Malomipar - a liszt kiskereskedelmi ára az irányadó

A malomipar szerkezete



Európában a malomipar automatizált, modern iparág, amely évente mintegy 45 millió tonna búzát és rozst dolgoz fel. A szakágazatban az 1960-as évek óta erõteljes koncentráció ment végbe: míg a malomipari cégek száma korábban 15 ezer volt, mára csupán 3 ezer vállalkozás maradt talpon. Az európai malomipari szövetség (GAM) adatai szerint ezek hozzávetõlegesen 45 ezer fõt foglalkoztatnak. A kapacitások kihasználtsága átlagosan 65 százalék körüli. Az elmúlt évtizedek során végrehajtott technológiai fejlesztések lehetõvé teszik a speciális fogyasztói igények kielégítését is. Európa malomipara ma több mint 600 féle lisztet gyárt.



A hazai malomiparban szintén megfigyelhetõ a koncentráció: a Gabonaszövetség nyilvántartása szerint a mûködõ malmok száma 2005 és 2010 között 93-ról 76-ra csökkent, ezek közül búzát 61 telephelyen õrölnek (1. táblázat). A 61 búzamalom közül napi 200 tonna feletti névleges õrlõ kapacitással 11, 100–200 tonna közötti kapacitással 13, 50–100 tonna közötti kapacitással 25, míg napi 50 tonnánál kisebb kapacitással 12 üzem rendelkezik. Összehasonlításként: 2007-ben mindössze hét malom kapacitása haladta meg a 250 tonnát, 150–250 tonna közötti kapacitással 8, 50–150 tonna közötti kapacitással 29, míg 50 tonnánál kisebb kapacitással még 24 üzem bírt. (Vannak egészen kis malmok, amelyek nem szerepelnek a nyilvántartásban.)

Az összesített névleges õrlõ kapacitás 2005 és 2007 között napi 8725 tonnáról 7272 tonnára esett vissza, majd a 2008-ban végrehajtott beruházások nyomán napi 500 tonnával nõtt. Ma az összesített névleges búzaõrlõ kapacitás éves szinten megközelíti a 3 millió tonnát, ebbõl a mûködõ búzamalmoké meghaladja a 2,7 millió tonnát. A kapacitások kihasználtsága alacsonyabb az európai átlagnál: iparági szakértõk 2007-ben mindössze 56 százalékra becsülték; ma ennél is alacsonyabb, valószínûleg nem éri el az 50 százalékot (egy mûszakra vonatkoztatva).



Mivel egy-egy céghez több malom is tartozhat, a malomipar koncentráltabb annál, amit a malmok száma és kapacitása mutat. A 61 mûködõ búzamalom 45 gazdasági szervezethez tartozik, amelyek közül az 5 legnagyobb, a Pannon Mill (4 malom), az Abo Mill (5 malom), a Szatmári Malom (5 malom), a Júlia Malom (1 malom) és a Diamant (1 malom) együttes búzaõrlõ kapacitása az országos kapacitás közel fele. Ez elegendõ lenne Magyarország lisztellátására.



Technológiai fejlesztéseket a közelmúltban mind a hazai, mind a külföldi tulajdonosi hátterû nagy malmoknál végrehajtottak. A legkorszerûbb, legmodernebb technológiával ma a Pannonmill, a Szatmári Malom, a Júlia Malom és Gyermely rendelkezik. Az elmúlt tíz évben felújított malmok összesített névleges õrlõ kapacitása éves szinten 680 ezer tonna.

Liszttermelés és -kereskedelem



A Magyarországon elõállított liszt mennyiségérõl nincs megbízható adat. A KSH búza termelõi mérlegében közölt feldolgozott mennyiségbõl 73 százalékos kihozatallal kalkulált liszt volumene eltér a lisztmérleg és az iparstatisztika termelési adatától. Ami azonban a különbözõ adatsorokban közös, az a kibocsátás csökkenõ tendenciája 2003 és 2007 között (2. táblázat).

A hazai élelmiszeripar többi szakágához hasonlóan a malomiparban is jelentõs változásokat hozott az EU-csatlakozás. A magyar lisztexport kezdetben számottevõen visszaesett: míg 1998 és 2003 között átlagosan évi 107 ezer tonna lisztet vittünk ki, addig 2004-ben és 2005-ben alig több mint 26 ezer tonnát, majd 2007-ben is csak 90 ezer tonnát értékesítettünk a külpiacokon (1. ábra). Kétségtelen, hogy a gabonapiaci intervenció megnehezítette a malomipar alapanyag-ellátását, továbbá a hazai malomipari cégek többsége eltávolodott a világkereskedelemben nagy tételeket mozgató segélyprogramoktól.

