Újabb próbatétel a repce fejlõdése, érése elõtt!

Alig egy hete látogattam meg néhány kíséretünket, és a gyönyörû repcetáblák látványától, no meg az édes repcevirág-illattól feltöltõdve lelkendezve számoltam be kollégáimnak arról, hogy milyen reményteljesek, jól fejlettek, szépek és sokszínûek a repcéink. Arról is beszélgettünk, hogy ha minden jól megy – és a betakarításkori idõszakban olyan tipikus veszélyek, mint a nagy viharok, vagy jégesõk elkerülik a repcét, akár még rekordtermések is születhetnek a Dunántúlon! S akkor jön ez a szörnyû hétvége, amikor az ország szinte valamennyi részén annyi esõ – átlagosan 40mm! – hullott egyetlen nap alatt, mint amennyi máskor egy hónapban, de voltak vidékek – pl. Borsod és Somogy megyében – ahol 70 mm csapadékot mértek viharos erejû szél – nemritkán 120-150 km/óra sebességû! – kíséretében. Hát ezért tettem fel a kérdést, hogy vajon még mit kell kibírnia a repcéinknek ebben a termesztési ciklusban?

Nézzük röviden, dióhéjban a tenyészidõ eddigi érzékeny pontjait:

Az õsszel a Dunántúl egyes részeit leszámítva, általában nagyon nehéz helyzettel kellett a repcetermesztõknek szembenézniük, hisz a rendkívüli szárazság szinte lehetetlenné tette a megfelelõ minõségû magágyak elkészítését. Ennek egyenes következménye lett a rossz, egyenetlen, lépcsõs kelés és a heterogén fejlettségi állapot. Amíg a kedvezõbb csapadék ellátottságú nyugati tájakon a túlfejlettség, addig a keleti országrészeken a megszokottnál sokkal fejletlenebb állapotú repcék adtak aggodalomra okot a tél beálltakor. A tél hosszabb és keményebb volt az elmúlt néhány esztendõénél, szerencsére azonban a kritikusan hideg napokban- hetekben hótakaró védte az állományokat. Ez a magyarázata annak, hogy a várakozással ellentétben szinte alig tapasztaltunk fagykárt, s ha volt is kipusztulás, az inkább a hónyomás vagy a kipállás következménye volt.

Az elsõ tavaszi szemlékre a vegetáció késõi indulása miatt csak március végén került sor. Ebben az idõben sem a tél, hanem az õszi rossz indulás bélyege látszott: egyes esetekben bizony még nagyon fejletlen volt a növény, de ami bizakodásra adott okot, az az volt, hogy a tõszám többé-kevésbé egyenletes, és ha alacsony is, elegendõ volt egy jó termés kialakulásához. Abban bízhattunk, hogy a repce rendkívül életrevaló növény, és sokszor bebizonyította már, hogy csodákra képes. (Csak egy kis kitérõként hadd osszam meg a legfrissebb élményemet a repce csodatevésérõl. Bajánsenyén, a Györke Család – ahol a szülõktõl a felnõtt gyermekekig mindenki a szakma elismert mûvelõje, évek óta hûséges és eredményes kísérleti Partnereink – a vastag téli hótakaró elolvadása után kétségbeesetten jelentette, hogy az õzek totális kárt okoztak nemcsak a gyönyörû kísérletünkben, hanem a szomszédos repcevetésekben is. Kollégáim azonnal a helyszínre siettek és igazolták a helyrehozhatatlannak tûnõ kárt. Átérezve Partnereink nagy bánatát az elszenvedett károk miatt, külön is sajnáltuk azt, hogy az õsszel egyik legszebb kísérletünk ilyen méltatlan sorsra jutott. De mit volt mit tenni, bejelentettük a kísérlet kipusztulását, és ezzel egyidejûleg töröltük a kísérletet az adatbázisból. Április végén telefonhívást kaptunk a repcénk „feltámadásáról”, és az elküldött képek bizonysága szerint közel két méteres, erõs, virágzó állomány fejlõdött a föld alatti alvórügyekbõl! – Legyen ez egy figyelmeztetés arra az esetre, amikor a repcevetések kiszántásáról döntést hozunk! (Sokszor találkozunk ugyanis elhamarkodott kitárcsázásokkal!)

A bizakodás azon is alapult, hogy köszönhetõen a hibridek terjedésének, a repcetermõ területek nagyobbik részén idén már hibrideket vetettek. Hibrideket, melyeknek alkalmazkodóképessége, kiegyenlítõképessége, életrevalósága, vigora sokkal erõsebb, mint fajtarepcéké. Hibrideket, melyekbõl elegendõ 15–17 növény négyzetméterenként, hogy akár rekordtermések szülessenek. Tudván, hogy a tágabb térállás kedvez a repce elágazásának, terebélyesedésének, és így a nagyszámú becõkezdemény kifejlõdésének, az esetenként kisebb, de egyenletes tõszámú kísérleteink állapotát bíztatónak találtuk az induláskor.

De nemcsak a belsõ információs rendszerünkbõl nyert kép volt biztatóbb, mint reméltük, hanem az országos felmérések adatai is azt sugallták, hogy a repce helyzete és kilátásai jobbak, mint reméltük. Az FVM március 18-án közzétett felmérése a repcevetések állapotáról arról tanúskodott, hogy bár volt ennél már jobb tavaszkezdés is, de végül is a vetések több, mint 70%-a kapott jó, vagy közepes minõsítést, ami közel hasonló állapotot tükrözött, mint amilyen az elmúlt néhány év tavaszi kezdõállapota volt.

Az április elsõ felének idõjárása mintha kompenzálni akarta volna a vetési idõszak kellemetlenségeit, az átlagosnál – és fõleg a tavalyi szárazságnál! – csapadékosabb, nem túl meleg, de nem is hideg idõjárás kifejezetten kedvezett a repce fejlõdésének. A húsvét körüli napok melegebb idõjárása felgyorsította a fejlõdési folyamatokat, és a repcék hamarosan behozták lemaradásukat. 1-2 hét leforgása alatt a repce máris szárba indult, és április közepétõl a kísérleti és mellettük lévõ üzemi táblákon is megindult a repcék virágzása, ami megegyezik az repcére jellemzõ virágzás naptári idejével.

Az akkor bonyolított kísérleti szemlék során – Gyórón, Celldömölkön, Sárkeresztúron, Kaposváron, Jászboldogházán, Nagyszénáson, Szalántán, Bácsbokodon, Szerencsen – kifejezetten ígéretes képet találtunk, nem is beszélve Lengyeltótiról, ahol a kísérlet, és általában a repcék állapota annyira ígéretes volt, hogy a nyugat- és közép-európai repce „felelõs” Andrea Richter így kommentálta: „Ilyen szép repcét még életemben nem láttam!”

Nemcsak kísérleti Partnereink, hanem a „nagybani” repcetermesztõk közül is azok cselekedtek helyesen, akik a vegetáció megindulásától segítették a repcét a kritikus tél-utói állapotban, mert magára hagyva, és nem kiszolgálva, az õszi lemaradás helyrehozása csak álom maradt volna. Akik úgy gondolták, hogy minden létezõ agrotechnikai beavatkozással, táplálással, védelemmel el kell látni a növényt, ott jól indult és megerõsödött a repce.

Egy ilyen kedvezõtlenül induló év nagyon felnagyítja a technológiai hibákat vagy fordítva, a technológiai elõnyöket.

Ezeket a magunk hírcsatornáin igyekeztünk mi is megosztani, mert úgy gondoltuk, hogy mind a jó, mind a rossz példákra érdemes odafigyelni, és levonni belõlük a megfelelõ tanulságokat.

