MENÜ

25 éve hazánkban Amazone gabonavetõgépek

Oldalszám: 48-49
2014.02.18.

Heinrich Dreyer, Hans Kahdemann és Hartmut Neumann röviddel a II. világháború után tervezték meg az elsõ gabonavetõgépet, a D1 szériát. A D1 gabonavetõgép jóval megelõzte a korát, néhány megoldás már akkor is a jövõbe mutatott. Az 1949-ben kifejlesztett D1 gabonavetõgép két alapvetõ fejlesztést hozott: az 54 fokozatú hajtómûvet és a kombinált finom és normál vetõelemet.

 

 

Az akkori modernnek számító gerendely és a vékony, fúvott abroncsos kerekekkel (580×85) rendelkezõ lóvontatású vetõgép sajnos túl nehéznek bizonyult. Így két évvel késõbb már meg is jelent a piacon a D2 generáció, mely a képen is látható. Az 116 cm magas és 6 cm széles külsõ vasgyûrûvel szerelt fakerekek öntöttvas ag­gyal rendelkeztek. Az akkori prospektusban kiemelt helyet kapott a 4 keréken guruló vetõgép, melynek elsõ kerekei kormányozhatóak voltak. Ekkoriban lépett be igazán az Amazone a gabonavetõgépek piacára. 1955-ben mutatták be az elsõ D3 szériát, mely újból gumikerekeken gurult, és megjelent a traktorvontatási lehetõség az opciós listán. Az igazi áttörés a gabonavetõgép értékesítésben 1964-ben történt meg, amikor a D1 kitalálójának fia, Dr. Heinz Dreyer kifejlesztette a D4 vetõgépcsaládot. Az egyedi csoroszlya felfüggesztés, az automatikus és hidraulikus nyomjelzõvezérlés, a kétoldali talajkerék hajtás és az összehajtható tartályfedél több, mint 6000 értékesített vetõgéppel 1969-re a Nr. 1 helyre repítette az Amazone-t Németországban. A sikernek volt azonban még egy oka: Dr. Ing. Franz Große Scharmann az Amazone mérnöke megtervezte az elsõ lengõboronát. A lengõboronát, a D4 vetõgéppel kapcsolva ajánlották a gazdáknak, mely elõrevetítette az Amazone belépését az aktív talajmûvelõ eszközök piacára. A 70-es években azonban a D7 család még a D4 sikerét is túlszárnyalta. Az új fokozatmentes hajtómû, a központi csoroszlyanyomás szabályozó rendszer és a mûvelõnyom vezérlés évi 6500 db. D7 vetõgép értékesítését eredményezte. A D7 család az addigi legsikeresebb vetõgéppé vált Németországban. A 80-as évek a tárcsás csoroszlyák fejlesztését és a sûrûsoros (8 cm) vetés elõretörését hozták. 1985-ben következett a D8 széria, mely tartályszintmérõvel és kikapcsolható keverõtengellyel gazdagodott.





 






A legfiatalabb D-sorozat a D9 gabonavetõgép, melyet 1999-ben mutatott be a gyár. 2007-ben továbbfejlesztett „Vario Control” hajtómûvet és nagyobb adagolókerekeket kapott a D9 széria. A 4 m munkaszélességû vetõgép magtartálya 830 l-es, mely tovább bõvíthetõ 1380 l-re. A tartály fedele, az alapfelszereltség részeként kínált hátsó fellépõlépcsõrõl könyen nyitható. A tartály két szélén a vázra építve hidraulikus, traktorközépre állított nyomjelzõ segít a csatlakozósor optimális távolságára. A robosztus nyomjelzõk nyírócsappal vannak ellátva, így egy esetleges villanyoszloppal történõ találkozás után is folytathatjuk a munkát, feltéve, hogy van nálunk csere nyírócsap. A traktor nyomát 4 db nyomlazító kapa munkálja el. A magok pontos kiadagolásáért a fokozatmentesen beállítható „Vario Control” hajtómû (2–400 kg/ha) és a kettõs magadagoló kerekek felelnek. A normál (búza), és az aprómag (repce) vetõelem kombinációja lehetõvé teszi, hogy mindenféle átszerelés nélkül átállhatunk repcérõl búzára és viszont.

 


 

 

A megnövelt adagolókerék és az alsó nyelv megerõsítése, kiszélesítése tovább fokozza a beállított magmennyiség egyenletes kijuttatásának biztonságát. Az adagolókerekek alatt egy sínre csatlakoztatva találjuk a teleszkópos mag­vezetõ csöveket. A síneket két csap segítségével leengedhetjük, így pont az adagolónyílások alá helyezhetjük a védõlemezt, mely elég öblös ahhoz, hogy nagyobb magmennyiséget is felfoghassunk vele a leforgatás során. A magvezetõ csövek tölcsérekkel csatlakoznak a RoTec tárcsás csoroszlyákhoz.



A legújabb RoTec tárcsás csoroszlyákat egyenként maximum 30 kg rugóterheléssel tarjuk megfelelõ mélységben. Ez azonban nem elegendõ aprómag vetésekor, ugyanis a rugóterhelés csak a minimális mélység megtartását biztosítja, a maximálisat nem. Amennyiben egy lazább talajszerkezetû részhez érünk a rugóterhelés azonnal mélyebbre húzza a csoroszlyákat így nem lehet egyöntetû a kelés. A RoTec tárcsás csoroszlyák a szemenkénti vetõgépekhez hasonló módon egy mélységhatároló és egyben tisztítótárcsát is alkalmaznak, mely meggátolja a csoroszlyát a vetési mélység megnövelésében változó talajviszonyok esetén is.

 


 

 

 

Ez az a fontos elem a sok közül, mely miatt olyan népszerû hazánkban is a D9 gabonavetõgép a repcetermesztõk között. Az egytárcsás, mélységhatároló tisztítótárcsával szerelt csoroszlya után ferde, robosztus magtakaró pálcasor következik, mely puha paplant húz a magárkok fölé. Minden Amazone D9 gabonavetõgép szériatartozéka a mûvelõnyomos vezérlés, mely a munkaszélesség adott többszörösének megfelelõen kiválasztott mûvelõnyomot elzárja.

 


 

 

A nyomjelzõ hidraulikus rendszerével összekapcsolt szeleptömb a nyomjelzõk felhajtásakor, azaz a fordulókban lépteti a mûvelõnyom automatika kapcsolószekrényét. Villanyoszlop és egyéb akadály esetén szükségessé váló nyomjelzõ felhajtást a mûvelõnyom vezérlõszekrényén manuális léptetéssel kell korrigálni. Ezt a „kényelmetlenséget” küszöböli ki az AMALOG+ monitor, mely elektromos mûvelõnyom vezérlést tartalmaz. Akadály esetén elég a „STOP” gombot megnyomni, ekkor a nyomjelzõ mozgása nem lépteti az automatikát. További kényelmi funkciókat is tartalmaz a csomag, mint pl. a tartályszint vészjelzõ, ha számláló, nyomjelzõ helyzetjelzõ, sebességjelzõ, és az elektromosan megválasztható mûvelõnyomritmus.

 


 

 





Az Amazone „D” gabonavetõgép család 25 éve van jelen Magyarországon.

A jubileumi évet az Amazone jubileumi akcióval szeretné emlékezetessé tenni 2010-ben.

 


 

 





Kovács Tamás