A Syngenta Seeds összefoglaló válaszai

Nem egyszerû éven vagyunk túl, sõt talán helytállóbb, ha úgy fogalmazunk, hogy nagyon nehéz, eddig nem tapasztalt problémákkal terhelt növénytermesztési évet, ezen belül napraforgó termelési évet tudhatunk magunk mögött. Nagyon sok minden nem úgy történt, ahogy azt vártuk és reméltük, illetve ahogy azt korábban megszoktuk. A bevált napraforgó hibridek és technológiák nem minden esetben az ígért és egyben megszokott viselkedést és teljesítményt produkálták.



Sajnos az idei országos eredmények is alátámasztják a problémák termésekre gyakorolt negatív hatásait. A 2008-as rekordnak számító évben a 2,7 t/ha-os terméseredmény európai szinten is az elsõ helyezést jelentette Magyarország számára. 2009-ben a 2,4 t/ha-os átlagtermés az extrém aszályos tavasz ellenére sem jelentett komoly termésdepressziót a megelõzõ téli csapadéknak köszönhetõen. Az idei 2010-es év pedig – a vegetációban (április-augusztus) lehulló 600–700 mm csapadék ellenére is – komoly terméscsökkenést hozott a napraforgó-termelõk számára. Az elõzetes eredmények alapján az országos átlag a 2 t/ha alatt marad, amelyet mindenképpen elemeznünk kell.

Elemzéseinkben bennünket, a Syngenta Seeds szakembereit elsõsorban a szakmai igényesség és az alázat vezérel, hiszen a nehézségek mellett egyben látnunk kell a kihagyhatatlan lehetõséget is a tapasztalatszerzésben, különösképpen azt, hogy hogyan tanulhatunk ezekbõl a termesztési problémákból a jövõben. Mindemellett közvetlen érintettségünknél, és piaci súlyunknál is fogva kötelességünknek érezzük, hogy megosszuk a konkrét vizsgálatokból, valamint országos rálátásunkból származó tudásunkat a termelõ közönséggel korrekt szakmai válaszok és következtetések, valamint konkrét útmutatások megfogalmazásával. A rengeteg szakmai konzultáció és terepi bejárás mellett, számos vizsgálatot is végeztünk és folyamatosan is végzünk annak érdekében, hogy a problémák valós okait találjuk meg, ne pedig csak vakon pufogtassuk az alátámasztás nélküli teóriákat. Ezeknek eredményeként állításainknak vélhetõen komoly súlya lesz szakmai berkekben és a piacon egyaránt, de mindenkinek elemi érdeke, hogy a helyes következtetések vezéreljék a jövõnket a napraforgó termesztésében.

A fellépõ problémák



Mindenekelõtt a problémák alapvetõ okát kell behatárolni, mely feltétlenül az idõjárásban keresendõ. Legfontosabb tényként a tavaszi idõszakban lehullott, soha nem látott, extrém mennyiségû csapadékot kell kiemeljük. A rengeteg víz fizikai valójában is számos akadályt gördített a helyes technológia betartása elé, másodsorban pedig eddig nem tapasztalt szokatlan problémákat okozott, mely a napraforgó késõbbi fenológiai fázisaiban is jelentkeztek. A fellépõ problémák tehát egy eseménysorozat elemei, melyek nagyon szoros és komplex összefüggésben állnak egymással, melynek eredeti oka a rendkívüli mennyiségû csapadék.

