Az õszi kalászosok alaptrágyázása

A fenti õszi kalászosoknál eltérõ kérdések merülnek fel és más szempontokat kell figyelembe venni. Pl. az õszi búza menynyiség – minõség – termésbiztonság; õszi árpa: télállóság – szárszilárdság – termõképesség; a tritikálénál a termõképességet, míg a rozsnál hogy a biológiai alapok eleve az extenzív termesztéstechnológiát teszik lehetõvé.



Az õszi kalászosok tápanyagellátásánál, trágyázásánál, így az õszi alaptrágyázásnál is fontos a termésmennyiség, a minõség, a termésbiztonság kérdése, amit az ökológiai (éghajlat és talaj) adottság mellett jelentõsen befolyásol a fajta intenzitása, a technológiai változat (intenzív, átlagos, mérsékelt, extenzív) a vetésváltás illetve az elõvetemény.



A termesztett fajtán belül fontos, hogy megfelelõ szaporulati fokú, egészséges, jó vetõmagot használjunk. Az utóbbi idõben ez az egyik legnagyobb probléma, hogy sok a bizonytalan eredetû többszörösen utántermesztett vetõmag használata, ami alapvetõen befolyásolja az elérhetõ termés nagyságát. Sajnos napjainkban a felhasznált minõsített vetõmag részaránya a 10%-ot sem éri el.



Az õszi kalászosok trágyázásánál is ismerni kell az adott növényfaj fajlagos tápanyagigényét, a 100 kg fõ- és melléktermék eléréséhez szükséges N-P-K tápanyag szükségletet. (2. táblázat)

A fajlagos tápanyagigény ismeretén túl a trágyaigényt módosító tényezõket kell szakszerûen alkalmazni.



Az NPK tápanyagigény és a talaj felvehetõ NPK tápanyag tartalma közötti különbség a trágyaigény, melyet az alábbi tényezõk módosítanak.



1. A talaj felvehetõ AL oldható NPK tartalma mg/kg.



2. Az elõvetemény korrekciós tényezõi pl. ha hüvelyes növény volt az elõvetemény: borsó, bab, csillagfürt stb. a kijuttatandó N mennyiséget 25 kg/ha-ral, lucerna elõvetemény után 1. évben 40 kg/ha-ral és még a második évben is 25 kg/ha-ral lehet csökkenteni.



Ha az elõvetemény tarló vagy szármaradványa jelentõs amit bedolgozunk akkor a kijuttatandó K mennyiségét lehet csökkenteni, minden bedolgozott 100 kg szár vagy szalma után átlagban 0,7 kg-mal, ha pl. 4–5 t/ha szárat vagy szalmát dolgoztunk be az elõvetemény lekerülése után a talajba akkor K 28–35 kg/ha-ral is csökkenthetõ.



3. Figyelembe kell venni a szervestrágyázás idejét, mennyiségét is. Pl. 30 t/ha istállótrágya NPK tartalma ami érvényesülhet a termés kialakulásában a szervesanyag ásványosodása után:

1. év: N 45    P2O5 45    K2O 120 kg/ha

2. év: N 30    P2O5 30    K2O 60 kg/ha



Tehát a fenti mértékû szervestrágyázás esetén ennyivel csökkenthetjük a kijuttatandó NPK mûtrágya igényt (mennyiséget).



4. A tervezett termésátlag trágyaigényét befolyásoló hatása is jelentõs, hiszen õszi búzánál 5–6 t/ha, õszi árpánál 4–5 t/ha míg rozsnál 2–3 t/ha körüli termésátlaggal számolhatunk átlagos körülmények között.

Az õszi kalászosok trágyázásának tervezésénél vagy gyakorlati végrehajtásánál is fontos figyelembe venni, hogy csak a harmonikus NPK tápanyagellátás lehet hatékony a termésnövelés szempontjából, hiszen mindig a minimumban lévõ tápelem fogja a termés nagyságát meghatározni (Liebig féle elv), ezért a talaj tápanyag ellátottságának a felvehetõ NPK tápanyagtartalmának az ismerete.



Az õszi kalászosok trágyázásánál érvényesülnek azok a szempontok, hogy a N mûtrágya alapvetõen egy éves hatása, a NO3-N a talajhoz nagyfokú mozgásra képes és így a NO3-N ha a növény nem tudja felvenni, mert adott idõben túl a mennyisége akkor képes az alsóbb talajszelvénybe vagy a talajvízbe bemosódni, ami akár környezetszennyezést is okozhat, ezért a tervezett kijuttatandó mennyiségét meg kell osztani õsszel–tavasszal kijuttatni. Napjainkban elfogadott, hogy õsszel (alaptrágyázásnál) csak 20 %-át adják ki, és a többit (80%) tavasszal, de a különbözõ kalászoknál eltérõ módon. Hiszen a rozsnál, tritikálénál és az õszi árpánál a N fennmaradó részét tavasszal elegendõ egy alkalommal – szárba indulás elõtt –, amint a talajra lehet menni taposási kár nélkül kijuttatni. Az õszi búzánál viszont a N fennmaradó mennyiségét tavasszal akár 2–3 alkalommal, további megosztással kijutattni is lehetséges, sõt fontos lehet, mert a kitavaszodáskor és még a szárbaindulás elõtti N trágyázással a termés még ha kalászoláskori N kijuttatással a minõséget a fehérjetartalmat tudom növelni.



A foszfor és a K mûtrágyát pedig teljes mennyiségben célszerû õsszel, alaptrágyaként kijuttatni.



Amennyiben összetett mûtrágyát alkalmazunk, akkor ennek õsszel a teljes mennyiségét ki lehet juttatni, de ez lehetõleg olyan legyen, hogy nagyobb PK tartalmú, kisebb N tartalommal pl.: 8-24-24, 6-26-30, hogy nitrogént külön fejtrágyaként is tudjunk adni.

Összességében a N mûtrágyát õsszel-tavasszal megosztva juttassuk ki, a P, K mûtrágyát pedig õsszel az alaptrágyázáskor. N mûtrágyát ezért szükséges õsszel alaptrágyaként is kijuttatni, a növény még minimális igénye mellett, hogy a szár/szalma maradvány lebontását (ásványosodását) is elõsegítsük.

A megfelelõ mennyiségû és a talaj felvehetõ AL oldható NPK tartalmához igazodó õszi alaptrágyázás idõbeni elvégzése azért is fontos, hogy már a növény fejlõdésének kezdetén legyen elegendõ felvehetõ tápanyag.

Az õszi búza a szántóföldi növények között az egyik legjobb trágyareakciójú növény. A mûtrágyák közül a N a termés mennyisége mellett a minõséget is javítja, de természetesen a megdõlés adott fajta szárszilárdsága mellett figyelembe kell venni a hatékonysági és környezetvédelmi szempontokat is. Az õszi árpa fajták szárszilárdsága zömében gyenge, könnyen megdõlhet (akár már május hó elején), a rozs fajták viszont olyan magasak, hogy intenzívebb trágyázásuk nem is tervezhetõ. Természetesen alkalmazhatók az õszi kalászosoknál regulátorok-szárrövidítõk, ami az intenzívebb termesztést is lehetõvé teszik.

További tény, hogy a három makrotápelem közül a termés mennyiségére és minõségére (de a betegségek fogékonyságára is) a N gyakorol legnagyobb hatást.

Dr. Sárvári Mihály - Baros Renáta