A tapasztalatok a Valtra mellett szólnak

Lapunk munkatársa Szolomájer Istvánnal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mérken találkozott a helyi gazdaboltban. Eredetileg a gazdálkodó vállalkozásának telephelyén, Vállajon találkoztak volna, de Szolomájer István elfoglaltsága miatt a gazdabolt irodájában ültek le beszélgetni.

Kérem mutassa be a vállalkozásukat.



A cég 1992-ben alakult társas vállalkozásként három tulajdonossal, Plánk János, Harcsa János és jómagam Szolomájer István vezetésével, Plánk Bt. néven. Háromszáz hektáron gazdálkodunk, ehhez jön még a mezõgazdasági szolgáltatás és a 90 hektárnyi erdõ. Elsõsorban takarmány- és csemegekukoricát, búzát, napraforgót, valamint egy kevés zöldséget termelünk. Fontos megjegyezni, hogy három adottságú talajon dolgozunk, ez a homoktalaj, a kötött és a lápos, úgynevezett kotustalaj. Ezért nehéz a megfelelõ munkaeszközt kiválasztani.

Mikor került be az elsõ Valtra a vállalkozásba?



Az elsõ Valtrát 1997-ben vásároltuk. Ez egy 120 lóerõs gép volt, a Valmet 8450-es típus. Szentesre mentünk megnézni a gépet, mert sok jót hallottunk róla. Tetszett a formája és nem utolsó sorban az ára is kedvezõ volt. Amit hallottunk a géprõl, azt mind igazolta munka közben. Azaz nem csalódtunk sem a technikai tudásában, sem az üzembiztonságában.



Két évvel késõbb, 1999-ben vásároltunk egy 6550-es típusú, 4 hengeres motorral szerelt Valtrát, ami még most is dolgozik a gazdaságban, már elérte a 9 000 üzemórát. Az ezredfordulón, 2000-ben vettünk egy 160 lóerõs 8550 Valmetot, ami szintén a mai napig megvan és ugyancsak mûködik még 8 000 üzemórával. Három évvel késõbb, 2003-ban ugyan két nem Valtra márkájú traktort vásároltam, ami a Csongrádi Agrotechnika hanyatlásának és a rossz alkatrész ellátásnak volt köszönhetõ. Ekkor cseréltük le a Valmet 8450-est 6 000 üzemóra mûködés után.



Tavaly a kertészeti támogatás keretében vásároltunk egy Valtra N92H traktort a Valkon Kft.-tõl. A cégnek ugyanis sikerült meggyõzni bennünket, a bizalmat visszaállítania. Így folytattuk tovább a Valtra-vonal fejlesztését, még ebben az évben vásároltunk az erdészeti támogatás segítségével egy Valtra T171H 184 lóerõs traktort. Akkor „a nagyobb zöld traktorunkat cseréltük le”, tehát erõgép-parkunkban jelenleg négy Valtra dolgozik.

Milyen munkát végeznek a gépekkel, és milyen tapasztalattal?



A két kisebb teljesítményû gépet könnyebb munkákra fogtuk be: a 6550-es pótkocsit vontat és vetõgéppel dolgozik, az N92H vegyszerezést végez és vet. A hathengeres traktoraink – a 8550-es és a T171H – talajmunkát segítik a 4 fejes váltvaforgató ekével, a 6,7 méteres kombinátorral és 5 méteres nehéz boronával.



A két új géptõl féltünk egy kicsit, hogy mennyit változtattak rajtuk a mérnökök, de szerencsére nagyon sok régi, már jól bevált dolgot megõriztek a gépekben. Megmaradtak az alap koncepciónál, ezért az új traktoraink „nem szenvednek gyerekbetegségektõl”. Tartottunk a T171H 7,4 literes Sisu Common Rail motor fogyasztásától, de elmondhatom, hogy kellemesen csalódtunk a gépben a 184 lóerõs teljesítményhez viszonyítva majdnem annyit fogyaszt, mint a régi 160 lóerõs Valmet.



A 6650-eshez képest kicsit nagyobb a fogyasztás az N92H-nál, de itt a régi motorból csináltak egy Tier III-as mechanikus adagolóval szerelt motort. Talán emiatt magasabb a fogyasztásunk, mint a régebbi modellnél, de ez még bõven az elfogadható mértéken belül van. Az is elmondható, hogy mind a két gép kényelmes és fordulékony. Ezek a gépek energiatakarékosak, megbízhatóak – összegezte véleményét a gazdálkodó.