A Valtra 17 éve családtag

Amikor megérkeztem, a mûszaki vizsga elõtt álló Valtra 6550 traktorát ellenõrizte éppen. Mosolyogva, lelkesen mesélte: „ezt a traktort csak le kell mosni, berakni az új akksit, és lehetett vinni vizsgáztatni. Még soha nem kellett rajta semmit megcsinálni, pedig már nem egy mai paripa, 6600 üzemóra van benne.”

Gábor két fia segít elvégezni a gazdaság körüli feladatokat. Amikor a traktorokról beszélnek az egyes szám harmadik és többes szám harmadik személybõl is következtethetünk arra, hogy a család hû társként kezeli erõgépeit. Az udvaron 3 Valtra áll jelenleg, az említett négyhengeres Valtra 6550, az elõbbi nagytestvére a hathengeres motorral szerelt Valtra 8750 – és egy Valtra T191 Advance. Mivel hosszú út vezetett addig mire ez a traktorpark kialakult, Gábor feleleveníti – a nemcsak neki, hanem a családja számára is – kedves Valtra traktorok történetét.

Mikor kezdte a gazdálkodást, és hogyan jelent meg gazdaságában a Valtra?



A gazdálkodást 1993-ban kezdtem, mint egyéni vállalkozó, akkoriban a terület, amin dolgoztam még nem volt nagy, így egy kisebb gépet kerestem. Ebben a térségben a Valtrák még nem terjedtek el, de az akkoriban népszerû traktormárkák nem nyerték meg a tetszésemet, ezért a debreceni Farmer-expóra mentem és áttekintettem a traktorkínálatot. Ott találkoztam elõször a Valtrával, ott nyerte el a tetszésemet.

Miért a Valtrára esett a választás?



Ez a traktor nem volt felénk megnézhetõ munkában, így aztán jól megnéztem magamnak. Egyszerû felépítésû volt, nem volt benne semmi bonyolultság. De, ami feltûnt, hogy kategóriájához képest masszívnak látszott. Így történt, hogy megvásároltam elsõ nyugati traktoromat, egy Valmet 665 típusú, 80 lóerõs univerzális erõgépet. Õ volt az elsõ Valtra a Tiszántúlon. Nagy meglepetést okozott a gép, a látszat nem csalt, nagyon erõs volt, és a fogyasztása is nagyon kedvezõen alakult. Megállapítottam: nem hoztam rossz döntést.

Hogyan követték egymást a traktorok?



A terület folyamatos növekedésével, az elsõ gépet kinõttem, így 2.500 üzemóra mûködés után cseréltem le 1995-ben egy Valmet 6300-as, 90 lóerõs traktorra. Igaz a motor teljesítményét tekintve nem léptem magasabb kategóriába, de az új traktor kezelhetõségben többet tudott, és gyorsabban végeztem el vele a munkáimat.

Késõbb saját területem mellett növekedett a bérszolgáltatás, ami indokolttá tette, hogy még egy traktort vásároljak. Most már azonban egy nagyobbra volt szükségem, ekkor vettem meg õt – mutat a Valmet 8750-es, 160 lóerõs gépre –, ami a mai napig is kifogástalanul mûködik, eddig 6.100 üzemóra a teljesítménye. Ez a traktor igaz csak 160 lóerõs, de a nagyobb teljesítményû gépekkel is felveszi a versenyt. A hosszú orr-rész, a jó súlyelosztásnak köszönhetõen nehéz talajmunkáknál szinte bele dugja magát a talajba, és konokul csak megy és megy elõre. A Sisu motor itt is megmutatja mit tud, és a fogyasztás nagyon kedvezõ.



Nyolc évvel ezelõtt a Valmet 6300-as kistraktort 7500 üzemóránál szintén lecseréltem egy Valtra 6550Hi 100 lóerõs traktorra, ami a mai napig nálunk teljesít szolgálatot, üzemóra számlálója 6600-on áll.

Vásároltam egy direktvetõgépet 2003-ban, amihez szükség volt egy nagyobb teljesítményû gépre, ezért vettem egy Valtra T180-as 180 lóerõs traktort. Szintén elmondhatom, hogy a Tiszántúlon ez volt az elsõ új külsõvel legyártott Valtra. A régi kocka orrészt felváltotta egy gömbölyûbb, a kabin belsõ felszereltsége is változott. Megjelent az elektronikusan vezérelt, programozható, mennyiségszabályzós, a kihelyezett szelepvezérlés, valamint a könyöktámaszba épített kezelõ szervek.



2008-ban merült fel a gondolat, hogy a direkt vetõgép kihasználtságát nagyobb hidraulika teljesítményû traktor növelni tudja, ezért ismét traktorcserén gondolkodtam. Akkoriban jelent meg a Valtra Advance felszereltségû traktora. Ez a fejlesztés a Valtra T180-as típus alapjaira épült, de minden vezérlés már szinte teljesen átkerült a kartámlára és a beállításokat figyelemmel lehet kísérni egy monitoron a támla elején. A szivattyú nagyobb teljesítményû lett, ez a széria már egy 115 liter/perces axiáldugattyús terhelés érzékelõs szivattyúval van ellátva, így ez a rendszer már alapjáraton a maximális folyadékáramlást képes biztosítani. A Common Rail befecskendezõ rendszerrel a fogyasztása továbbra is számomra megfelelõ. Mi eléggé kötött talajon dolgozunk, de nehéz munkák esetén sem ment 30 liter fölé a fogyasztás hektáronként.