A gépkiállítások és a vidékfejlesztés

A gazdák, a mezõgazdasági termelõk, vállalkozók pedig szép számmal látogatják ezeket a rendezvényeket, ilyen szempontból mindegyik „sikeresnek” tekinthetõ. Nyilván a kiállításokat rendezõ szervezetek, a gépellátás kereskedelmi szakemberei behatóan elemzik a rendezvények „sikerességét”, az eladott termékek mennyiségét, a megkötött üzletek számát, a látogatás mértékét, a közvetlen bevételeket stb. Sajnos azonban még mezõgazdasággal foglalkozó lapban is felbukkan a „botrány” keltésére való törekvés, így javítva a kiadvány pozícióját a szakmai újságok egyre nehezedõ piacán.

A mezõgazdasági termelõk pedig elmennek a kiállításokra, nem csupán azért, mert „csak” egy adott gépet akarnak megnézni, egy adott gépkereskedõvel találkozni, hanem azért, mert fontos számukra az informálódás.



A termelési költségeik nagy részét a gépi eszközök határozzák meg, amelyek döntõen befolyásolják munkájuk minõségét, eredményét, de még környezetük fenntarthatóságát is.



A vidékfejlesztési (mezõgazdasági, környezeti, kommunális stb.) technológiák eredményességének a növelése a cél, nem csupán egyszerû gépcsere, alapvetõen nem egy-egy akció, kampány „kihasználása”.

A támogatási rendszer – minden elõnye ellenére – segítette a kampány-szerû gépforgalmazást, amelyben talán elõny lehetett, hogy a potenciális vevõ csak az adott kiállításra, rendezvényre menjen annak jobb szolgáltatásai okán. Látható viszont, hogy a mezõgazdaságban, a vidékfejlesztésben ténykedõk igyekeznek mindenhová elmenni. A gépellátás kampány jellegébõl fakadóan nem sikerült az „egészséges” cserét, az elfogadható amortizáció alapján vélelmezhetõ beszerzést elérni. A Magyarországon üzemelõ 123 000 traktor például évi 6000–8000 erõgép cseréjét igényelné, a tényleges értékesítés pedig nem így alakult (1. ábra).

Nyilván a termelõk anyagi forrásainak javulása esetén a beszerzés nagyobb lenne, mivel a géppark színvonalas fenntartása, sõt fejlesztése a termelõk gazdasági érdeke. A támogatások folyamatos növekedése mellett viszont a mezõgazdasági termelés hatékonysága csökkent, jelenleg egy hektár hozama hazánkban közel fele az EU 15-ök eredményének (2. ábra).

Az elmúlt 10–15 évben megfordult a feldolgozott termékek export aránya, korábban ez nagyobb volt, jelenleg pedig kisebb mint az alapanyag kivitel. Sajnos nem igazán büszkélkedhetünk a „közjavak” területén elért egyes eredményekkel sem, talajaink kedvezõtlen vízgazdálkodása részben a környezetkímélõ talajmûvelés hiányának is „köszönhetõ”.



A termelési hozamok növelése, a természeti erõforrások fejlesztése lehet igazán finanszírozója a gépbeszerzésnek. A vidékfejlesztési technológiák fejlesztése tehát a fõ cél, amely maga után hozza a céltudatos gépbeszerzést.



Ezt a célt a gazdák megfelelõ informálásával érhetjük el, amely a gép, berendezés technológiai hasznának bemutatását jelenti.

Nincsen „tuti” jó mezõgazdasági gép, a hasznosság több mindentõl függ: a környezeti adottságoktól, a meglévõ gépkapcsoláson keresztül a felhasználó tudásáig igen sok tényezõtõl. Ezért az ami az egyik gazdaságban jó, az nem biztos, hogy a másikban is az. Ez az állítás a többi inputra is igaz (pl. vetõmagvakra, kemikáliákra). Ezt a speciális jellemzõt, amely megmutatja az input „technológiai hasznosságát” egy adott helyen „használati értéknek” hívjuk.



Ennek ismeretében lehet megmondani, hogy az adott input az adott technológiában hogyan „transzformálható” az elvárt eredményekre, idegen szóval az „outputokra” (3. ábra).

Fontos tehát ismerni az inputok használati értékét, amelyet hazánkban is a biológiai inputoknál a „hozamkísérletekkel mérik” (és ezt mutatják be a gazdáknak).



A gépek esetében is kulcsfontosságú a használati érték vizsgálata, amelyet külföldön végeznek is, hazánkban azonban ezen tevékenység állami támogatása 2005-ben megszûnt. A gépek használati-érték vizsgálatának megszüntetése és ugyanakkor a géptámogatás volumenének növelése a véletlen mûve. Egy gépnél a „használati érték” nem csupán a magánjavakban (bevételek, hozamok stb.) hanem a közjavakban való hasznosságát (környezetterhelés csökkenése, emissziók csökkenése stb.) is kifejezi.

A közjavakra gyakorolt hatás egyre nagyobb jelentõségû, a jövõben a beruházási, technológiafejlesztési támogatások egyre jobban figyelembe veszik ezt. A hajtóanyag célú alapanyag-termelés fenntarthatóságának javítása már jelenleg is elõírás. Hasonló rendelkezés van a növényvédelemre az Európai Unióban. A nagyobb innovációt megvalósító vidékfejlesztési technológia fejlesztése tehát a feladat minden termelõi szinten. Ez növelni képes a támogatások hatását a termelési eredményekre, amely nagyobb forrást biztosít a gépek beszerzéséhez is. Annak ellenére, hogy az elért eszközpótlás mintegy ezer milliárd Ft volt az elmúlt évtizedben, a gépesítési mutatók jelentõsen elmaradnak a nyugat-európai gépesítettség szintjétõl.





A szintfentartás és a fejlõdés tehát a termelési pályák, a technológiák fejlesztésével képzelhetõ el. Az országban fontos lenne egy olyan központi rendezvény, kiállítás, ahol a gazda társadalom a gépekkel, berendezésekkel, a kutatás-fejlesztés eredményeivel, az új irányokkal tudna megismerkedni, a termelésének fejlesztése érdekében a leghatékonyabb módon!

Prof. Dr. Fenyvesi László

fõigazgató

VM MGI