Gabonapiac

Csábító új termésárak

Az elmúlt években többször anomáliák alakultak ki a kalászos gabonák piacán, ami több termelõtársunkat nehéz helyzetbe sodort. Terményeink árai többször az önköltségi szintek alatt voltak. A kedvezõ nyár eleji árak aratásra lezuhantak és a következõ év tavaszáig nem is igen változtak. Egy „komoly” vevõ volt csak a hazai piacon a 101 eurós intervenció, amit már a 2004-es csatlakozásunk óta le is építettek.

A jelenlegi helyzet más, mert 2010 tavaszától a világon gabonakeresleti piac van és a nyugat-európai árak magasak (malmi búza 250 euro/tonna, kukorica 230 euro/tonna), ami hozzánk is begyûrûzött. Nálunk is 65 000 Ft-os búza és 55 000 Ft-os kukoricavételi árakról hallani.



Felvetõdik a kérdés, hogy gabona-árrekordok közelében vagyunk-e már? Még nem, 2008 tavaszán a búza 75 000 Ft, a kukorica 60 000 Ft volt, tehát még bírunk emelkedni, de õszre az árak 30 000 Ft-ra estek akkor vissza.

Valószínû, hogy a jelenlegi igen kedvezõ emelkedõ ártrend sem fog örökké tartani, mint ahogy ezt 2008-ban is láthattuk, ezért elgondolkodtató az új 2011 évi tõzsdei (a Budapesti Értéktõzsde Gabonaszekciójában) határidõs árak, amelyek a következõk (2010. január 14.):

• malmi búza augusztusi szállításra: 56 000 Ft,

• takarmánybúza aug.-i szállításra: 51 000 Ft,

• napraforgó októberi szállításra: 124 500 Ft,

• repce augusztusi szállításra: 121 000 Ft,

• kukorica novemberi szállításra: 51 200 Ft.

Az 1990-es évek elején a néhai Budapesti Árutõzsde egy sikertörténet volt, használtuk a tõzsdei árbiztosítás eszközét. Vajon miért hanyagoltuk el ezt a technikát? Nem felejtettük el, csak akkor még olyan szegények voltunk, hogy nem mertünk kockáztatni. Természetesen a tõzsdei kötésnek vannak hátrányai is, alapletétet kell biztosítani, napi ármozgás van és naponta nyomon kell követni az árakat.



Szerencsés lenne az is, és csökkentené kiszolgáltatottságunkat, ha legalább három lépésben értékesítenénk terményeinket (ebbõl két alkalom betakarítás elõtt), hogy jobban alkalmazkodjunk a piaci viszonyokhoz, és ne csak a raktárunkban lévõ árunkra keressünk vevõt.

Az Európai Bizottság KAP jövõje 2020-ig címû közleményéhez

Az Európai Földtulajdonosok Szervezete (ELO) 2010. november 23-án Budapesten tartotta rendes közgyûlését. A 2010. november 18-án nyilvánosságra került brüsszeli anyaggal több órán keresztül foglalkozott közel 20 EU-s tagállam képviselõje, és vitatta meg az anyagot, és alakított ki közös álláspontot. Czerván György államtitkár úr is jelen volt a közgyûlésen, és az ELO agrárpolitikával foglalkozó munkacsoportja is képviseltette magát Allen Buckwell vezetésével.

A bizottság által kiadott a „Közösségi Agrárpolitika Jövõjével” foglalkozó anyagot nemcsak mi, hanem az ELO közgyûlésen jelenlévõk is pozitívan értékelték, a következõk szempontjából: 

- a KAP az Unió egyetlen mûködõ közös szakpolitikája, amit meg kell tartani; 

- az anyag pozitív jövõképet vázol fel az agrárium számára; 

- az eddigi vitás kérdéseket (pl. támogatási felsõ határ) nyitva hagyja; 

- a felvetõdõ vitás kérdésekben nem zár le semmit, nem diszkriminál.

A Gabonatermesztõk Országos Szövetsége 2007 óta fõtagja az ELO-nak, amin keresztül megismerhetjük más tagállamok álláspontját, érvrendszerét, a felmerülõ kérdésekre adott nemzeti válaszaik hátterét. A bizottság anyaga jól ötvözi a KAP 2020-ig közlemény elõzményeit, figyelembe veszi a francia-német közös,

e témában született álláspontot.



A szövetségünk azokhoz a véleményalkotókhoz tartozik, akik hangsúlyozzák, hogy 



- erõs közösségi agrárpolitikára van szükség, ami az országunk adottságainak jó; 

- a kétpilléres támogatási rendszert fent kell tartani;

-n az aktív mezõgazdasági termelõket kell jövedelem kiegészítésben részesíteni.

A közösségi agrárpolitika régóta meghatározó és visszatérõ kérdése a támogatási felsõ határ megállapítása. Több megközelítésben szimpatikus lehet a támogatási felsõ korlát gazdálkodási egységekre való megállapítása, ha tudjuk elõre, hogy mi a felsõ korlát szintje, és hogy mi történik a ki nem fizetett összegekkel, mint új forrás hová lesz átcsoportosítva, de a szövetségünk álláspontja az, hogy Magyarországnak nem érdeke a felsõ támogatási határ bevezetése.

