Légyirtó szerek az állattartó telepeken

A magyarországi biocid szabályozás és irtószer rendelet a különbözõ irtószereket veszélyességük és felhasználási kockázatuk szerint osztályozza. Ez alapján megkülönböztet szabad forgalmú (III. forgalmazási kategória), illetve „veszélyes” készítményeket (I., illetve II. forgalmazási kategória), melyet kizárólag szakképesítéssel lehet megvásárolni és felhasználni. Megfelelõ képesítés (a növényvédelmi zöld, illetve fehér könyv nem ilyen!) hiányában ezeket a készítményeket az állattartó telepeken sem használhatjuk.

Extra költség letális dózis nélkül



Ezen készítmények körébe tartoznak a „gyors” és egyszerû kijuttatás miatt népszerû rovarirtószer-koncentrátumok, melyeket légtér- vagy felületkezelésre használunk. Felhasználásuk azonban rendkívül kockázatos. Nem megfelelõ szakértelemmel használva, ezen készítmények ellen gyorsan rezisztencia alakulhat ki, amely az anyag
„kimerülésében”, hatástalanságában jelentkezik. Ennek oka, hogy a roszszul megválasztott szerkoncentráció, hatóanyag, kijuttatási mód, vagy a kezelt felület reakcióképessége miatt, a vegyszerrel érintkezõ legyek nem kapják meg a letális dózist, így az ellenállóbb példányok túlélik a kezelést és tovább szaporodva rezisztens populáció alakul ki. Ilyenkor a laikus felhasználó rendszerint növeli a szerkoncentrációt, ami azonban csak extra költségekhez, a környezet fokozott terheléséhez, illetve a rezisztencia felerõsödéséhez vezet. A koncentráció növelése helyett a kezelés módját, illetve a felhasznált hatóanyagot célszerû a körülményeknek megfelelõen megváltoztatni. Ez azonban szakértelmet, szakembert igényel!

Érintõmérgek helyett



Ezen érintõméregként ható „permetek” helyett célszerûbb a gyomorméregként ható csalétkek szélesebb körû használata. Nagy elõnyük, hogy a légy a csalétekbõl a
tápcsatornáján keresztül sokkal nagyobb valószínûséggel veszi fel az elpusztulásához szükséges dózist, mint a kutikulán keresztül bejutó érintõmérgekbõl. Ez a rezisztencia elkerülésének fontos eleme. Fontos továbbá, hogy cukor alapú vivõanyagaik, a kiegészítõ csalogató anyagok (pl. feromon, tejsavó), illetve színezõanyagok (sárga vagy UV) a legyekre kiváló csalogató hatással bírnak, fokozva a kártevõ és az irtószer találkozásának esélyét, ezzel együtt az irtás hatékonyságát. A légyirtó csalétkek ráadásul szabadforgalmú irtószerek, így az állattartó telepeken „szabadon” használhatják, megvásárlásukhoz sem kell képesítés. Kijuttatásuk egyszerû, felületekre, trágyára szórva vagy vízzel péppé keverve, kikenéssel alkalmazható. Fontos, hogy kikenéssel alkalmazva ne egy nagy felületet kenjünk le, hanem az istállóban a legyek által látogatott felületeken, sok helyen húzzunk kb. 10 cm széles, 50 cm hosszú csíkokat. Ha beporosodásuk elkerülhetõ, hosszú, minimum 4 hetes hatástartammal kalkulálhatunk. Keserûanyag-tartalmuk a felhasználás biztonságát növelik. Fontos, hogy az elhullott legyeket házi- vagy haszonállataink ne tudják elfogyasztani, mert nagyobb mennyiségben másodlagos mérgezést okozhatnak!



A légyirtó csalétkek hátránya hogy a „szúró” legyek ellen hatástalanok. Nagyfokú szúrólégy-fertõzöttség esetén elkerülhetetlen az érintõmérges kezelés.

Összegzés



A legyek elleni védekezés, a megelõzés csak a biológiai és vegyi módszerek kombinált és következetes használatával oldható meg. Sarkalatos kérdés a tenyészõhelyek felszámolása, az utánpótlás megszûntetése vagy csökkentése. Ez vonatkozik mind a nagy létszámú állatot koncentráltan tartó telepek épületeinek rendszeres és alapos takarítására, megfelelõ higiéniai státusz fenntartására. A légyirtó szerek használata csak ezen, úgynevezett biológiai módszerek alkalmazását követõen indokoltak. Alkalmazásukkor a vonatkozó szabályok és a szakmai feltételek betartása mind törvényi, mind hatékonysági szempontból elengedhetetlen.

Kiss Barnabás