Nitrogéntrágyázás a minõségi búzatermesztésben

A nitrogéntrágya adagolása a vegetáció folyamán



Egy tonna õszi búza szemtermés kb. 18 kg nitrogént vesz fel a talajból, míg a hozzá tartozó szalma melléktermés kb. 2,2 kg-t (86% szárazanyag-tartalomra vetítve). Utóbbi azonban – amennyiben visszaforgatásra kerül a talajban – újból a növény rendelkezésére fog állni. A nitrogén számított adagját (az Nmin módszer szerint végzett talajvizsgálat és a növény igénye alapján) megosztva kell kijuttatni.



Az õszi alaptrágyázás során a szükséges nitrogénadag kb. 30%-át juttassuk ki, majd három tavaszi fejtrágyázás (bokrosodás, szárbaindulás, kalászhányás) alkalmával 30, 30 és 10%-át.

Az õszi starter nitrogénadag célja a kezdeti fejlõdés megindításán túl, hogy már télen és kora ­tavasszal is elég nitrogén legyen jelen a bokrosodáshoz, anélkül, hogy túlfejlõdést okozna. A külföldi szakirodalmak azonban gyakorlatilag nem tesznek említést errõl, ill. számos kísérleti eredmény is azt mutatja, hogy amennyiben a talaj szervesanyag-tartalma nem túl alacsony és/vagy a szármaradványok visszakerültek a talajba, starter-trágyázás nélkül is elegendõ nitrogén áll rendelkezésre a bokrosodás megindításához. Különösen a szármaradványok visszaforgatása kapcsán utalnunk kell azonban az ún. pentozán- hatásra. Eszerint, ha a kelésig nem bomlottak le kellõen a szármaradványok, nem elegendõ a belõlük feltáródó nitrogénszolgáltatás, ill. a lebontást végzõ mikroorganizmusoknak is szükségük van energiára, melyek így konkurenciaként jelennek meg a tápelemfelvételben, nitrogénhiány lép fel. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha õsszel nincs elegendõ mennyiségû csapadék (hazánkban gyakran elõfordulhat), mely a növényi maradványok gyors lebomlását eredményezné. A pentozánhatás elkerülhetõ az õszi starter nitrogéntrágyázással, hiszen a nitrogén energiát szolgáltat a mikroorganizmusoknak, ezzel meggyorsítva a lebontó folyamatokat.

Míg az elsõ fejtrágyázás a termésmennyiségre hat, a vegetatív fejlõdést gyorsítja, ezért célszerû minél hamarabb, kora tavasszal kijuttatni, addig a második és harmadik adag elsõsorban a termés minõségét befolyásolja. A második adag a kalászonkénti szemszámot növeli, a harmadik adag emellett pedig pozitív hatást gyakorol az ezerszemtömegre, a fehérje- és sikértartalomra is. A harmadik fejtrágyaadag kijuttathatóságát nagyban befolyásolja a csapadék, száraz évjárat esetén romlik a felvehetõsége, ill. késlelteti az érést.



A tavaszi fejtrágyaadagok pontosan meghatározhatók a növény klorofilltartalma alapján. Erre a célra ma többféle eszköz is beszerezhetõ a traktorra szerelhetõ szenzortól a kézi mérésre alkalmas mûszerig. A már fejlett állományban történõ fejtrágyakijuttatáshoz mûvelõutas termesztés szükséges a taposási vesztésegeket elkerülendõ.

Klasszikus eredmények, de újból felidézzük, miszerint számos kutatási eredmény bizonyítja, emelkedõ nitrogénadagok hatására a termés mennyisége mellett nõ az ezerszemtömeg, a fehérjetartalom és a harvesztindex is. Több olyan eredményrõl is olvashatunk, amelyek azt mutatják, hogy elõbbi mérõszámok annál magasabbak voltak, minél több adagra osztották a nitrogéntrágya adagolását (2, 3, 4, ill. 5 megegyezõ mennyiségû adag tavasszal), hiszen így mindig elegendõ nitrogén állt a növény rendelkezésére az intenzív fejlõdési szakaszokban. A termesztési gyakorlatban azt a nitrogénszintet és kijuttatási gyakoriságot kell alkalmazni, amely még gazdaságos többlettermést jelent, mind a termés mennyisége, mind pedig minõsége szempontjából.



Az ábrán látható összefüggés értelmében addig gazdaságos a nitrogéntrágyázás szintjének növelése, amíg annak költségeit lefedi a bevétel.

A helyes nitrogénforma megválasztása

A növények ásványi formában (NH4+, NO3–) veszik fel a nitrogént, ill. kisebb mennyiségben szerves vegyületek (pl. karbamid) felvételére is képesek. Ezzel összefüggésben gyakran felmerül a kérdés, melyik nitrogénformát tartalmazó mûtrágya kijuttatása éri el a legjobb hatást. Számos összehasonlító vizsgálatot végeztek e kérdésbõl kiindulva, nem állapítható meg azonban egyértelmûen az ammónium, vagy nitrátalapú nitrogéntrágyázás elõnye a másikkal szemben. Leghatásosabb mûtrágyának viszont a mészammonsalétrom (ammónium-nitrát + kalcium-karbonát) bizonyult az esetek többségében.

Mindehhez tudni kell, hogy a növény számára a nitrátforma a legkönnyebben felvehetõ, hiszen ez az egyik legmozgékonyabb ion a talajban, másrészt felvehetõsége is csak ritkán korlátozott más tápelemekkel való kölcsönhatások által. A növény viszont ammónium formában hasznosítja a nitrogént, így a nitrát ammóniummá redukálódik, ill. a fölösleg pedig a vakuólában raktározódik, míg a növénynek szüksége nem lesz rá. Az ammónium- és nitrátformák egy adott mûtrágyában történõ együttes jelenléte egyszerre biztosítja tehát a gyors felvehetõséget, de azzal, hogy ammóniumformát is tartalmaz, hatékonyabbá teszi a növények nitrogénfelhasználását. Mindez a második és harmadik nitrogén-fejtrágyaadag esetében fontos, amikor gyors nitrogénfelvétel szükséges. A gyors felvehetõség szól a kalcium-, ill. káliumnitrát-formák mellett is, amelyek egyéb, a növényi vízgazdálkodás számára különösen fontos tápelemeket is tartalmaznak, így szintén javítva a nitrogénfelhasználás hatékonyágát. A karbamid formájában kijuttatott nitrogén viszonylag lassan felvehetõ, hiszen már a talajban kell átalakulnia nagyrészt ammóniummá és csak ezután válik a növény számára hozzáférhetõvé. Így ez a mûtrágya a legkevésbé hatékony fejtrágyázáshoz, de jól alkalmazható az alaptrágyázás során.

Jelen cikkben csak utalunk rá, hogy a forma mellett a halmazállapotban is különbség lehet a nitrogénmûtrágyák között: elõfordulnak a szuszpenzió formájában kijuttathatók (pl. MAP), melyek szárazság esetén könnyebben felvehetõek. Európában kevésbé elterjedt, de gáz halmazállapotú ammónium is használatos mûtrágyázásra.

Benedek Szilveszter