Március elején éjszakánként fagy, nappal felenged, porhanyul a szántások felszíne. A nagyobb rögök szárazak, de köztük még eléggé nedves a talaj.
Némileg csökkent a vízzel borított terület, ám a víz után ülepedettek, eliszapoltak a talajok. Nem kevés az olyan kukoricatarló, ahol õszi alapmûvelés sem történt. Sajnos kevesebb közülük a mélyen lazult talaj, ahol van remény a kedvezõ állapot megtartására, több a kései betakarításkor taposott, javításra váró terület.
Munkák a jobb és rosszabb õszi szántásokon
Úgy tartjuk, a tavaszi vetésû növények tenyészidei igényeit a legtöbb talajon õsszel kell megalapozni. Ennek legkedveltebb módja az õszi szántás. A nagyobb esõk elõtt elvégzett szántások felszínét egyengetni lehetett, s ezek a talajok hiba nélkül teleltek át. Az így áttelelt talajok egyenletesebben áztak át, igaz 1-2 nappal késõbb szikkadnak, mint a barázdában hagyottak, de épp ezért lehet jól idõzíteni a magágykészítést, kevesebb lesz a taposási kár és a vízvesztés is. A havas-esõs tél ugyanis nem ad felmentést a nedvességkímélés nélkülözhetetlen feladata alól. Az õszi elmunkálás az áprilisi vetések jobb idõzítéséhez is nagy segítség, a porhanyó réteg alatt nedves marad a talaj akkor is, ha szeles, szárazabb napok járnak.
A késõ õszi esõk szüneteiben vagy azok után végzett szántások szalonnás hantjait a fagy megomlasztotta, de a barázda fenekén elkent talajon nem segített a fagy. Ezek a talajok a következõ idényig szenvedik a talp-tömörödés következményeit. A tömör eketalpat a tavaszi munkákkal javítani nem lehet, rontani igen, rosszul megválasztott elmunkálással. Itt a kárcsökkentés esélye marad, tehát a szántott talajt legkevésbé gyúró és kenõ eszközök használata ajánlatos (pl. cross-board simító porhanyító hengerrel). A víznyomott talajokon okosan kell megválasztani a járhatóság idejét (kép). Különösen oda kell figyelni a magágykészítés idõzítésére, s ha a nedvesség tábla szinten egyenetlen, inkább a henger nélküli kombinátort részesítsék elõnyben. Ilyen eszközt javasolhatunk a jól átporhanyult, de lassabban melegedõ, a vizet tovább tartó kötött talajokra is.
A magágy rögösségét a vetõgép érzékenységétõl tegyék függõvé. A magágykészítõk, jó beállítás esetén, az apróbb frakciókat szerencsésen a vetés mélységébe sodorják, a nagyobbakat pedig a felszínen hagyják. A vetõgép csoroszlyái a nagyobb rögöket haladáskor a sorközökbe tolják, a kelést csak száraz talajon késleltetik. A magágy alap fölötti rétegben, ahová a vetõmag kerül, az apró morzsák nagyobb aránya kedvezõ, mivel átnedvesedve segítik a magvak vízfelvételét és csírázását. A talajok állapotához kifejlesztett magágykészítõ gépek ezeket a feladatokat egy menetben teljesítik, figyelni „csak” a nedvességre kell, a rossz idõzítésen bármely korszerû gép sem segít. A hibátlan õszi szántások minõségét a tavaszi munkákkal sem ajánlott elrontani. Az eliszapolódás és cserepesedés veszélye miatt nem okszerû a magágy elporosítása. Ilyen hiba a túl korán, vagy a túl késõn elmunkált szántásokon gyakori, s a por mellett szinte csak nagyobb, elkent felszínû rögök keletkeznek. Nem szabad elfeledni, hogy az elmunkálási hibák a magágykészítés menetszámát növelik. Egyengetésre használják a rugós simító-porhanyító henger kombinációkat, magágykészítésre, szárazabb talajon a kompaktorokat, nedves, de járható talajon pedig a henger nélküli elmunkáló-magágykészítõ gépeket. A nehéz hengerrel egybeépített kompaktorok használatakor különösen figyeljenek a talaj nedvességtartalmára. A sietséggel kárt okoznak, a nehéz hengerek nyomán kialakult vastag magágy alap a fiatal növények gyökerezését, vízfelvételét akadályozza, ugyanakkor fokozza az aszállyal szembeni érzékenységüket.
Ha elmaradt az õszi alapmûvelés
A tavaszi szántás a kis agyagtartalmú, alacsony szervesanyag tartalmú (homok) talajokon lehet indokolt. A középkötött és kötött talajokon a tavaszi alapozó mûvelésre a mûvelés mélységében minél kisebb kárt okozó eszközöket kell elõnyben részesíteni. A zúzatlan kukoricatarlók szántása õsszel okszerû lehetett volna, most azt célszerû mérlegelni, a talajállapot javítás vagy rontás lesz-e a kifizetõdõbb. A mélyebb rétegekben még nedves kötött talajon nem ajánlatos a szántás, ugyanis csak súlyosbodna a már meglévõ állapothiba (vastagodna az eketalp-réteg). Az ülepedett, tömörödött, víznyomott talajba a mûveléssel kultúrát kell vinni. Ezért okszerû olyan alapmûvelési és elmunkálási módszert választani, amelylyel gyorsan, csekély kárral, és a talaj egyidejû levegõztetésével közel magágy minõséget érnek el. A feltalajt legkevesebb kárral rugós, csavart késes, vagy vésõ alakú késekkel és porhanyító elemekkel ellátott kultivátorral lehet megmunkálni. Amenynyiben a szántás mellett döntenek (pl. elgyomosodott talajon), a szántás idejét a talaj járhatóságához igazítsák. Az elmunkálás eszközeire fordítsanak kiemelt figyelmet. A rugós simító-hengerrel kombináció kisebb kárral egyenget, mint a hagyományos tárcsa vagy a gerendasimító. A magágykészítés elõtt célszerû meggyõzõdni arról mennyire egyenlítõdött ki a talaj nedvessége a felsõ 10 cm rétegben. A nedvességkímélést és a kárcsökkentést a vetésig szem elõtt kell tartani. A sûrû vetésû növényeknél a magágykészítés és vetés egy menetes módja nyújt nagyobb biztonságot.
Dr. Birkás Márta