A közvetlen kifizetések nem lehetnek kevesebbek az új tagállamokban, mint a régiekben az olcsóbb munkaerõre és a kevesebb földárakra hivatkozva.

Meg kell fordítani a mezõgazdaság részesedésének folyamatos csökkenését az élelmiszer-ellátási láncban. Kockázatkezelési eszköztárat kell létrehozni a jövedelembiztonság megteremtésére a termelõi szektorban.






Magyarország gabonaárainak alakulására erõteljes hatással voltak a világpiaci ártrendek, melyet tovább tetézett a vártnál kisebb hazai gabonatermés. Az alapanyagok ára folyamatosan nõtt a szezon eleje óta, és ma már 70 ezer forint alatt nem nagyon lehet malmi búzát vásárolni a piacon. A kukorica ára is az egekben jár, ami az állattartóknak okoz komoly fejfájást.

A kialakult keresleti piacon egyre gyakrabban tevõdik fel a kérdés, hogy kitart-e a búza és takarmánygabona az új termésig. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint a gazdasági év elsõ felében több mint 1 millió tonna búza és csupán három hónap alatt közel 1 millió tonna újtermésû kukorica hagyta el az országot. A teljes szezonban búzából mindössze 1,5 millió, kukoricából meg 3,5 millió tonna kerülhetne exportra ahhoz, hogy a hazai ellátás mindvégig biztosítva legyen. A feketekereskedelemre vonatkozóan nincsenek adatok és megbecsülni sem tudjuk, ezért arra a kérdésre, hogy importra szorulunk-e vagy sem, biztonsággal senki sem tud megnyugtató választ adni.

Sajnos a jövõ évi kilátások sem túl bíztatóak, hiszen az amúgy is szokatlanul alacsony búzavetéseket, egyéb õszi vetéseket a belvíz tizedeli. Az MgSzH legfrissebb adatai szerint már 72 ezer hektár õszi búzát és 24 ezer hektár egyéb õszi kalászost borít belvíz és a súlyosan átnedvesedett területek nagysága is elérte a 272 ezer hektárt.

Tavaszi hibridvetõmag-kínálatról




A vetõmagágazat sem kerülhette el a tavalyi rendkívül szeszélyes idõjárást, amely különösen a vetõmag szántóföldi szaporításokban okozott mind mennyiségi, mind minõségi problémákat.

A hibrideknél a rendkívül csapadékos tavaszi idõjárás megnehezítette a frakcionált vetést, a nyári idõszakban pedig termékenyülési gondok jelentkeztek, hiszen a hideg, esõs idõben a beporzó rovarok lényegesen kisebb aktivitást mutattak, illetve az ilyen körülmények jelentõsen megnehezítették a pollenek mozgását és életkörülményeit. A viharok, illetve a jégverések egyes területeken teljesen megsemmisítették a szaporításokat, napraforgónál a nedves idõjárás kedvezett a gombabetegségeknek. Az egész termelési ciklusra rányomta a bélyegét a talajok szinte 100%-os víztelítettsége, amely rendkívül megnehezítette a gépi munkákat és amely – mint a meteorológia mutatja és jelzi –, még nem ért véget és ez a tavasz nagy gondja lesz.

A várhatóan megemelkedõ igények ellenére kiegyensúlyozott kereskedelmet várunk. A térségben valóban voltak vetõmag elõállítási nehézségek azonban Európa nyugati felében jól sikerültek a szaporítások, amelyek kiegészülve a raktárkészletekkel, biztosítani tudják a zökkenõmentes ellátást. Természetesen az mindig elõfordulhat, hogy néhány népszerûbb hibridre nagyobb a kereslet mint a rendelkezésre álló készletek.

Fontos felhívni a figyelmet, hogy a gazdák nehéz helyzetét kihasználva, az idén is megjelentek már a vetõmaghamisítványok a piacon. A zsákokban rendszerint nem vetõmag, hanem takarmánykukorica, árunapraforgó található.



A hamis vetõmagok rendkívül súlyos károkat okozhatnak a növénytermelõ gazdálkodóknak. Hibridnövényeknél a termény (F2 generáció) visszavetése jelentõs terméscsökkenést eredményez. Hamis vetõmag esetén a zsákban gyakran töredezett, csíraképtelen mag található, ez tovább növeli a veszteségeket. A csávázás hiánya tovább rontja annak az esélyét, hogy az elvetett mag kicsírázzon, illetve, hogy a kezdeti fejlõdése megfelelõ legyen. A genetikai, csírázóképesség és növényvédelmi problémák egyaránt termésveszteséget okoznak, ami együttesen akár a 100%-ot is elérheti.

Számos módja van annak, hogy a hamis vetõmag beszerzését a gazdálkodó elkerülje, de két alapelvet mindenféleképpen érdemes szem elõtt tartani: