Energetikai ültetvények létesítésére alkalmas fafajok

Magyarország területének mintegy felén, kb. 4,5 millió hektáron folyik szántóföldi növénytermesztés. Több százezer hektárra tehetõ azon szántóterületek nagysága, ahol a jelenlegi támogatási rendszer mellett is nehezen garantálható a jövedelmezõség hagyományos növényekkel. Ezek a gyakran vízjárta, belvíz kialakulására hajlamos területek, továbbá a szélsõséges víz- és tápanyag-gazdálkodású, többnyire homok- vagy homokos vályog talajok. A gyorsnövésû fafajok termesztésére viszont valamennyi mezõgazdasági mûvelésre használt talaj megfelelõ. Egyes növények (pl. akácfajták) a kifejezetten száraz, aszályra hajló körülmények között is biztonsággal termeszthetõk. Magyarország szántóterületének mintegy 60 százaléka erózióra vagy deflációra hajlamos, ezeken a területeken rövid vágásfordulójú ültetvények telepítésével kiváló talajvédõ hatást, csaknem egész éves talajfedettséget érhetünk el. A talaj pH értéke lehetõleg 5,5 és 7,2 közé essen.

Az energetikai célra termesztett fás szárú növények általában a szélsõséges idõjárást is elviselik. A legkritikusabb idõjárási elem a hõmérséklet – ebbõl a szempontból a hazai feltételek megfelelõek –, valamint a csapadékmennyiség. Többnyire 500–600 mm csapadékra van szükség e növények kiegyenlített fejlõdéséhez, azonban már 300–400 mm csapadékú évjáratokban is nagy tömeget produkálnak. Különösen fontos azonban a telepítés évében a kiegyenlített vízellátás, mert a növények a kezdeti fejlõdés során érzékenyebbek az aszályos idõszakokra. A második évtõl kezdõdõen már a mélyebb rétegekbõl is képesek a nedvesség jó hatásfokú hasznosítására, mivel gyökérzónájuk egészen más, mint a lágyszárú szántóföldi növényeké.

Energetikai faültetvények növényfajai

Az ültetvényeknek két típusát különböztethetjük meg, úgymint az újratelepítéses és a sarjaztatásos technológiát.

Újratelepítéses technológia esetén a területet gyorsan növõ fafajokkal telepítik be, amelyet 8-15 éven keresztül tartanak fenn, majd ezt követõen erdészeti módszerekkel takarítanak be, illetve készítenek elõ üzemi felhasználásra. A végvágást követõen a területet rekultiválják, alapos talajelõkészítést végeznek, majd újra történik a telepítés. Ennek a módszernek elõnye, hogy nagy az alkalmazható fafajok köre, hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül hosszú idõ után nyerhetõ belõle alapanyag, ami elõre tervezést tesz szükségessé. A technológia sík- és dombvidéki területeken egyaránt alkalmazható, és évente mintegy 10-15 t/ha frisstömeggel számolhatunk.

A sarjaztatásos technológia alkalmazásakor gyorsan növõ, jól sarjadó, nagy hozamú fafajokat telepítenek kis térállásba. A hektáronkénti tõszám a technológiától függõen széles határok között mozoghat (10000 – 50000 tõ), ami meghatározza a kitermelést is. A kisebb tõszám többnyire 2-3 éves, míg a nagyobb tõszám 1 éves vágásfordulót (letermelési gyakoriságot) tesz lehetõvé. Ennél a módszernél 15-25 éves élettartammal és 15-40 t/ha/év frisstömeggel számolhatunk. Az utolsó betakarítás után a terület rekultiválásra szorul, ami a gyökér- és szármaradványok eltávolítását, valamint a mélymûvelést (lazítás és szántás) jelenti. Ennek a módszernek elõnye, hogy rendszeresen ad nagy mennyiségû tüzelõanyagot, termesztési és betakarítási rendszere illeszthetõ a szántóföldi növénytermesztés technológiájához, széles körben alkalmazható hagyományos szántóföldi kultúrák termesztésére kevéssé alkalmas gyenge termõképességû talajokon.

