MENÜ

Az õszi kalászosok alapmûvelési feladatai

Oldalszám: 23
Bottlik László 2014.02.10.

Az idei évben a kalászos gabonák vetés elõtti talajmunkáit rendkívül változatos talajállapot-viszonyok között kell elvégezni. A nyár közepi csapadékos idõszakok miatt a tarlómûvelési feladatok sok helyütt késtek.

 

 

Az aratással megcsúszott termelõknél a hántás, míg másoknál a kizöldült hántott tarló ápolása került veszélybe. A kétes minõségû tarlómûvelés végett elmaradó biológiai talajállapot-javulás és a táblák erõs gyomosodása miatt aligha várható kedvezõ alapmûvelési minõség. Nem mindegy, hogy ilyen körülmények között hogyan választjuk meg a mûvelés módját és eszközét…



Mint ismert, az õszi kalászos növényeink nem feltétlenül igényelnek mélymûvelést. Meghálálják viszont a mélyen lazult, mûvelõ talpaktól mentes és szerkezetes, jó kultúrállapotú talajt. Törekedni kell ennek megteremtésére, hiányában ugyanis terméscsökkenéssel kell számolnunk.





Az alapmûvelés módjának megválasztásához figyelembe kell vennünk az elõzõ mûvelések hatásait (tömörödés) és a talajnedvességet. Amennyiben az elõzõ év(ek)ben sekélymûvelésben részesült az adott terület, vagy kényszerûségbõl mûvelõtalpat alakítottunk ki, ne döntsünk a sekély (tárcsás) alapmûvelés mellett! Ha a talaj állapota lazult, akkor nem indokolt a mélymûvelés, de a nedvességi viszonyokat mindenképp szem elõtt kell tartani, ahhoz mérten kell megválasztani a munkaeszközt.



A talaj lazultsági állapotáról egy fémpálca több helyen történõ leszúrásával gyõzõdhetünk meg. A nedvesség vizsgálatához vegyünk kézbe egy maréknyi földet a célzott munkamélységbõl. Tenyerünkbe szorítva, ha összetapad, kenõdik, akkor nedves a talaj. Ha tapad, de nyomásra szétomlik, nyirkos, míg ha kemény és szúrja a bõrünket, száraz a talaj. Ezek az egyszerû és praktikus helyszíni vizsgálatok segítenek az objektív döntésben, ne legyünk restek a talajba nézni!





Száraz talaj alapmûvelésére – különösképp, ha tömörödött is – alkalmas a középmély lazító. Száraz állapotban jól érvényesül a lazító hatás és sikerrel mûvelhetõk át a mûvelõtalpak. A lazító is beéredett talajon végez kedvezõ minõségû munkát, amikor a felsõ talajréteg már lazult, szerkezetes (újra és újra visszatér a tarlómûvelés fontossága). Ennek hiányában rögösödés várható, megelõzésére egy tárcsás elõmûvelés javasolható. Így valamelyest tartható a fokozatos mélyítés elve, kevésbé drasztikus a bolygatás. Törekedjünk arra, hogy a lazítóra legyen elmunkáló elem, rögtörõ henger szerelve. Egyéb híján kapcsoljunk mögé gyûrûshengert. Ne hagyjuk kiszáradni a talajt, a lazítást kövesse az elmunkálás, magágykészítés. Fordítsunk gondot a felszín lezárására!

Száraz talaj alapmûvelésére kockázat nélkül alkalmasak a nehézkultivátorok. A modern konstrukciókkal elérhetõ a 30 cm-es mûvelési mélység, így az enyhébb tömörödések átmunkálhatók. Az elmunkáló és lezáró elemeknek köszönhetõen csekély a rögösítõ hatásuk, ugyanakkor intenzíven kevernek, porhanyítanak. Beéredett hántott-ápolt tarlón kiváló minõség érhetõ el alkalmazásukkal, míg hántatlan területen tárcsás elõmûvelés javasolt.





A nedves talaj alapmûvelésére alkalmatlan a lazító, nem érvényesül a repesztõ hatás. Eketalp létrehozásának kockázatával szánthatunk. Ha a talaj tömörödött, ezzel vastagítjuk a mûvelõtalpat. A tárcsás mûvelés is tömöríti a nedves talajt és a tárcsatalp sekélyebben helyezkedik el, így még nagyobb a termesztés kockázata. Leginkább a nehézkultivátorok alkalmazása ajánlható ilyen körülmények között, hiszen egy helyesen felszerszámozott és beállított grubber nem alakít ki mûvelõtalpat és alkalmas mélyítõ mûvelésre. Kerüljük a lúdtalp kapákat, mert az ekevashoz hasonlóan elkenik a talajt a mûvelés mélységében. A lándzsa, ék, szív alakú szerszámtípusok a megfelelõk.



Aki nem rendelkezik nehézkultivátorral és szántani szeretne, szántson jól, mérsékelje a talpképzést lazítótüskék eketestre szerelésével. Minden második fejre szerelve nem növeli jelentõsen a vonóerõ-igényt (8–10%), de egy menetben fellazítja a képzõdõ eketalpat.





Nyirkos talajon valamennyi eszköz biztonsággal járatható, a döntésben a tömörödöttségi viszonyok ismerete segít. Mûvelõtalp jelenlétében a mélyítõ mûvelés mellett döntsünk, amit lazítóra, kultivátorra vagy ekére alapozzunk. A felszín elmunkálását, lezárását ne hanyagoljuk el.



Az idei évben sok helyütt kell vízjárta, elgyomosodott területen növénytermesztésre alkalmas talajállapotot létrehozni. Ez esetekben a gyommentesítés a kiinduló lépés, majd egy bekeverõ jellegû tárcsás tarlóhántás következzék. A víznyomások, esetleges taposási károk miatt e területek jellemzõen tömörödöttek. Amennyiben a talajnedvesség lehetõvé teszi – megszikkadt – mélyítõ mûvelést kell végezni.



Kíméletesen lazítja és keverõ munkájával átlevegõzteti a mûvelt réteget a nehézkultivátor. Ennek hiányában a nem túl nedves területet lazíthatjuk vagy szánthatjuk. Az elmunkálásra és magágykészítésre könnyû gépeket használjunk, kerüljük el a túlzott visszatömörítést.



Régebbi nézetek szerint az alapmûvelést egy-két héttel a magágykészítés elõtt volt célszerû elvégezni, hagyva idõt az ülepedésre, beéredésre. A munkagépek fejlõdésével és a klimatikus szélsõségek egyre nagyobb térnyerésével ezek az elvek megdõlni látszanak. Aki rendelkezik modern alapmûvelõ, magágykészítõ és vetõgépekkel, az helyesen teszi, ha – óvva a talajnedvességet – egymást követõen járatja gépeit. Ügyeljünk rá, hogy a vetõágy készítése során ne rontsuk le az alapmûveléssel kapott minõséget.





Bottlik László