajtól, a környezeti feltételektõl, illetve a gabonaverti kum szervezettségétõl és fejlettségétõl. A technikailag nehezebben feldolgozható fajok esetében – pl. tritikálé – vagy ha a piac fajtaazonos végterméket igényel – pl. durumbúza, sörárpa – hagyományosan magasabb a fémzárolt vetõmag használatának aránya. A kis vetésterületû kalászosok vetõmagforgalma rendszerint jobban ingadozik, mint pl. az õszi búzáé, így még nehezebb feladat a szaporítási tervek elkészítése.

Egybehangzó vélemény, hogy a kereslet az elõzõ évekhez képest késõn indult meg és az egész szezonra a pangás volt a jellemzõ. Az alacsony terményárak és eladási nehézségek jelentõsen behatárolták a termelõk vásárlási szándékát. Az õszi búza vetõ magforgalma 10–15%-kal, míg a kisebb kalászosoknál ennél nagyobb volt a visszaesés. Kivételt képezett a durumbúza vetõmag, mely iránt tavaly õsszel is intenzív vetõmagigény jelentkezett – tájékoztat Bakos Péter Kenéz (Elitmag)

Vetõmagárak

A kalászos fajok jellemzõje az is, hogy a vetõmag ára teljesen nem függetleníthetõ az árugabona árától. Igaz ez annak ellenére, hogy az elõállítás, feldolgozás, hatósági ellenõrzés, stb. költsége állandó, így csökkenõ vetõmagár esetén a vetõmag-elõállítás veszteségessé is válhat. A romló jövedel mezõség a vetõmag-szaporító terület csökkenését vonja maga után, ami elõbb-utóbb tényleges vetõmaghiányhoz is vezethet. 2009 õszén az elõzõ évihez képest alacsonyabb árak alakultak ki, de ez sem tudta megállítani a vetõmagforgalom csökkenését – összegez Láng László.

Ismételten bebizonyosodott, hogy a vetõmagvásárlás jellemzõen nem árkérdés, hanem sokkal inkábba pénzkérdés. A szinte minden mezõgazdasági termékre jellemzõ alacsony árak és lanyha kereslet, valamint a hitel szûke kedvezõtlen pénzügyi környezetet je lentett az õsz folyamán.

Ahogy a terménypiaci árak nem ismerték el az elõállítás költségét, úgy a vetõmag szakma sem tudta várakozásait a vetõmag árában érvénye- síteni – állapítja meg Juhász Zoltán (Mezõmag-Agrárház).

Kolop László (KITE) szerint a mezõgazdaságban felhasznált input anyagok általános árcsökkenése mellett természetesen az õszi kalászos vetõmagok 15–20%-os ár csökkenése nem meglepõ.

A Bakos Péter Kenéz szerint a fémzárolt II. fokú vetõmagárak rendkívül tág határok között (60–80 Ft/tonna) mozogtak függõen a fajtától és az árhoz kötõdõ egyáltalán nem lényegtelen kiegészítõ kondícióktól (mennyiségi kedvezmény, szállítási távolság fizetés ideje és módja stb). Nagy problémát jelentettek azonban a 40 000 Ft körüli áron értékesített visszafogott és fémzárolatlan magok, mivel sajnos inkább ezekhez igazodott a piac – értékel Csákány Zsolt.

A kialakult árakat és a minõségi vetõmag-forgalmazást a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége által idõnként közzé tett hirdetések is negatívan befolyásolták –

fejezi ki rosszallását Lengyel Józsefné (Mezõfalvai Zrt.)

Szaporító területek alakulása

A vetõmag-szaporítások volumene nagyságrendileg úgy követi a kereslet alakulását, hogy átlagos évben a várható igényeket ki lehessen elégíteni. Tekintve, hogy a vetõmag-szaporító táblák termésszintje is évjáratonként eltérõ, kedvezõ évben bõségesebb, száraz évben pedig kisebb kínálat várható. Az elmúlt tíz évbõl nyolcban maradtak jelentõs eladatlan vetõmagkészletek a termelõknél és forgalmazóknál, ami azt mutatja, hogy a vetõmagipar felkészült a tényleges igényeknél nagyobb forgalomra is. Nagyban segítené a felkészülést, ha a termelõk vásárlási szándékukat már az aratás után jeleznék, és a vetõmag-feldolgozás ennek ismeretében indulhatna – értékel Láng László.

