Minõségi munka csak minõségi gépekkel végezhetõ

Kezdjük egészen személyes témával: miként került kapcsolatba az agráriummal, és milyen elõzményei voltak a mai vállalkozásának?




A mezõgazdasággal való elsõ valódi találkozásomat édesapámnak köszönhetem, aki 1994-ben, az elsõ államilag támogatott, részben vissza nem fizetendõ állami támogatás adta lehetõséggel élve megvette elsõ traktorát, egy MTZ-t.

Az idõ tájt ugyan még teljes egészében csak szolgáltatást végeztünk, de ahogy fokozatosan megtetszett az ilyes fajta munka, úgy kezdte el apám apránként megvásárolni a földet. Korábban egyáltalán nem volt birtoka, és egy-két hektáranként kezdte megvásárolni a területeket. Nekem pedig igen kedvemre való volt a földdel való munka, és már ennek megfelelõen választottam meg a középfokú szakiskolát is.

Annak elvégzése után pedig alkalmazottként kezdtem a cégben dolgozni, amely akkorra már 50–60 ha saját földdel, és 200 hektárnyi bérmûveléssel számolt. Saját földjeinken búzát és kukoricát termeltünk, de a fõ profil mellett az az idõ tájt elkezdõdött repceõrület bennünket is elkapott, és természetesen meg is próbáltuk a termesztést. A 90-es évek végén még csak kicsiben, persze, de ahogy nõtt a birtok, a vetésforgó miatt szükség volt egyéb növényekre is. Így került fel palettánkra a tritikálé, a zab, illetve az árpa, a búza és a kukorica mellé.

Akkor tájt kísérletképpen megpróbálkoztunk a napraforgóval is, az viszont nem hozta a várt eredményt. Közben pedig ahogy fejlõdött a technika, úgy fogalmazódott meg bennünk az igény a géppark kialakítására, illetve fejlesztésére.

Milyen stratégia mentén választották ki gépeiket, és mekkora ma a gépparkjuk?



Minden gép kiválasztását körültekintõ és nagyon alapos döntés elõzte meg. Apám a megfontoltságot megkövetelve állt a hátam mögött, én pedig igyekeztem a legalaposabban körüljárni minden lehetõséget, begyûjteni minden információt és tapasztalatot. De a valódi nagy feladat akkor kezdõdött, amikor apám hagyott önálló lábakra állni. Immáron 2005–2006 óta egyedül csinálom a vállalkozást, akkor 3 alkalmazottal dolgoztam, ma négy munkatársam van. Gépparkunk listája mára: két Rába Steiger, három John Deer traktor, egy Claas Lexion kombájn a hozzá való gépparkkal, amelybõl kiemelkedõ szerepet tölt be a Horsch. A két munkagépünk egyike a Terrano, másik pedig a Tiger, amelyrõl büszkén mondom el, hogy az országban a másodikként értékesített lehet a birtokomban. S mindezek mellett kiemelt szerephez jut a Pronto.

Szeretném, ha bõvebben beszélne arról, miért tartotta szükségesnek kiemelni a Horsch Prontot.



Ma már 600 hektáron gazdálkodom, az ezen a területen termelt növényfajok pedig a napraforgó, az árpa, a kukorica, a búza, a repce és a tritikálé. Volt egy Falcomat vetõgépünk, de tudomásul kellett vennünk, hogy minden nemû növényfajta megköveteli a minõségi munkát. Addigra megtanultam, hogy nem mindegy az, hogy mennyit, mikor, milyen talajba vetünk, és hogy milyen fontos az optimális idõben való vetés. Teljes mértékben átgondolt döntés volt tehát, hogy direktvetõgépet kell vásárolnunk. Alaposan körbejártam a piaci kínálatot, több márkát is kipróbáltam, de az akkor tájt újnak számító Horsch Pronto volt képes mindazt biztosítani, amire szükségünk volt. Arról nem is beszélve, hogy milyen kedvezõ finanszírozási lehetõség segített a megvásárlásban. Az akkori pénzszûke idõszakában olyan konstrukciót tudott kidolgozni számomra az Axiál, amely szerint csak egy év múlva kellett elkezdenem a részletek törlesztését. Vagyis akkor, amikor már elvetettem vele közel ezer hektárt.



A ma kétéves gép már csaknem 3500 hektárnyi területet szolgált a javunkra, és soha, semmilyen problémánk nem volt vele. Az is igaz, hogy megbecsüljük és karbantartjuk kellõ rendszerességgel és figyelmességgel, hiszen húztuk azt éjjel és nappal, minden gond nélkül. A vásárlásnál egyébként az is lényeges volt, hogy gépkapcsolatra ruházzunk be.

Hallhatnánk részletesebben azokról a technikai tulajdonságokról, amelyek jellemzik a Prontot?



Szívesen beszélek róla részletesebben. A döntésem meghozatalában szerepet játszott, hogy a Horsch gyakorlatorientált ötleteket alkalmaz a technikarendszerekben és nagy értékû gépeik minõségükkel, robosztusságukkal valamint hosszú élettartamukkal a legkorszerûbb igényeknek, a legújabb kihívásoknak is megfelelnek. Az idõvel való takarékoskodásnak és a hozamok növelésének feltétele a szántásba, kultivátor után vagy közvetlenül a tarlóba való vetés. A Pronto elv (aprítás–egyengetés–visszatömörítés–vetés–lezárás) lehetõvé teszi a precíz vetést minden feltétel mellett. A Pronto DC emellett képes a vetõmagot a 12 km/h feletti sebességnél is a kívánt vetési mélységbe elhelyezni. Ez a módszer tehát nemcsak gazdaságos, hanem jelentõsen megnöveli a vetési precízitást is.