Számomra is megdöbbentõ volt pl. a különbség egyik legjobb kísérleti gazdaságunkban, a Nagyszénási Öt- meg Egy Kft. területén beállított öntözött kísérletünk, és az egyébként hasonló bánásmódban részesült öntözetlen repceföldek állapota között, ami egyértelmûen az öntözés, vagy pontosabban az õszi kelesztõ öntözés jótékony hatását bizonyítja. Ugyanitt jó volt tapasztalni a Monsanto kísérlet közvetlen szomszédságában beállított versenytárs fajtasor állapotához képest a DK kísérleti fajtasor határozott fejlettségbeli elõnyét, ami a genetikai alapok jelentõségére hívja fel a figyelmet.

Szarvas környékén láttam olyan búza-árvakeléses repcét, ahol már nem lehetett eldönteni, hogy eredendõen repcét vagy búzát akartak-e termeszteni. Az õsszel úgy voltak vele, hogy majd tavasszal meglátják, érdemes lesz-e a repce arra, hogy a gyomirtásra áldozzanak. Hát most már hiába akarták, próbálkoztak a kora tavaszi gyomirtással, a megerõsödött búzát nem lehet kiirtani a repcébõl. Ez arra figyelmeztet, hogy mint mindent, a gyomirtást is akkor kell elvégezni, amikor az még a legkönnyebb és leghatásosabb. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az õszi gyomirtás – fõleg egy ritkább, fejletlenebb állományban – sorsdöntõ fontosságú lehet.

Azt is megfigyelhettük, hogy ahol az õsszel regulátorral kezelték az állományt, sokkal egészségesebb, nagyobb gyökértömeget találtunk, mint ahol ez elmaradt. Fõleg azokban az esetekben fontos ez, amikor viszonylag korán és hibridet vetünk, mert a gyorsan fejlõdõ, vigoros hibrid hajlamos lehet a túlfejlõdésre, ami nem kívánatos a tél beállta elõtt. Az ilyen, õsszel túlfejlett táblákon az elsõ tavaszi szemléken sokkal több eldobott, lesárgult levelet találhattunk, mint az ideális tõrózsás állapotban áttelelõ táblákon.

S hogy mit kellett tennünk a tavaszi indításkor, amivel elõsegíthettük repcéink megerõsödését és töretlen fejlõdését?

A termesztõknek mindig nagy kihívást, de egyben szép feladatot is jelent, hogy amit a természet az õsszel egy kicsit elrontott, azt õk szakmai tudásukkal és a szükséges anyagi befektetésekkel a tenyészidõ tavaszi idõszakában még orvosolják!

A „tuningolás” kezdõdött a fejtrágyázásokkal. Mivel a repce a tavaszi idõszakban folyamatosan kívánja a tápanyagellátást, ezért a S-nel, esetleg B-ral és Mg-mal kiegészített, és egyéb mikroelemeket is tartalmazó másodszori nitrogénes fejtrágyázás a szárbainduláskor, majd egy harmadik a virágzáskor, minden bizonnyal jótékonyan növeli a jó termés kialakulásának esélyeit.

Szárbainduláskor egy másodszori regulátorozás ugyancsak pozitív irányban befolyásolta- befolyásolta a repce termésképzõ szerveinek kialakulását. Mint ismeretes, a tavaszi regulátor a fõhajtás visszafogásán, a szártagok rövidítésén, az elágazások fejlesztésén keresztül gyakorol kedvezõ hatást egy zömökebb, erõsebb, terebélyesebb állomány kifejlõdésére, ezen keresztül pedig egy egészségesebb, erõsebb szárú, több elágazást és azon több becõt fejlesztõ állomány kialakulására. A mostani pillanatban – ismerve a jelen idõjárási állapotokat, csak remélni tudjuk, hogy ahol ezt megtették, ott kisebb mértékû szárdõléssel kell számolniuk! Ugyanakkor, mivel a regulátorok nagyobbik része egyben gombaölõ hatású készítmény is, a mostani, átlagosnál csapadékosabb körülmények között nagy szerepe lehet a gombás megbetegedések kivédésében is.