Juhász Zoltán úgy kalkulál, hogy már az elõzõ évrõl is jelentõs maradék készletekkel (búza esetén becsülhetõen 20 ezer tonna) fordult a vetõmagszakma, vélhetõen a maradékok most is jelentõsek. Ez abba az irányba hat, hogy a szaporító területek – most még erre nincs adat – akár 5–15%-kal is csökkentek. A veszély abban rejlik, hogy egy a 2007. évihez hasonló helyzet (gyenge termés, magas terményfelvásárlási árak) olyan vetõmagkeresletet indukál, mely a csökkenõ szaporító terület mellett még a maradékokkal együtt sem, vagy csak éppen kielégíti az igényeket. A terménypiaci anomáliákból adódó hektikusság ellehetetleníti az okszerû szaporítóanyag-kihelyezést és vetõmag-gazdálkodást. A szaporító területek csökkenését valószínûsíti a többi megkérdezett szakember és a minõsítõ hatóság képviselõje is.

Fajtahasználati díj saját magfogás után

A 2009. évi õszi vetésektõl egy jogszabályváltozást követõen lehetõség van a fajtahasználati díj begyûjtésére az utántermesztett vetõmagnál is. A nemesítõházak által a fajtahasználati díj beszedése céljából alapított Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. már megkezdte mûködését. A nemesítési költségek finanszírozásának biztosítása mellett e jogdíj fõ jelentõsége a vetõmagszakma számára, hogy érdekeltté teszi a termelõket az ellenõrzött, fémzárolt vetõmag használatában. Ha minden ténylegesen felmerülõ költséget összeszámolunk, már nem éri meg bizonytalan termést, esetleges növénykórtani problémákat, gyomosodást és várhatóan piaci hátrányokat eredményezõ saját vetõmagot visszafogni és elvetni – összegzi a rendszerrõl alkotott véleményét Láng László.

Talán most még korai az augusztusban megalakult kft. piacra gyakorolt hatását vizsgálni. A hír bejárta az ország szinte minden szegletét, de a vetõmagpiacra várhatóan legkorábban jövõre, a tényleges tevékenység gyakorlati beindulását követõen lehet hatással – értékel Bakos Péter Kenéz. A Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. szerepe az idõben megkezdett kommunikáció ellenére sem egyértelmû még nagyon sok termelõ számára – teszi hozzá Juhász Zoltán. Ebben az évben sokan úgy gondolták, hogy inkább fizetik a csökkentett jogdíjat a kft-nek, de szûkös anyagi lehetõségeik miatt nem vásárolnak fémzárolt vetõmagot. Egy eredményesebb évben vélhetõen a biztos minõség érdekében inkább a fémzárolt vetõmag utáni licencdíj befizetését, mint a saját magfogást utáni – még ha az kisebb összeg is – fizetési kötelezettséget választják majd a termelõk.

Várható tendenciák a következõ évben

A következõ évek tendenciáit elõre jósolni nem lehet – sommázza Kolop László. Az általános piaci helyzet, az értékesítési lehetõségek, a terményárak is jelentõs hatást fognak gyakorolni a vetõmag-felhasználásra. A termelõi gondolkodásmód azonban meghatározó. Általános az a nézet, hogy a termelõ által a saját gazdaságában megtermelt vetõmag megtakarítást jelent, mert a saját invesztíciót, a saját munkát másképpen értékelik, mint azt, amikor valamit megvásárolnak. Nem belemélyedve a kérdésbe ezért el kell gondolkodni azon is, hogy a vásárlás esetében a felhasználáskor kell befektetni, továbbá sem a fajtában, sem a vetõmag mennyiségében nem kell egy-két évvel korábban döntést hozni, nem beszélve a korábbi befektetés terheirõl sem.

Mindenesetre az feltétlenül igaz, hogy amennyiben a csökkenõ fémzárolt vetõmag-felhasználás tovább folytatódik, az a jövõben generálisan vetõmag-ellátási problémákat fog okozni. A keresletet alapvetõen a végtermék (malmi búza) iránti igény és annak ára befolyásolja. Ha jó a kereslet a malmi búza iránt és annak ára is megfelelõ, akkor a termelõnek van pénze, lehetõsége a vásárlásra. A finanszírozási nehézségek, pangó piac visszafogásra készteti a vetõmag-szaporítókat is, így jövõre is gyenge piaccal lehet számolni – mondja Takács Géza.

Láng László ebben a tekintetben bizakodóbb véleménye szerint a fémzárolt vetõmaghasználat talán már elérte a mélypontot és a jövõben remélhetõen növekedni

fog. A gazdálkodók többsége jól képzett, tudja mi a különbség a fémzárolt vetõmag és az ellenõrizetlen mag utánvetése között. A jobb pénzügyi helyzet önmagában is magasabb felújítási arányt fog eredményezni. 