Az utóbbi években azonban a lisztexport visszatért az EU-csatlakozás elõtti szintre: 2009-ben 126 ezer tonna búzaliszt kivitelébõl 8,3 milliárd forint (30 millió euró) exportárbevétel származott. Tavaly az export több mint fele, 66 ezer tonna Romániába, míg 41 ezer tonna Szlovákiába került (2. ábra). A lisztimport az elmúlt években 20-30 ezer tonna között mozgott (megjegyzendõ, hogy az összes importált búzaliszt közel kétharmada Szlovákiából érkezett).

A magyar búzaliszt külpiaci értékesítési lehetõségeit nagyban behatárolja, hogy Romániában a közelmúltban komoly malomipari beruházások valósultak meg és ugyanilyen okból hosszabb távon Szlovákiában sem várható a magyar liszt iránti kereslet növekedése. Románia 340 nagyobb malma évente mintegy 1,6 millió tonna búzalisztet és 10 ezer tonna rozslisztet állít elõ. Az üzemek kapacitásának kihasználtsága a folyamatos modernizációnak köszönhetõen 50 százalékra emelkedett. A malmok száma a kisebb, „háztáji” malmokkal együtt eléri az ezret. Szlovákia malmai évi 560 ezer tonna búzát és rozst dolgoznak fel. A mindössze 30 õrlõüzem kapacitásának kihasználtsága megközelíti a 75 százalékot. A malmok közül 12 tekinthetõ nagynak, ezek jellemzõen azon térségekben találhatók, amelyekben a mezõgazdasági termelés és kereskedelem, illetve az élelmiszeripari termelés is koncentrálódik.

A malomipari termelés költsége és jövedelmezõsége



A malomipar nyereségességének egyik fontos tényezõje a lisztkihozatal. A lisztkihozatal terén a modern malmok nem tudnak sokkal többet, mint az 1980-as években. Az ún. hosszú (sok hengerszékes) malmok lisztkihozatala megközelítheti a 80 százalékot, ezek üzemeltetése azonban lényegesen drágább, bonyolultabb.



Az AKI adatai szerint a hazai lisztgyártás költségszerkezetében az alapanyag a BL-55-ös 1 kilogrammos kiszerelésû finomlisztnél átlagosan 65 százalékot, a BL-80-as 50 kilogrammos zsákos kenyérlisztnél 70 százalékot képviselt a teljes önköltségbõl a 2000 és 2008 közötti idõszakban. (Mint szélsõérték, mindkét lisztfajtánál elõfordult 55, illetve 75 százalékos részarány is.) A közvetlen energiaköltség lényegesen kisebb tétel volt, egyik terméknél sem haladta meg a 4 százalékot.

Az árbevétel-arányos eredmény a BL-55-ös finomliszt esetében átlagosan 5,6 százalék, míg a BL-80-as kenyérlisztnél mindössze 2,5 százalék volt a vizsgált idõszakban. A jövedelem éves ingadozása elsõsorban a kenyérlisztnél volt jelentõs: míg a finomliszt esetében a kilenc évbõl csupán egyszer volt veszteséges a gyártás, addig a kenyérlisztnél ez négyszer fordult elõ. Az adatok szerint a malomipar eredményessége 2007-ben és 2008-ban egyaránt átlag feletti volt: 2007-ben mindkét terméknél 17 százalékot meghaladó eredmény volt kimutatható, 2008-ban a finomliszt elõállítása közel 9, a kenyérliszté 5 százalék körüli jövedelmet hozott. Megfigyelhetõ, hogy azon években, amikor az alapanyag ára magasabb volt, a malmok nagyobb jövedelmet realizáltak. Ez a százalékos haszonkulcs alkalmazása mellett feltehetõen azzal magyarázható, hogy az alapanyag árának emelkedését még azelõtt érvényesítik a termékek árában, mielõtt a készleten lévõ olcsóbb gabonát feldolgozták volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy az alapanyag árának csökkenésekor a drágábban beszerzett gabona magas bekerülési költsége többnyire nem érvényesíthetõ a liszt értékesítési árában.

A termékpálya jellemzõi



A kiskereskedelemben a háztartásoknak értékesített, kis tételben csomagolt liszt általában mindössze 10–20 százalékot képvisel a malmok termelésébõl. E termékkör jelentõsége mégis nagy, mert a liszt felvásárlási árát a kiskereskedelmi ár határozza meg. A kisebb tovább-feldolgozók az elmúlt években azt figyelték, hogy a kereskedelmi láncok mikor értékesítik a lisztet úgymond „beszerzési ár” alatt. Ilyenkor az árut vagy az adott lánctól szerezték be, vagy megpróbáltak hasonló „árengedményt” kiharcolni a malmoknál.