Az egyenletes kelés pedig a legjobb feltételeket teremti meg az optimális hozamokhoz. Az aprítás, egyengetés, visszatömörítés, vetés és lehengerlés egy munkamenetben történik. A teljes felületû egyengetés, és a minden csoroszlya elõtti sávos visszatömörítés egységes elõkészítésrõl gondoskodik.



A könnyen vontatható, nyugodt járású dupla tárcsás csoroszlyák a beépített lengéscsillapítással a vetõmagot nagy csoroszlyanyomással (80 kg/csoroszlya) precízen vetik a vetõágyba. A mélységben egy nyomógörgõ vezeti a csoroszlyát, lezárja a vetõbarázdát, és optimális talajnyomást biztosít. A 3500 liter befogadó képességû nagy magtartály csökkenti a feltöltési, illetve szállítási idõket, és ezzel is növeli a munka hatékonyságát. Nagy elõnyei között felsorolnám (összegezve az eddigieket) a pontos vetést, a nagy vetési sebességet, a hatékony vetõmagágy-készítést, az univerzális alkalmazási lehetõségeket (szántás, mulcs, direkt) és nem utolsó sorban az egyszerû kezelést.

Hogyan illeszkedett be gépparkjába ez a kiváló gép?



Bár én John Deer mániás vagyok, olyan volt a gépparkom, hogy ha direktvetõgépet veszek, nem lett volna olyan gépem, amely azt elhúzza. Nagy traktorom már volt, tehát nagyobb gépet kellett volna vásárolnom, a területre viszont nem volt szabad nagyobb vetõgépet venni. Ezért hát vettem egy négyméterest. Kiötlöttem, hogy vásárolok egy 140 lóerõs traktort és veszek hozzá vetõgépet. A teljes és optimális kihasználásra kellett törekednem. Megvettem hát a 140 lóerõs traktort egy permetezõvel, és a mögé ezt a direktvetõgépet, amelyet már elõre kipróbáltam a nálunk lévõ talajokon. Ilyen területi adottságok mellett tudunk dolgozni az említett traktorral, és tudjuk húzni 10–11 km/óra sebességgel a vetõgépet. Mivel területünkön az 5 aranykoronás homoktól a 25 aranykoronás agyagig minden megtalálható, a nagyon vegyes talajhoz kell alkalmazkodnia a gépparknak is.

Fiatal gazdaként, mint aki ilyen tudatosan építette fel a vállalkozását, amellyel szinte együtt vált felnõtté, miként vélekedik az ágazat jelenlegi helyzetérõl, és az Önhöz hasonló tevékenységû gazdatársakról?



Bevallom, hogy mostanság a jövõt tekintve nem vagyok túl bizakodó. Akinek ebben az évben volt szerzõdése, vagy lekötötte a gabonáját, illetve egyéb termékét, az hatalmasat bukott. Vagy azért, mert nem tudott teljesíteni, vagy azért, mert ha akarta is teljesíteni a vállalását, akkor is benne volt a bukás lehetõsége – ha pedig nem teljesített, akkor megbüntetik õt. De meg nem állhatunk, folyamatosan elõre kell menniük.



Az egyetlen megoldás az elõremenekülés. Se a kereskedõ, se a szolgáltató nem bukik, itt egyedül a termelõnek van valódi kockázata. Mint ahogy az idõjárási anomáliák is egyedül a termelõt lehetetlenítik el.

Talán az is mindenképpen szükséges lenne, hogy a városi ember oly mértékben becsülné meg a földön dolgozó, az élelmiszert termelõ ember munkáját, ahogy azt például a Lajtán túl tapasztalhatjuk.



Valóban szükséges lenne a gazdálkodó, a paraszt munkáját megbecsült helyén tudni. Ugyan, kinek jut eszébe az, hogy az asztalra kerülõ élelmiszer mi módon „keletkezett”.

A mezõgazdaságban nem munkaidõ van, hanem feladat. Azt, akkor és ott kell elvégezni, amit, és amikor a föld, a termény aktuálisan igényel. Az alkalmazottakat pedig ebben a szektorban igen csak meg kell becsülni, mert az, aki rendszeresen és idõben megkapja a pénzét, az biztosan ott lesz aratás idején is, amikor a szükség kívánja – még ha a nyár derekán a tengerparti nyaralás összehasonlíthatatlanul vonzóbb is. De mint mezõgazdasági vállalkozó is meg kell becsüljem a munkatársaimat. Nálam például minden traktort, kombájnt egy ember hajt – így korrekten követhetõ a teljesítmény és csak így lehet alkalmazni a felelõsségre vonást is.

Köszönöm szépen a beszélgetést, példaértékûnek tartom azt a gondolkodást és szorgalmat, amelyet fiatal kora ellenére az idõsek bölcsességével fogalmaz meg.

–Keresztes Júlia –