Gazdálkodók ösztönzése a vetõmaghasználatra

Takács Géza szerint a termelõknek alapvetõen látniuk kellene, hogy a termelés alapja az a genetikai anyag, amelyet kinemesítettek és ennek hordozója a vetõmag. Természetesen annak védelmével (csávázás) együtt. Nehéz azt megmondani, hogy ennek fényében miért ilyen alacsony a felújítási arány. A növelésre jó alapot adhatna a fémzárolt vetõmag használatának vagy csávázásának támogatása, de ezt az FVM rendszeresen elutasítja azzal, hogy nem EU konform. A termelõnek azt is figyelembe kellene vennie, hogy az ún. „eredetigazolás” egyre fontosabb lesz, márpedig ez az igazolt származású vetõmaggal kezdõdik.

Alapvetõen tehát szemléletváltásra lenne szükség e területen. Hasonló véleményen van Kolop László is, aki úgy látja, hogy a gazdálkodókat részben piaci, részben támogatási (adminisztratív) eszközökkel lehet a vetõmag-felhasználásra ösztönözni. Az eszközök megfelelõ arányát megtalálni kényes és nehéz dolog. Nagyon fontos piaci feltétele a kalászos termények értékesítésének a homogén minõség nagy tételben. A felhasználói oldal által felállított követelményrendszer jelenleg a belföldi piacon nem következetes, az exportpiacok igényeit pedig úgy tûnik, mintha egyszerûen

nem akarnánk tudomásul venni. A piacra jutáshoz céltudatos termesztéstechnológia kell, aminek fontos része a fajtaazonos, jó minõségû vetõmag is. Egy leépülõ, alacsony technológiai szintû, igénytelen gabonaágazat nem lehet versenyképes. A gyengébb minõségû búzát például nálunk olcsóbban, nagy tömegben tudják elõállítani tõlünk nyugatra és most már keletre is. Némiképp sarkosabban fogalmaz Beke Béla (Gabonakutató), aki szerint csak adminisztratív eszközökkel – tisztelet a kivételnek – lehet a minõsített vetõmaghasználatot ösztönözni, hiszen a gazdálkodók ott próbálnak a költségekkel spórolni, ahol tudnak. Sajnos átgondolatlanul azt hiszik, hogy ennek egyik legjárhatóbb útja az, ha visszavetéseket csinálnak (3. 4. 5. fokú vetõmagvak használata). Meg kell azonban jegyezni, hogy a vetõmag (II. fok) ára jó fajtaválasztással a kalászos termelés költségeiben nem éri el a 8%-ot.

Az elmúlt gazdasági évek sora megmutatta, hogy a minõsített vetõmag használata elsõsorban nem ár kérdése, hanem a gazdálkodó aktuális anyagi helyzete, illetve a gazdaságában felhasznált termelõeszközök (esetünkben „a vetõmag” lehetséges formái) szembeni minõségi igény, szakmai elvárás a meghatározó.

Az anyagi helyzetre megoldás az értékesítési csatornák termelõorientált állami menedzselése. A minõség iránti igény felkeltése, illetve a szakmai elvárás javítása pedig a vetõmagszektor szereplõin múlik – foglalja össze Bakos Péter Kenéz.

-ruthner-

Végezetül Juhász Zoltán gondolatait idézném, amelyen úgy vélem érdemes elgondolkodnia a gabonaágazat minden szereplõjének.





„A vetõmagszakma évek óta érvel a fémzárolt kalászos vetõmaghasználata mellett. Ezért gyakran azzal vádolják, hogy mindezt önös üzleti érdekbõl teszi.

Való igaz, hogy akik vetõmaggal foglalkoznak – nemesítõk és fajtajogosultak, vetõmag-elõállítók, forgalmazók – biztonságos jövedelmet remélnek a vetõmagtól. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ugyanannak a mezõgazdaságnak a szerves részét képezik, mint a vetõmag felhasználója. Fajtajogosultak nélkül nincsenek genetikai alapok, a vetõmag-elõállítással foglalkozó szaporítók egyben ugyanolyan árutermelõk is, mint bár mely vetõmagvásárló. A vetõmag-forgalmazók pedig azok az integrátor és kereskedõ cégek, akik a finanszírozási tevékenység jelentõs részét magukra vállalva fontos szerepet töltenek be az egész magyar mezõgazdaság mûködtetésében.

A kalászos vetõmag-forgalmazás ellehetetlenülése beláthatatlan következményekkel járna. Ha nincs vevõ, a fajta- és vetõmag-elõállítás folyamatosan sorvad és elérheti azt a kritikus mértéket, ahol a rendszert az összeomlás veszélye fenyegeti, ez pedig a minõségi búzatermesztés alapjait rengeti meg. A vetõmagszektor nem idegen test, hanem a mezõgazdaság fontos és nélkülözhetetlen ágazata. Szereplõinek megélhetése egyben a kalászos árugabonát elõállító termelõk genetikai alapokkal való biztonságos ellátását is jelenti.”