A precíziós mezõgazdaság mûszaki feltételrendszere

A hozamtérképezés a helyspecifikus növénytermesztés megvalósításakor kettõs funkcióval rendelkezik. A hozamtérkép egyrészt szemléletessé teszi, hogy egy adott táblán belül hol jelentkeznek termésmenynyiség különbségek, másrészt bemeneti adatot szolgáltat a következõ gazdasági év tápanyagszükségletének meghatározásához.



Ahhoz, hogy a valós adatokat megjelenítõ hozamtérkép elkészüljön, számos mûszaki-informatikai alkalmazást kell – legalább felhasználói szinten – ismerni.



A hozamadatok gyûjtéséhez, az arató-cséplõ gépet számos szenzorral fel kell szerelni. A hozammérõ szenzor, amely eltérõ mérési elven alapulva határozza meg a termés mennyiségét önmagában nem elegendõ, hiszen a hozamot csak területegységre vonatkoztatva lehet értelmezni, tehát szükség van a sebesség mérésére, illetve a megtett út rögzítésére is. Mivel az adatgyûjtés célja, hogy helyhez kötött információt gyûjtsünk, elengedhetetlen egy mûholdas helymeghatározó eszköz (GPS) használata. A szenzorok által mért adatok egy adatgyûjtõn keresztül a központi számítógépbe kerülnek, ahol a rendszer további feldolgozásra alkalmas formában tárolja azokat. Az adatok GPS koordinátákkal rendelkezõ pontokként jelennek meg a térképezõ-térinformatikai szoftverekben. A pontok megjelenítése a mérési értékeket szemléltetve helyhez kötötten történik, ám ez még nem jelenti azt, hogy a hozamtérkép elkészült. Számos esetben van szükség ugyanis az adatsorok szûrésére. Ennek oka lehet például az, hogy a mérési adatnaplózás a vágóasztal leengedésekor azonnal elindul, azonban a termény ekkorra még nem érkezett meg a hozammérõ szenzorhoz, így a rögzített adatsorban nulla érték jelenik meg. Ezeket az adatokat el kell távolítani, hiszen a térképezés során helytelen értékeket eredményeznének. Nem szabad azonban automatikusan minden nulla értéket kiszûrni az adatsorból, hiszen lehetnek olyan foltok a táblán, ahol valóban nulla hozamértékek vannak. További indok a szûrésre, hogy a szenzorok – bármilyen pontosak is legyenek – sokszor irreálisan magas értékeket rögzítenek. Többféle statisztikai megoldás is alkalmazható a kiugró értékek eltávolítására, azonban a hozamok maximális értékének meghatározása sokszor tapasztalati úton történik.



A különbözõ szûrési eljárásokat követõ­en rendelkezésre áll egy ponthalmaz, ami a mûvelt táblán térben még hiányosan jeleníti meg a hozamadatokat. A két mérési pont közötti területre vonatkozó hozamértékeket, ha az adatrögzítés megfelelõ sûrûséggel történt, interpolálással lehet meghatározni.



Az interpolálás segítségével úgynevezett raszteres formátumú térképet kapunk, ami lefedi a tábla teljes területét. A megfelelõ képpont-méret megválasztása esetén a táblán meglévõ foltok – akár az átlagtól magasabb, akár alacsonyabb hozamú területrõl legyen szó – szemléletesen rajzolódnak ki.



A hazai gyakorlatban a hozamtérkép készítés rutinszerûen történik azokban a gazdaságokban, ahol a precíziós (helyspecifikus) növénytermesztési technológiát alkalmazzák, ugyanakkor számos olyan eset is elõfordul, hogy a kombájn fel van szerelve hozamtérképezõ rendszerrel, de azt vagy érdektelenség, vagy szaktudás hiányában nem használják. A korszerû gazdálkodás megvalósításához, az eredményesség nyilvántartásához azonban javasolt a hozamtérképezés, még akkor is, ha a hozamtérképet csak szemléltetésre használják fel.

Dr. Milics Gábor • Prof. Dr. Neményi Miklós

Nyugat-magyarországi Egyetem

Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar