Az elmaradt õszi alapmûvelések pótlási lehetõségei és kockázatai

Nem kérdés, hogy amint lehet, pótolni kell az elmaradt alapmûveléseket. A munka megkezdésének optimális idõpontja a hordképes talajállapot kialakulására tehetõ. Ekkor a talaj elbírja az erõ- és munkagépeket, alkalmassá válik a mûvelésre. A mélyebb rétegek jellemzõen még nedves állapotúak, de a felszín már megszikkadt annyira, hogy járható, mûvelhetõ. Ilyenkor a munkaeszközök többsége még nem a legkedvezõbb minõségben dolgozik, de az elmaradt mûvelések pótlása esetében nem is feltétlen erre törekszünk. Az idõvel kell versenyt futni majd, hiszen a kora tavasz mindig kiszámíthatatlan. Bizonytalan, hogy mikor és milyen formában érkezik meg az elmúlt évekre jellemzõ hirtelen felmelegedés. Ne feledjük, hogy a sok csapadék vagy éppen a víznyomás következtében a talaj erõsen leülepedett, tömörödött. Ha kiszárad, még nehezebb lesz megmûvelni és még inkább kedvezõtlen minõséget kapunk.



A munkaeszköz megválasztásakor figyelembe kell venni az elõvetemény szármaradványainak mennyiségét és minõségét. Mivel a munkát így is nehezíti a nedves talajállapot, nem kerülhetõ el a növényi maradványok zúzása, aprítása és célszerû sekélyen bekeverni azokat mielõtt mélyebb mûveléshez kezdünk. Alapmûvelésre olyan ­eszköz alkalmas, amely a nedves talajállapot ellenére képes mélyítõ jellegû munkára. Így tehát dönthetünk a szántásos, a kultivátoros és a nehéztárcsás mûvelés mellett. Mindhárom változat alkalmas lehet az elmaradt õszi alapmûvelés pótlására, de az aktuális talajállapotnak megfelelõen nem egyforma kockázat mellett alkalmazhatóak.

A szántásos alapmûvelés akkor alkalmazható a legkisebb kockázattal, ha a talaj az erõsen nedves állapottól már szárazabb. Ilyenkor az eke már képes átfordítani a barázdaszeletet és leforgatni a felsõ, leiszapolt, elfáradt talajréteget. A munka akkor elfogadható, ha a mûvelt felszín egyenletes és szikkadás után elmunkálható. Célszerû a váltvaforgató eke használata, amivel csökkenthetõ a – nedves talajon nagymértékû – taposási kár. Jó szolgálatot tehetnek az ekére szerelhetõ elmunkálók is, amikkel csökkenthetõ a felszín hirtelen kiszáradása. Ne feledjük, hogy a még nedves talaj hamar kiszáradhat a mûvelést követõen, nehezítve a késõbbi magágykészítési feladatokat. A szántott felszín elmunkálására akkor is figyelmet kell fordítani, ha az alapmûvelés megkésve vagy akár tavasszal történik. Tisztában kell lennünk a szántás kockázataival, amelyek közül a nedves talajon történõ eketalpképzés és a jelentõs taposás emelhetõ ki.

Kevesebb károkozással jár a nehézkultivátorok alkalmazása a megkésett vagy elmaradt alapmûvelések pótlására. A grubber (képen) nedves talajállapot mellett is képes keverni, porhanyítani a mûvelt réteget. A hordképesség kialakulásával azonnal megkezdhetõ a munka. Szakszerû szerszámozással kisebb a taposási és tömörítési kár, mint a szántás vagy a tárcsázás esetében. Nedves talaj mûvelésére – a talptömörödés veszélye miatt – nem alkalmas a lúdtalp alakú kapatest. A kultivátorok elõnye, hogy a lezáró elemek (henger) nyomán a felszín elmunkálása is megtörténik. Nem ok nélkül terjednek a szántóföldi kultivátorok hazánkban sem, hiszen igen széles körben használhatóak és a talajállapotra mért kockázatuk kisebb, mint a hagyományosnak tekinthetõ eszközeink esetében.

A tárcsás változat is elfogadható lehet az elmaradt mûvelések kora tavaszi pótlására, de tudni kell, hogy a talaj állapotában a legtöbb kárt a tárcsázással tehetjük, hiszen minden esetben keletkezik tömörödést jelentõ tárcsatalp és a talajszerkezetet sem kíméli. Alkalmazásakor mindenképpen célszerû megvárni, amíg a talaj nedvességtartalma eléri a nyirkos állapotot. Ekkor képes a leghatékonyabb munkavégzésre és ilyenkor már a tárcsatalp kialakulásának veszélye is mérsékelt. Kerülendõ az erõsen nedves talaj tárcsázása!



Amint a fentiekbõl látható, általános receptúra nincs a megkésett vagy elmaradt õszi alapmûvelések pótlására. Bármely változat mellett döntünk, minden esetben kell kockázatokkal számolni. Ezek talajállapot hibákban fognak megmutatkozni, amiket rövid ­távon el kell fogadnunk, hiszen az elmaradt mûvelések pótlásakor kompromisszumokat szükséges kötni a minõség terén. E hibákat nem szabad elfelednünk! A leghamarabb, arra alkalmas idõszakban orvosolni kell a talajunk betegségeit (középmély lazítás, szervesanyag-pótlás).

A víznyomott területek esetében kiemelt fontossága van a kímélõ mûvelésnek és a szervesanyag-bevitelnek. Újra ki kell alakítani a lazultságot, a szerkezetességet, törekedni kell a biológiai élet fokozására. A talajállapot javító munkát sekély levegõztetõ porhanyítással kell kezdeni. Jó eszköz e célra a síktárcsa. Ezután fokozatosan kell elérni a kívánt mûvelési mélységet, egyszerre annyit lehet mélyíteni, amennyi még nem számít erõs bolygatásnak. A talajélet kímélése a legfontosabb feladat.

Bottlik László