A piaci szereplõk saját becslései alapján a szürke- és a feketegazdaság súlya az ágazatban eléri a 20-30 százalékot. A nagy malomipari cégek kiszolgáltatott helyzetben vannak az olyan pékségek miatt, amelyek a lisztet gyakran áfa nélkül vagy „fél-áfával” szerzik be a kisebb malmoktól, ezért vagy olcsóbban adnak túl termékeiken, vagy fontos piacoktól esnek el. A kisebb pékségek, egyéni vállalkozók ma már összességében jelentõs felvásárlói a hazai malomiparnak.

Az alapanyag beszerzése általában nem jelent problémát. Kedvezõtlen idõjárású években – ilyen a mostani szezon is – azonban gondok lehetnek a minõséggel. A mikotoxin-tartalom ellenõrzésének egyelõre nincsenek hagyományai, az erre vonatkozó EU elõírás csupán három éves. Azok a malmok, amelyek nem végeznek ilyen teszteket, átmenetileg piaci elõnyhöz tudnak jutni, de nagy kockázatot vállalnak. (Fontos azonban tudni, hogy egy szakszerûen, tisztességesen beállított malom a szennyezõdések mértékét képes a töredékére csökkenteni.)



A malmok (korábban jól mûködõ) termeltetõi szerzõdéseket a gyenge szerzõdéses fegyelem miatt ma már alig kötnek. A kereskedõk és integrátorok beszállítása a legtöbb esetben nem jellemzõ, a malmok inkább a termelõktõl közvetlenül szerzik be az alapanyagot. A termény olykor 100 kilométeres körzetbõl érkezik. Elsõsorban a nagyobb malmoknak jelent gondot, hogy a piacon nehéz homogén tételeket vásárolni. E téren a kisebb malmok kétségtelenül elõnyben vannak, amenynyiben a környékbeli termelõkkel megfelelõ kapcsolatokat tudnak kiépíteni, a kapacitásuk kihasználásához szükséges gabonát akár egy vagy néhány fajta egységes technológiával elõállított termésébõl biztosítani tudják. (Az árualap homogenizálása érdekében Magyarországon célszerû lenne szûkíteni a fajtaválasztékot, növelni a fémzárolt vetõmag arányát, integrálni a termelõket, egységesíteni a technológiát és egyszerûsíteni a minõsítési rendszert. A minõsítésnél a hangsúlyt a fehérjetartalomra, az esésszámra és a hektolitersúlyra kellene helyezni, a keverékesség és tisztaság vonatkozásában pedig a mindenkori EU elõírásokat kellene érvényesnek tekinteni.)

A pénzügyi-gazdasági válság a malmok beszerzési politikájára is kihatott. Míg korábban az õrlésre szánt mennyiség döntõ hányadát már az aratást követõen lekötötték, illetve betárolták, addig manapság a legtöbb malom csak néhány hétre vagy legfeljebb egy-két hónapra elegendõ készletet finanszíroz.

A magyar malomipar számára kitörési lehetõséget – a beruházásokon túl – az innovációs fejlesztések jelenthetnek. A külföldi példák azt mutatják, hogy a malmok még az ömlesztett kiszerelésû liszt esetében is képesek lehetnek a hozzáadott-érték növelésére, például oly módon, hogy adalékanyagokkal dúsított, sütõipari célliszteket készítenek és értékesítenek a sütõipar számára. Ez persze bizalmi kapcsolatot is feltételez. A külföldi pékségek egyébként szívesen használják az ilyen termékeket, mert a malomipar homogénebb keverést tud biztosítani. Az új technológiával felszerelt malmok erre nálunk is képesek lennének. A csomagolt lisztek piacán a konyhakész lisztkeverékben, a gyermekeknek készült különféle ízesítésû grízekben vagy a glutén-érzékenyek számára elõállított termékekben van fejlõdési lehetõség. Egyes malmok a biobúza és biorozs õrlésében látnak fantáziát, jóllehet, e termékek iránt a hazai kereslet egyelõre szerény. A közepes, de fõleg a kisméretû malmoknak létfontosságú a speciális fogyasztói igényekhez történõ rugalmas alkalmazkodás, sõt, az igényeket nekik (is) formálniuk kell, ezért indokolt szorosabban együttmûködniük a pékekkel és a kisebb sütõipari vállalkozásokkal. Ezeknek az egyes réspiaci termékre szabott célliszteket, lisztkeverékeket célszerû kínálni (élelmiszerbiztonsági szempontból is kívánatos lenne a pékek „spontán adalékolása” helyett a céllisztek elterjesztése).

Garay Róbert • Potori Norbert • Varga Edina