A repce minõségorientált tápanyag-ellátása

A megfelelõ nitrogén- és foszfortrágyázás mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a kálium, magnézium, kén és bór fontos szerepét sem. Az 1. táblázat a repce tápelem-igényét mutatja a fõbb makroelemek esetében. Látható, hogy legnagyobb mennyiségben a nitrogén és kalcium, majd nem sokkal kisebb mennyiségben a kálium szükséges.

A kálium fontos szerepet tölt be a repce termesztésében: növeli a szemek olajtartalmát és gyorsítja az érést. A kálium jelentõs mértékben javítja a szárszilárdságot és a fagyállóságot. Az õszi káposztarepce a tápanyagok egy részét már õsszel, a téli vegetációs nyugalmi szakasz beállta elõtt felveszi. Legnagyobb a tápanyag igénye a tavaszi vegetációkezdet és a teljes virágzás közötti rövid idõszakban. Nagy termés esetén a tenyészidõ alatt összesen felvett kálium mennyisége hektáronként a 300–350 kg K2O hatóanyagot is elérheti. Kálium-trágyázásukra kálium-klorid használható. A 2. táblázat az õszi káposztarepce káliumigényérõl ad áttekintést a talaj kálium-ellátottsága függvényében, a fõbb termõhelyeken. A talaj kálium-ellátottsága függvényében szükséges mennyiséget kell megszorozni a tervezett terméssel ahhoz, hogy megkapjuk, évente hány kg K hatóanyagot (K2O-ban kifejezve) szükséges a talajba juttatnunk.

A repce magnézium szükséglete átlagos termés esetén mintegy 30–50 kg/ha. Magnéziumszegény talajokon a magnézium pótlásával a termés- és az olajtartalom is növelhetõ. A magnéziumhiány a levélerek közötti klorofill csökkenésérõl ismerhetõ fel, a tünetek elõször az idõsebb leveleken mutatkoznak (1. kép). Ilyen esetben mielõbbi levéltrágyával kell pótolni. A permetezést esetenként meg kell ismételni. Magnéziumtrágyázásra kieserit javasolható, jól használhatók továbbá a magnéziumtartalmú kálium mûtrágyák és levéltrágyák is ajánlottak. A mindkét trágyában jelenlévõ magnézium-szulfáttal egy újabb nélkülözhetetlen elemet, a ként is pótoljuk.

A repce kénigénye nagy, különösen a 00-fajták reagálnak érzékenyen az elégtelen kénellátottságra. A kénhiány (2. kép) jelentõs terméskieséshez vezethet. A gyenge minõségû barnaszenek felhasználásának csökkenésével kisebb lett az ipar és a háztartások kénkibocsátása. A kénellátottságot növényanalízissel célszerû ellenõrizni. Ha a kéntartalom kisebb, mint 0,5%, kéntrágyázás szükséges. A kéntrágyázás egyébként kéntartalmú kálium mûtrágyák alkalmazásával, vagy levéltrágyázással oldható meg.

A repce bórigényes növény; bórfelvétele a termés nagyságától függõen 350–450 g/ha értéket tesz ki. A bór felvételét akadályozhatja a szárazság és a friss meszezés hatására bekövetkezõ pH-emelkedés. A bórhiány vöröses elszínezõdés formájában jelentkezik az idõsebb leveleken és levélnyélen. A gyökerekben üregek keletkeznek. A bórhiány gyenge gyökér- és becõképzõdést eredményez, terméscsökkenést és minõségromlást okoz. Levéltrágyázás útján eredményesen pótolhatóak a mikroelemek is, így a bór is.

Benedek Szilveszter • SZIE – Talajtani és Agrokémiai Tanszék