A gondos növényvédelem a repcénél normál esetben is meghatározó fontosságú, hát még egy gyenge állapotból induló állomány esetében! Eddig általában két tavaszi védekezésre került sor, egy a szárormányosok ellen, egy pedig a repcefénybogár ellen. A szemléken tapasztaltak és Termelõ Partnereink tájékoztatása szerint idén kisebb a fertõzöttség, ami a csapadékosabb idõjárásnak, a „lemosó esõknek” köszönhetõ. Természetesen az érés idõszakában is folyamatosan megfigyelés alatt kell tartani repcéinket, és a repcebecõ-ormányosok, a gubacsszúnyogok megjelenésekor azonnal egy újabb védekezõ permetezést kell végezni.

Az már szinte biztos, hogy a napokban lehulló hatalmas csapadékmennyiség a repce számára már biztosítja a szemek kifejlesztéséhez szükséges vizet. Az is megjósolható, hogy a repce tenyészideje ki fog tolódni – az elkövetkezõ idõjárás függvényében kisebb vagy nagyobb mértékben. A most lezúduló hatalmas mennyiségû esõk utáni vizes-párás körülmények – fõként erõs felmelegedéssel párosulva! – nagymértékben fokozzák a gombás fertõzések – Scerotinia, Phoma, lisztharmat – fellépésének veszélyeit. Súlyosabb mértékû fertõzési nyomás esetén mindenképpen javasolunk legalább egy gombaölõ szeres kezelést – ami egyébként a nyugat-európai csapadékosabb éghajlatú országok repcetermesztési technológiájának már régóta alapvetõ része!

Nagy biztonsággal az is megjósolható, hogy szükségünk lesz majd az egyenletes érést elõsegítõ érésgyorsítóra és esetlegesen a kipergést megakadályozó ragasztó anyagra, természetesen a mûszaki feltételekrõl – oldalkaszák! – nem is beszélve. Repcetermõ területünktõl függõen idõben gondoskodjunk a deszikkáló anyag beszerzésérõl, és az érettségi állapot folyamatos ellenõrzésével a gyártók által ajánlott érettségi állapotban végezzük el a kezelést, mely nemcsak a termés mennyiségét, de egyenletes érettségét (minõségét) és biztonságát is szavatolja majd. Hadd utaljak a felszívódó hatásmechanizmussal mûködõ, kíméletesen érlelõ glyfozát típusú deszikkánsok elõnyeire, melyek egyben a veszélyes gyomok ellen is hatásosak.

Izgulnivalónk és tennivalónk is van még jócskán, hisz a második „félidõ” sorsdöntõ befejezõ játszmája még hátra van. Ezzel szinte egyidejûleg a Termelõkre hárul a magasfokú szakmai ismereteket igénylõ jövõ évi fajtaszerkezetrõl való döntés felelõssége is. Érdemes ebben az idõszakban élni az ismerkedés és a megismerés lehetõségével, amit a nemesítõházak és vetõmag forgalmazók által rendezett fajtabemutatók, szakmai találkozók, a kibocsátott új fajtaajánló brosúrák kínálnak.

A DEKALB nemesítõinek és fejlesztõinek „háza táján” a fejlõdés továbbra is töretlen, és tavaly õsszel elõzetes „kóstolóra” néhányan hozzájutottak a frissen minõsített DK Exquisite-hez, mely típusában eltér az elõzõektõl, de teljesítményében tovább javította azok képességeit. Ez a hibrid kevésbé robosztus, inkább vékonyabb hajtások jellemzik. Viszont az elágazóképessége hihetetlen: tavaly, néhány kíséretünkben leszámoltuk és sok helyen 20-28 oldal-ágat találtunk, de a rekordot Dalmandon mértük, ahol 42 oldalhajtást fejlesztett egyetlen növény. Jó körülmények közötti ez a momentum nagyon nyomósan játszik közbe a rekordtermés kialakulásában. Kiváló betegségellenálló ­képessége és a minõsítés évei alatti száraz évjáratokban megmutatkozott szárazságtûrése pedig stabilitását alapozza meg.