Fûz (salix sp): világszerte 400-500 faja él, energetikai célra kiválóan alkalmas, gyorsan növõ növény. A fûz elsõsorban a mérsékelt éghajlati övben terjedt el, kiváló a fagytûrõ képessége. Nagyon jól szaporítható az elsõ éves hajtásokból származó simadugványról, a legtöbb fajtánál 95-100 %-os eredés érhetõ el. A fûz a semleges kémhatású – enyhén savanyú talajokat kedveli, gyors növekedéséhez egyenletes vízellátást igényel. A természetes fûzelõfordulások termõhelyét vizsgálva minden esetben igazolható az állományok közvetlen kapcsolata a talajvízzel, azonban energetikai célra olyan fajtákat is kinemesítettek már, amelyek a szárazabb termõhelyeken is nagy hozamot eredményeznek. Energetikai célú ültetvényekben a fûz termesztése esetén akár 30 t /ha/év (300 GJ /ha/év) hozamot érhetünk el. Mivel a fûz a magas vízkapacitásos állapotokat jól tûri, sõt kedveli, ezért a rendszeresen vízjárta területeken (árterek, belvizes területek, árvíz által veszélyeztetett területek) új hasznosítási irányára a legmegfelelõbbnek tekinthetõ.

Akác (Robinia Pseudo-Acacia): az 1700-as években került Magyarországra, majd csaknem száz évvel késõbb tömegesen kezdték telepíteni az egész országban. Ennek következtében mára Európa legnagyobb elegyetlen akácállománya nálunk található. Területe csaknem 400 000 ha-t tesz ki. Az akác fája nagy sûrûségû, ezért a térfogatra vonatkoztatott energiatartalma nagy. Kifejezetten kedveli a növény a meleg éghajlatú területeket. A termõhelyre viszonylag igénytelen, kifejezetten alkalmas kis termõhelyi értékszámú, gyenge tápanyag- és vízgazdálkodású homoktalajok betelepítésére. A kártevõkkel szembeni ellenállóképessége kimagasló, jól tûri az átmeneti aszályt is. Tapasztalatok alapján rövid vágásfordulójú ültetvényként telepítve az akácnak az elsõ három vegetációs évben kisebb a terméshozama, mint a legtöbb nyár, illetve fûzfajtának. Hozama a hazai tapasztalatok alapján 5-10 tonna/hektár/év, ami 50-110 GJ/ha/év energiamennyiségnek felel meg.

Nyár (Populus sp.): Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban elsõsorban a síkságon, az ártéri ligeterdõkben, az alföldi homokbuckás területek mélyebb részein él. Energetikai célokra a legalkalmasabbak az olasz nemesítésû klónok, amelyek már az elsõ és második vegetációs évben elérik a maximális terméshozamot. A simadugványok megeredési arány a fûzhöz viszonyítva általában kisebb, legfeljebb 80-90 %. A termõhellyel szemben támasztott igénye lényegesen nagyobb, mint a fûznek. A félszáraz és üde, levegõs tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Termõhelyigénye a legközelebb áll a hagyományos szántóföldi növényekéhez, ezért termeszthetõsége csak korlátozottan jöhet szóba. A talajban visszamaradó egyes növényvédõszer maradványokra érzékeny lehet, amelyre kiegyenlítetlen fejlõdéssel reagál. 2-3 évente lehet a biomasszát betakarítani, melynek tömege megfelelõ vízgazdálkodású területen 20-30 t /ha/év (200-300 GJ /ha/év).

Mivel a rövid vágásfordulójú energetikai faültetvények termesztését jelentõsen behatárolja a támogatások megléte, és a rendelet alapján csak a fenti fajokra adható telepítési és fennmaradási engedély, ezért egyéb fafajok leírásával nem foglalkozunk.



Dr. Gyuricza Csaba