13. Nemzetközi Agrárpiaci Kilátások Konferencia

Udovecz Gábor, az AKI fõigazgatója levezetõ elnökként elmondta, hogy minden évben meghívják a fõ agrárexportõr és importõr országok szakértõit, mivel meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben. Idén Olaszországból érkeztek az elõadók, a Coldiretti brüsszeli képviselet munkatársai – Maurizio Reale, a nemzetközi kapcsolatok igazgatója a „KAP jövõjét érintõ kérdések a 2013-as reform tükrében”, és Paolo Magaraggia uniós kapcsolattartó tanácsos „Olaszország súlya a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmében” címmel tartott elõadást.

Dr. Máhr András, az FVM szakállamtitkára szólt arról, hogy a konferencia célja a világkereskedelmi tendenciák felvázolása, a folyamatos változások követése. A gazdasági válság hatására a világ gazdaságpolitikája nagyon sok szempontból újrarendezõdik. Nagy kérdés tehát, hogyan alakul az ágazat finanszírozhatósága. Az elsõ sokk után a magyar bankrendszer felismerte, hogy az élelmiszergazdaság kiszámítható, stabil – tehát indokolt azt finanszírozni. De az is tény, hogy új kihívásokra új válaszokat kell keresnünk.

Potori Norbert, az AKI osztályvezetõje „Kilátások a fõbb növényi termékek világpiacán” címmel tartott elõadást, errõl beszélgettünk vele.

Rendkívül részletes és sok informatív poszterrel illusztrált elõadását sajnos nem tudjuk olvasóinknak bemutatni, de próbáljuk meg összefoglalni azok tartalmát.



Az évente elkészülõ elemzések jelentõsége azért fontos, mert az adatok és azokból készült diagramok tájékoztatják az élelmiszergazdaság szereplõit a világpiaci folyamatokról. A világ élelmiszertermelése folyamatosan változik, ezt pedig be kell építeni az elõrejelzésekbe. A feltételezésekre pedig reagálni kell. Ezek az adatok nem csak, illetve nem elsõsorban a termelõk és feldolgozók számára szolgálnak segítségül, hanem a politikai döntéshozók részére is. Kiolvasható belõlük ugyanis, milyen piaci beavatkozásra van szükség.

Ráadásul Kína, és más feltörekvõ országok növekvõ teljesítménye erõsen hat a nemzetközi piacra.



Valóban, s az elmúlt egy-két évben megjelentek az agrárpiacon az intézményi befektetõk és az intézményi kereskedõk is.



Az intézményi befektetõk makroisták – úgy gondolják, hogy a makrogazdasági folyamatok és a termékpiacok mûködése között erõs összefüggések vannak. Felerõsítik a folyamatokat, és minél szorosabban a pénzpiachoz kötik a piacot. A közgazdászok szerint pedig a mezõgazdasági termékek, termények ára alulértékelt; nagy a különbség például a nemesfémek, vagy egyéb fémek áralakulásához képest.

A jelen piaci fejleményeirõl elmondható, hogy globálisan kisebb visszaesés következett be a 2008/2009-es gazdasági évben az elõzõ évhez képest. A nemzetközi kereskedelem várhatóan visszaesik, ugyanakkor a fogyasztás területén növekedés prognosztizálható. Olyan mennyiségû készletfelhalmozás jelentkezett az elmúlt évben, (nemcsak az exportõrök, de a hagyományos importõrök esetében is), hogy a piaci elemzõk a 2010/2011-es gazdasági évben az árukészlet növekedésével számolnak.

Dr. Popp József AKI fõigazgató-helyettessel „Kilátások az állati eredetû termékek világpiacán” címû elõadása kapcsán beszélgettünk.

Egészében mi jellemzi ma a világ húsfogyasztását?



Az EU húsfogyasztása 2007 óta folyamatosan csökken, de a hústermelés és a húsimport is. Minõségben, illetve árban és menynyiségben is visszaesés volt tapasztalható. Ennek legfõbb oka a még a válság hatására növekvõ munkanélküliség, és az ebbõl következõ jövedelemcsökkenés társadalmi szinten – bár az élelmiszerfogyasztás nem csökken olyan drasztikusan, mint a tartós háztartási cikk fogyasztás. Ez a világ fogyasztói társadalma! S míg a világ egyik részén a túlzó táplálkozás és elhízás jelent veszélyt, a másik részén az alultápláltság és az éhezés. A fejenkénti átlagfogyasztás évi 45 kg, de ez országonként 90 kg – 0 kg.

A húskereskedelem is elsõsorban a fejlett országok között zajlik.

Milyen világpiaci trendekkel számolhatunk ezek alapján?



A világ egyes részein a fogyasztáson túl a kereskedelem is csökkent, és 2010-ben sem várható javulás. A húsexportáló országok piacbõvítésre törekszenek: most mindenki Oroszországra és Kínára figyel. Oroszország komoly támogatást ad az állattenyésztéshez, célja, hogy 2020-ra a mai 65%-ról 85%-ra növekedjen a húsfogyasztás önellátottsága, ezzel párhuzamosan csökken az import. Kína a termeléséhez képest csak néhány százalékot importál, (de ez is óriási volument jelent), mert elsõsorban önellátásra rendezkedik be – az élelmiszerellátás ott ugyanis politikai kérdés.



Az USA gyakorlatilag nemzetközi versenyelõnyét használja ki, így importál és exportál is (marha- és sertéshús esetében).

Tavaly összeolvadásokkal és koncentrálódásokkal folytatódott a korábban megkezdett folyamat a húsiparban (a vezetõ cégek évi 12 millió tonna húst dolgoznak fel).



Ezzel szemben Európában olyan feldolgozó sincs, amely egymillió tonnát dolgozna fel! A transznacionális vállalatok optimalizálni tudják a kereskedelmet és a termelést minden kontinensen, illetve régióban. Komoly kérdés a kockázat minimalizálása – a transznacionális vállalat saját érdeke ugyanis a profit maximalizálása, ami ritkán esik egybe az adott ország gazdaság-, avagy agrárpolitikájával.

–Keresztes–