Herbicid-hatások, szokatlan fitotox tünetek a napraforgóban



Általánosan ismert és elfogadott tény, hogy az optimálistól nagyban eltérõ környezeti feltételek pozitív vagy negatív irányba tolják a gyomirtások hatékonyságát. A technológiai javaslatok (dózis, fenológia) az országra legjellemzõbb idõjárási feltételeire vannak kidolgozva, mely mellett tökéletes megoldást nyújtanak, mind gyomirtási hatékonyság, mind szelektivitás szempontjából. Mint ahogyan azt már említettük 2010 tavaszán szokatlanul nagy mennyiségû csapadék volt szinte az egész ország területén, 1971–2000 év átlagában 300–400%. Az alapgyomirtás hatékonyságához szükséges bemosó csapadék igényét ez jóval meghaladta, minek következtében a különbözõ hatóanyagcsoportok különbözõ mértékben fitotoxikus tüneteket okoztak a napraforgó állományokban. Ismertek és elfogadottak azon a napraforgó korai fenológiai fázisában jelentkezõ fitotox tünetei (levélcsavarodás, nekrotikus foltok, csírapusztulás stb.) melyek a kezelések bizonyos feltételei mellett jelentkeznek melyeknek önmagában a vegyszergyártók szerint a termésre nincs kimutatható negatív hatása. Idén azonban eddig olyan nem tapasztalt tünetek is jelentkeztek, amelyek csak a késõi fenológiai fázisokban váltak kifejezõdõvé (fejletlen növényállományok, abnormális morfológiai képletek, deformált növények, alapi és felsõ elágazások, tányérelhalások, stb.).

Nincsenek pontos számok arra vonatkozóan, hogy mekkora területet érintett ez a probléma idén, de az egyértelmûen megállapítható, hogy ahol a két legfontosabb negatív környezeti hatás együtt volt jelen – nagy bemosócsapadék, alacsony talaj szervesanyag-tartalom – a klóracetalidin hatóanyag származék alkalmazása mellett, ott egészen biztosan jelentkezett valamilyen formában és kifejezõdési mértékben. Ráadásul azon készítményeknél volt jobban megfigyelhetõ az említett tünet együttes, amelyeknek magasabb a vízoldékonysága, ami egyébként éppen a szárazabb években jelent hatalmas elõnyt a gyomirtási hatékonyság szempontjából. Ezen herbicid-hatás annyiban volt még komplexebb, hogy a felülkezelt gyomirtásban részesített napraforgó állományokban tapasztalt fitotox tünetek még markánsabban jelentkeztek, ugyanis bár a különbözõ hatóanyagok mechanizmusai eltérõek, de a növény által a vegetáció során elviselhetõ stressz szempontjából összeadódtak. Az alapgyomirtások okozta fitotox tünetek tehát a felülkezelések hatására váltak jobban „láthatóvá” (1-2. kép), mely tünetekkel kapcsolatosan egyértelmûen kijelenthetõ, hogy azok alapvetõen nem az alkalmazott felülkezelési technológia (Clerafield®) fitotox tünetei, és semmiképpen nem genetikai vonatkozásúak.

A fitotox tünetek súlyos kifejezõdése: deformálódott, amorf növények,

 2010 – Kisújszállás

A fitotox tünetek súlyos kifejezõdése: abnormális tányérok,

2010 – Mezõcsát

Mint elsõsorban genetikával foglalkozó cég csupán csak azon általános érvényû szabályt fogalmazhatjuk meg az alapgyomirtásokkal kapcsolatosan, hogy nem elegendõ vakon követni az átlagos környezeti feltételekre szabott növényvédelmi technológiai ajánlásokat, azokat a saját környezeti feltételeinkre és az adott évjáratra kell adaptálni, és kellõ körültekintéssel kell kivitelezni a hasonló esetek elkerülése érdekében.

Növényélettani vonatkozások, gyenge gyökérképzõdés, elágazások



Növényélettani szempontból azzal a legfontosabb negatív vonatkozással kell kezdenünk, mely egyrészt önmagában is közvetlen problémákat indukált, másrészt pedig alapját képezte a késõbbi negatív élettani hatások kialakulásának kihatással révén a teljes vegetációra. Ez a hatás a gyengébb szintû gyökérképzõdés volt. Általánosan elmondható, hogy a fiatal napraforgó nem volt késztetve az egyébként fajra jellemzõ erõs gyökérképzésre, ezáltal pontosan azon kiemelendõ szárazságtûrõ tulajdonsága nem tudott érvényesülni, mely a hazánkra inkább jellemzõ szárazságra hajló éghajlat alatti eredményes termeszthetõségéért felel. A gyenge gyökérképzõdés volt az oka a levegõtlen talajrétegben végbemenõ fulladásoknak, az elégtelen tápanyagfelvételnek, és a gyökérzónát is érintõ káros növényélettani folyamatoknak. Az idei szempontból az utolsót kell kiemeljük, mivel ennek kifejezõdése a legfeltûnõbb és egy meglehetõsen szokatlan jelenség volt idén a hazai napraforgó-termesztésben. Ez a jelenség a felsõ elágazás volt: a fõhajtás létezik, de a növény felsõ részén a levélhónaljakból oldalhajtások indulnak el csokorszerûen.

Az ilyen jellegû elágazások minden esetben környezeti eredetûek. A megszokottól eltérõ környezeti feltételek olyan növényélettani folyamatokat indítanak el, amely a növényi hormonháztartást borítja fel. A fajra jellemzõ harmonikus fejlõdés és növekedés a serkentõ (auxinok, gibberellinek, citokininek) és gátló (abszcizinsav, etilén) növényi hormonok kölcsönhatásának eredménye.



Az elágazások egyrészt az apikális dominancia (csúcsdominancia) jelenséggel vannak kapcsolatban, mely folyamatért az auxin szintézis és az azt gátló inhibitorok a felelõsek. A különbözõ növényi szervek auxin érzékenysége különbözõ.



A fejlõdéshez szükséges legmagasabb auxin-koncentrációt igénylik a hajtáscsúcsok, a levélhónalji rügyek auxin-igénye sokkal kisebb. A hajtáscsúcsból a gyökér irányába történõ auxin-transzport olyan magas koncentrációt hoz létre az oldalrügyekben, hogy az gátolja a rügyek kihajtását. Amíg a csúcsrügy ép, addig a mögöttes zónában intenzív az auxin-szintézis és az oldalrügyek nem hajtanak ki. Ha viszont a hajtáscsúcs valaminek következményeként sérül vagy elhal, akkor a levélhónalji rügyek aktiválódnak, és kihajtanak. Ezzel a jelenség legjellemzõbb kifejezõdése általában a korai fenológiában történt központi hajtáscsúcsot ért sérülések. Az idén történt jelenség azonban komplexebb, mivel két hormoncsoporttal (auxinok, gibberellinek) is összefüggésben lehetnek, melyek együttesen fejtik ki hatásukat a sejtnagyobbodás, és a differenciálódás folyamatában. A részletezés mellõzésével annyit állíthatunk, hogy az elágazások összefüggésben vannak ezeknek a növényi hormonoknak a szállításával és szintézisével, valamint a nukleinsav-gátló légzési inhibitorokkal. Ezen folyamatokban a gyökérzetnek is fontos szerepe van. A levegõtlen talajban álló növények gyökerében zajló folyamatok gátolva voltak, minek következtében felborult a növények hormonháztartása, és elindult a levélhónaljból történõ elágazás. A folyamatnak genetikai összefüggése is lehet, mivel a különbözõ morfológiai felépítésû hibridek hormonérzékenysége feltételezhetõen különbözõ. Ennek következtében az elágazások intenzitása is különbözõ mértékben került kifejezõdésre hibridenként. A felsõ elágazás harmadik okaként pedig mindenképpen meg kell említsük a fitotox herbicid-hatásokat, mely felboríthatta a növények megfelelõ, normál hormonháztartását (3. kép).

Csokorszerû felsõelágazások, gyomirtási átlapolódás következtében,

2010 – Lajoskomárom

A Syngenta Seeds 2005-ben ebben a témakörben több tucat termõhelyen szántóföldi produkcióméréseket végzett, melyek alapján egyértelmûen bizonyítottá vált számunkra, hogy a hormonháztartás felborulás következményeként jelentkezõ felsõ elágazások a Syngenta hibridekben semmilyen negatív, terméscsökkentõ hatást nem váltottak ki. A fõtányérok mérete nem csökkent az elágazó egyedekéhez képest, sõt a mellékhajtásokon fejlõdõ kis tányérok is neveltek kaszatokat. Az idei eset viszont annyiban más, hogy az elágazás nem csupán az extrém idõjárás következtében jelentkezett, hanem egyéb és alapvetõen meghatározó stressz-folyamatokat indított el, melynek következményeként az elágazások intenzitása erõsebb volt.

Növénykórtani vonatkozások, új napraforgó peronoszpóra patotípusok



Az elsõ – kontrollvizsgálatokkal is igazolt – eredmények igen meglepõek, hiszen most már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy hazánkban, egyes térségekben új napraforgó peronoszpóra patotípusok jelentek meg, erõs fertõzési mortalitással, komoly gazdasági károkat okozva. A tudományos értéket is képviselõ felfedezés súlyosságát az mutatja, hogy ezen új patotípusokkal szemben a Magyarországon piaci forgalomban lévõ napraforgó hibridek nem rendelkeznek igazolt genetikai rezisztenciával. Kijelenthetjük tehát, a peronoszpóra fertõzések vonatkozásában ismételten egy új fejezet indul a hazai napraforgó-termesztésben, magával vonva hibridportfólió lehetséges átalakulását is a jövõben.



De mi is történt idén, hogyan alakulhattak ki ezen új patotípusok? Mint ahogyan azt már korábban kiemeltük az idei év legfontosabb tényezõje, ami minden problémának a gyökerét adta, a szélsõségesen nagy mennyiségû tavaszi csapadék volt, mely kiváló környezeti feltételeket teremtett a peronoszpórának. A kórokozó kitartó oospórái ugyanis a talajban lévõ növényi maradványokon évekig életképesek maradnak, majd nedves környezetben és 12°C-on kicsíráznak és zoosporangiumokat képeznek. Ezekben zoospórák fejlõdnek, melyek nagy mennyiségû csapadék következtében a talajban lévõ szabad vízben elérik a napraforgó gyököcskét és sziklevelet, mellyel gyakorlatilag elindul a fertõzési folyamat. A legfontosabb tényezõ tehát a talajban lévõ szabad víz, mely a táblák mélyebb fekvésû részein, a taposott forgókon fordulhat elõ elsõsorban. Ráadásul a nagy mennyiségû lefelé mozgó víz lemossa, és felhígítja a vetõmagon lévõ csávázószert is, minek következtében a kémiai védekezés hatékonysága egyértelmûen csökkenhet. A fertõzésnek azonban elõfeltétele is van, mégpedig az, hogy a terület peronoszpórával fertõzött legyen, és a kitartó oospórák életképesek legyenek. Az „életbentartás” feltételei között mindenképpen szerepel a rövid vetésforgó, mely alapvetõen felelõs egy adott területen történõ erõs fertõzés kialakulásának. Mint láthatjuk maga a fertõzési folyamat, különbözõ abiotikus és biotikus tényezõk (talaj, vetésforgó, évjárat, napraforgó genotípus) komplex kölcsönhatásainak eredménye, azaz a most megtalált új patotípusok nem feltétlen idén alakultak ki. Sõt, helyesebben úgy kell fogalmazzunk, hogy egy reakció-ellenreakció véget nem érõ folyamat egy közbensõ képkockájánál járunk, amit éppen most sikerült kimerevíteni. A további komplexitást pedig az adja, hogy ugyanazon helyen és idõpillanatban – a kialakító tényezõk függvényében – a kórokozó több patotípusból állhat, tehát egyfajta rasszkeverékrõl beszélhetünk, ahol a különbözõ patotípusok különbözõ arányban szerepelnek, ráadásul különbözõ fertõzési agresszivitással.



A peronoszpóra kórokozójának vetõmaggal történõ behurcolása szinte kizárt, mivel az általunk szemlézett területeken a fertõzés minden esetben rendszerszerûen jelentkezett, azaz a táblán belül foltokban, ugyanazon sorban egymást követõ egyedeken (4. kép) stb. A vetõmag bármilyen jellegû hiányossága (gyenge csírázás, genetikai tisztátlanság, fertõzött vetõmag stb.) minden esetben a szántóföldön elszórtan és homogénen jelentkezik. A területen megjelenõ valamilyen rendszerben jelentkezõ tünetek szinte minden esetben a talajból, a mikro-környezeti feltételektõl, vagy az alkalmazott technológiából erednek.

Szisztemikus peronoszpóra fertõzés, 2010 – Vésztõ

Jelen cikkünkben tárgyalt napraforgó-termesztési problémák részletes tárgyalása a Syngenta Seeds által szervezett, a közeljövõben megrendezésre kerülõ Kaszatkörökön is elhangoznak majd, személyes konzultációs lehetõséggel egybekötve.



Kovács Attila • termékfejlesztõ mérnök (olajos növények)

Bíró János • termékfejl. és marketing vezetõ