MENÜ

Rés a pajzson - rágcsálók a telepen

Oldalszám: 71
Kiss Barnabás 2014.02.10.

Gyakran elfelejtett vagy nem megfelelõ hangsúllyal kezelt probléma az állattartó telepeken megtelepedõ kártevõk, a hideg idõszak közeledtével elsõsorban a behúzódó és az állattartó telepeken „ideális” élõhelyet találó rágcsálók (egerek, patkányok) irtása. Sokan úgy gondolják, hogy a patkányokkal, egerekkel együtt kell élnünk, teljes kiirtásukra nincs esély.

 

 

Márpedig amíg rágcsálók mozognak állattartó telepeinken, addig biológiai biztonságról, hatékony szalmonellamentesítésrõl nem beszélhetünk. Ráadásul a rágcsálóirtásra nem csak állategészségügyi okok miatt kell sort kerítenünk, hanem a 18/1998 sz. járványügyi rendeletben leírtaknak megfelelõen, mint közegészségügyi kártevõkkel szemben is kötelesek vagyunk fellépni.






A megtelepedett rágcsálók kártétele telepenként eltérõ. Zavaró hatásukon túl jelentõs gazdasági veszteséget okoznak. Rágásukkal számottevõ mértékben károsíthatják a mûszaki berendezéseket (számítógépek, jármûvek, gépek mûanyag és gumialkatrészei), a takarmányt, tárolt terményt, a vetõmagot. Ürülékükkel, vizeletükkel az elfogyasz-tott takarmánymennyiség többszörösét szennyezik be, amely így használhatatlanná válik, illetve állategészségügyi kockázatot jelent. Mozgásukkal, ürítésükkel fertõzési gócokat hoznak létre, tönkre téve a legprecízebb fertõtlenítést is.

 



Az egerek elsõsorban a szalmonella, a baromfipestis, a száj- és körömfájás, a mastitis, a juhok orbagócsossága, a patkányok (vándorpatkány) a leptospirózis, a toxoplazmózis, a trichinellózis, az enterális betegségek és a trópusi patkánybolha köztigazdájaként a humán pestis terjesztésében játszanak kulcsszerepet.



Ezeket a rágcsálókat rendkívüli szaporaság jellemzi, a patkányok például számukra megfelelõ körülmények között évente 600–800, az egerek 800–1000 utódot is világra hozhatnak. Szaporodásuk elsõsorban a fészkelõhely zavartalanságától és a rendelkezésre álló táplálékmennyiségtõl függ. Ezeket a tényeket a biológiai védekezésben használhatjuk ki.





A rágcsálók elleni védekezést végezhetjük magunk, de kiadhatjuk kártevõirtó szakvállalkozásnak is. Bizonyos alapszabályokat azonban mindkét esetben be kell tartanunk, illetve tartatnunk. Legfontosabb, hogy a védekezés tervszerû legyen és a felmérés, megelõzés, irtás, fenntartás négyesére épüljön. 




- A védendõ telep felmérése során állapítsuk meg a kártevõ fajtáját, a gócok, fészkek elhelyezkedését, a fertõzöttség mértékét, a lehetséges bejutási pontokat. 



- Megelõzésként szûntessük meg a táplálékforrásokat (pl. kiszóródott takarmány), a lehetséges fészkelõ helyeket (szeméthalmok, gazos területek), javítsunk a zárt épületek valódi zártságán (ajtók, ablakok, csatornafedél stb.). Ezek az intézkedések a telepen megszületõ populáció számát nagyságrendekkel redukálják (biológiai védekezés). 



- Az irtást – bár rendeleteink minimum évi két irtást határoznak meg –, folyamatosan kell végeznünk. Az irtószert mindig megfelelõen feliratozott, zárt csalétekkihelyezõ ládákba helyezzük ki. Fontos, hogy a kihelyezett ládákat beszámozzuk és a kihelyezés helyét – az etetõdoboz számával – egy térképvázlaton feltüntessük. Az etetõdoboz védi a kihelyezett csalétket, biztonságot nyújt az állatnak a táplálkozáshoz. A csalétekállomásokat folyamatosan ellenõrizni kell. Az õsztõl tavaszig tartó szezonban, illetve jelentõs fertõzöttség esetén hetente, késõbb kéthetente végezzünk ellenõrzést. A csalétekfogyásokat monitoring naplóba jegyezzük fel, a csalétekállomásokat töltsük fel friss csalétekkel. A fogyás jelzi a fertõzöttséget, illetve a gócpontokat. A rágásnyomból a rágcsáló fajára is következtethetünk. Monitorozás szempontjából fontos, hogy a megrágott darabokat is el kell távolítani, hogy egyértelmû legyen a friss rágás a következõ ellenõrzésnél. Hatékonyak csak úgy lehetünk, ha a rágcsálók elõtt mindig van csalétek. 



- A gyakorlatban pénzügyi okokra való hivatkozással elterjedt évi kettõ vagy negyedévente történõ irtás sajnos nem elégséges, ily módon maximum a rágcsáló állomány gyérítését és nem a teljes mentességet érhetjük el. A mentes állapotot késõbb folyamatos irtószer kihelyezéssel és a prevencióban leírtak betartásával tudjuk fenntartani.



Irtószer választáskor célszerû nem vagy kevésbé szóródó, a nedves, párás idõnek is ellenálló pépes, illetve paraffinos termékeket választani. A szabadforgalmú termékek mindegyike a véralvadás gátlásán alapulnak (a legelterjedtebb hatóanyagok a bromadiolon, a difenakum és a brodifakum), késleltetett hatásuk fontos a rendkívül óvatos patkányok táplálékkal szembeni bizalmatlanságának kijátszásában, illetve a termékek felhasználásának biztonsága szempontjából, mivel véletlen fogyasztás után (gyerek, kutya) van idõ az ellenszer (Konakion inj.) beadására.



A hatékony rágcsálóirtással még egy lépést teszünk célunk felé, hogy az élelmiszer elõállítás alappilléreit jelentõ állattartó telepeket, biológiailag biztonságos zónává alakítsuk. Különösen fontos ez akkor, amikor a szalmonellamentes baromfi hús elõállítása már nem csak piaci elõny, hanem 2010. december 11-tõl az értékesítés, ezzel együtt termelésünk alapfeltétele lesz.





Kiss Barnabás