Örömmel számolhatunk be arról is, hogy 2009 novemberében a Fajtaminõsítõ Tanács újabb 7 DK terméket – 1 fajtát és 6 hibridet méltatott Állami Elismerésre, mely azt jelenti, hogy mind termésben, mind minõségben, mind pedig egyéb agronómiai tulajdonságukban – fejlõdési erély, szárszilárdság, áttelelés, pergés, betegségek elleni tolerancia – meghaladják az eddig elismert legjobb standard fajták értékmérõit.

Ez az eredmény arra utal, hogy a nemesítésünk tovább dolgozik, szelektál, keresztez, manipulál a világ leggazdagabb genetikai forrásanyagával, és arra törekszik, hogy a világ repcetermesztõit olyan fajtákkal – a jövõben egyre inkább hibridekkel – lássák el, melyek az adott földrészeken, vagy nagy termesztési körzetekben uralkodó éghajlati és egyéb környezetei feltételeknek és az ottani termesztési kívánalmaknak leginkább megfelelnek.

A fejlõdés lépcsõfokait az mutatja, ahogyan a portfolió egyre választékosabb, és egyre sokszínûbb lesz. Figyelembe véve a különbözõ repcetípusok iránti igényt – érésidõben, morfológiai megjelenésben, teljesítményben, technológiai igényességben, stabilitásban – arra törekszünk, hogy a különbözõ igények szabta szegmensek mindegyikében legyenek élet- és versenyképes hibridjeink: robosztusak, generatívak, féltörpék, aszálytûrõk, ellenállók, tipikus intenzívek a legjobb körülmények közé vagy stabilak és alkalmazkodók.

Az újonnan minõsítettek közül a következõ repceszezonra egy új hibridet választottuk ki portfoliónk gazdagítására. Portfolió – újítónk a DK EXplant – (CWH113 kódszám) azzal, hogy a hazai kísérletekben nyert minõsítést, egy biztos pontot jelent a fajta hazai értékét illetõen, hisz 2 éven át a hazai körülmények között vizsgázott, és itthon, a hazai mezõnyben vívta ki magának az Állami Minõsítés fokozatot. Korábbi érésû, mint a már bemutatott hibridek, ami már maga is egy jó pont, hisz nagyon kevés korai érésû hibrid érhetõ el a piacon. Ideális körülmények között – lásd a 2008-as kedvezõ évjárat MGSZH kísérleti eredményeket! – kiemelkedõ, a St-ek átlagához mérten 15,3%-os terméselõnnyel másodikként és közel 20%-os olajtermés-elõnnyel listavezetõként végzett az állami kísérletekben a korai hibridek csoportjában. Mind a 2008-as, mind a 2009-es évben kiemelkedõen jó korai fejlõdési erély, az átlagosnál sokkal jobb betegségellenállóság, nagyon jó olajtartalom és átlag körüli glükozinolát-tartalom, erõs, megbízható szár, kiváló pergés-ellenállóság jellemezte.

Összefoglalásul elmondható, hogy a repce állapota pillanatnyilag még sok kihívás elõtt áll, és csak bízni tudunk az elkövetkezõ idõszak idõjárásának jobbrafordulásában. Most már több melegre és érlelõ napfényre lenne szüksége. Továbbra is figyeljük a napi történéseket, az aktuális növényi igényeket, tegyünk meg mindent a lehetõ legeredményesebb betakarításért. (A repce érésével és biztonságos betakarításával kapcsolatos további útmutatóval hamarosan jelentkezünk!) A kereslet várhatóan nõ és árnövekedést hoz. Ez már most érezhetõ, hisz a repce piaci ára most kezdett emelkedni - felvásárlási ára most 75–77 ezer Ft körül van! – így várhatóan a repce továbbra is rentábilis növény marad.

Érdemes lesz a fajtakínálatra továbbra is odafigyelni, mert a Dekalb portfolió újra további kedvezõ meglepetésekkel kecsegtet. Kövessük nyomon a legfrissebb híradásokat, információkat, kísérleti eredményeket, hogy az elérhetõ legkörültekintõbb döntést hozzuk majd meg a fajtaválasztásnál!

dr. Kiss Erzsébet • Monsanto

közép-európai fejlesztésvezetõ