MENÜ

Hatékony megoldások a lábvégproblémák ellen

Oldalszám: 85
Kiss Barnabás 2014.02.18.

A szarvasmarhák lábvégbetegsége egyik leggyakoribb oka a telepi selejtezéseknek világszerte. Különösen jellemzõ ez a magyar tehenészetekre, az istállóban tartott nagy létszámú állományokra.

 

 

Kialakult lábvégbetegséggel az állatok takarmányfelvétele csökken, amely az anyagcsere egyensúly megbomlásához, ezáltal a tejtermelés visszaeséséhez, illetve a különbözõ rendellenességek, betegségek kialakulásához vezet. Ugyanakkor a helytelen takarmányozás, az anyagcsere egyensúly hiánya elõsegíti a gyulladásos betegségek (pl.: lábvégproblémák) kialakulását, vagyis öngerjesztõ folyamatként mélyíti a problémát. A termeléskiesés mellett ráadásul a súlyosan sánta egyedek 8–10-szer nagyobb eséllyel kerülnek selejtezésre, mint egészséges társaik. A betegség megelõzésének, valamint kezelésének lehetõségeit alapvetõen meghatározza a sántaság konkrét megjelenési formája. Konkrétan az, hogy a lábvégbetegségek fertõzõ (pl. Dermatitis Digitalis) vagy nem fertõzõ (talpfekély, fehérvonal-betegség,) csoportjába tartozik-e.



Gyógykezelésük a rossz gyógyulási hajlama miatt komplikált, gyakran elhúzódó. Az antibiotikumok használata a kezelt állat tejének megsemmisítése miatt további kiesést okozhat.

 


 

 



Hangsúly a megelõzésen



Mint mindig a legjobb védekezés a megelõzés, melynek alapja a megfelelõ tartástechnológia, takarmányozás, a rendszeres körmözés, valamint a biológiai biztonsági intézkedések (karantén, telepi higiénia, megelõzõ lábfürösztés) szigorú betartása. A fertõzõ lábvégbetegségektõl mentes állományoknál a behurcolás megakadályozására, fertõzött állományok esetében elsõsorban a kereszt- és újrafertõzések megszüntetésére kell törekednünk, a telep általános higiéniai szintjének növelésével (gyakoribb almozás, kitrágyázás, nedves helyek megszüntetése, padozatok, istállók, illetve a fejõház rendszeres vegyszeres tisztítása és fertõtlenítése stb.), illetve az említett, hajlamosító környezeti tényezõk csökkentésével.

 

 


 





Csülökfertõtlenítés és -ápolás



A rendszeres csülökfertõtlenítés fontos eleme az egyes lábvégbetegségek (pl. a Mortellaro betegség, Dermatitis Digitalis) elleni küzdelemben, mind a megelõzés, mind a gyógyítás terén. A korszerû, összetett hatóanyagú készítmények használatának elõnye, hogy az antibiotikumoktól eltérõen a rezisztencia kialakulásának esélye minimális, gyógyító hatása rendkívül gyors (2–5 nap), szélsõséges körülmények között (alacsony környezeti hõmérséklet, szerves anyag jelenléte) is hatékony, összetett hatóanyagaiknak köszönhetõen széles a hatásspektruma. A fertõtlenítõ anyagok mellett hámregenerálódást segítõ összetevõk gyorsítják a sebgyógyulást. Mivel nem antibiotikum, a kezelés alatt termelt tej értékesíthetõ. Ezek a készítmények használhatók lábfürösztésre, illetve egyedi kezelésre. Lábfürösztés esetén ügyelni kell a fürdetõ oldat mélységére (min. 18 cm, hogy a fûkörmöket is elérje), illetve a medence hosszára (min. 2,5 m, hogy a marha legalább 2–3-at lépjen benne). A medence aljának bordázottságával a lépésszám növelhetõ, illetve az ujjak szétnyithatók. A kezelést kúraszerûen (4–5 nap), rendszeres idõközökben megismételve célszerû végezni. Egyedi kezelésnél magasabb koncentrációt használva gyorsabb gyógyulás érhetõ el. A korszerû készítmények hagyományos lábfürösztési programokba beilleszthetõk, illetve azok egyes elemei vagy akár a teljes program kiváltható. A fertõtlenítés mellett nem szabad megfeledkeznünk a csülkök fizikai állapotát karbantartó rendszeres csülökkörmözésrõl sem, melyet szintén egy alapos csülökfertõtlenítés kell hogy kövessen.

 


 

 



Összefoglalás



A lábvégproblémák elleni védekezés összetett folyamat, mely a megelõzéstõl a gyógykezelésig tart. Megfelelõ eredményt csak a védekezés valamennyi elemének betartásával, a termelés közben is alkalmazható, szélsõséges telepi körülmények mellett is jól mûködõ technológiák és anyagok felhasználásával érhetünk el.





Kiss Barnabás