Körkérdések az állattenyésztés helyzetérõl - 2. rész

1, A Mezõhegyesi Ménesbirtok Zrt. 1200 db tejhasznosítású tehénnel és annak szaporulataival rendelkezik, évente kb. 8,5–9 millió liter tejet értékesítünk. A 2010. év sem kerül be az állattenyésztés arany oldalai közé, habár a tejágazat elmozdult a holtpontról és kissé emelkedtek a nyerstej- felvásárlási árak. Sajnos tavaly sem sikerült azt a 2004. óta tartó folyamatot megtörni, ami ágazati veszteséghez és állandósult állatlétszám csökkenéshez vezetett. A probléma gyökere kettõs;



a.) Az állattenyésztési termékpálya jövedelem-elosztása: szükséges, de nem elégséges feltétel a szaktárca elkötelezettsége az állattenyésztés részarányának növelése mellett! A politikai nyilatkozatok, a kisebb-nagyobb támogatások csupán tûzoltó jellegûek, a fõ problémát nem oldják meg. Addig nem reménykedhetünk áttörésben, amíg pl. a tej termékpálya jövedelem-elosztása során a kereskedelem a képzõdött jövedelem közel 80%-át fölözi le! Ahhoz, hogy jelentõs javulás történjen. az szükséges, hogy az EU és a hazai kormányzat határozottan lépjen fel a kiskereskedelmi áruházláncok árképzési-, kereskedelmi-, stb. politikájával szemben. Önmaguktól egy százaléknyi profitról sem mondanak le! A mezõgazdasági termelõk-feldolgozók nem azonos partnerek ebben a dimenzióban: sem tõkeerõ, sem szervezettség kérdésében! Látni kell, hogy az agrárágazat szereplõi nem a befizetett adókból kapott „kegyelemkenyérre” (kiegészítõ támogatások) vágynak, hanem tisztességes nyereségre, ami a termékpálya folyamatában megképzõdik.



Ha tehát ezen a „szemüvegen” keresztül nézem az állattenyésztési ágazatok helyzetét, akkor kilátástalan a kép! Ha a szakmai teljesítményeket vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy itthon is elérhetõk a legjobb genetikai alapok, a legújabb technológia. A különbözõ kiállítások, vásárok bizonyítják, hogy a magyar állattenyésztõk a világ legjavához tartoznak!



b.) A technológiai lemaradás: az elõzõekbõl következik, hogy a veszteséges tevékenység nem képez alapot a fejlesztésre és a folyamatos forgóeszköz finanszírozásra sem! A különbözõ pályázatok ugyan jelentõs forrásokat ígértek és tettek elérhetõvé, de a napi pénzügyi gondokkal küszködõ termelõk nagyobb része nem tudott élni ezzel a lehetõséggel. Emiatt a következõ 5 évben jelentõsen nõ a hazai állattenyésztõk versenyhátránya.

2, Optimista ember lévén mindig és minden körülmények között bizakodó vagyok! Azt remélem, hogy a nehéz idõjárási körülmények miatti takarmány áremelkedéseket ellensúlyozza a felvásárlási árak növekedése. Bízom abban, hogy a magyar EU elnökség tud olyan javaslatokat kidolgozni, amelyek jobb helyzetet teremtenek az állattenyésztõk számára.

1, Sajnos a hazai állattenyésztés, különösen a sertéshízlalás, a tejhasznú szarvasmarha létszáma és ezáltal a tejtermelés volumene csökkent az elmúlt esztendõben. Ez egy régóta tartó folyamat, de még mindig nem vagyunk a végén, s valószínûleg a csökkenés vége az lesz, ha nem teszünk intézkedéseket, hogy lesz Magyarországon állattenyésztés, de az már nem magyar tulajdonban lesz. Látni kell, hogy amíg a magyarországi tulajdonú hizlaló telepek folyamatosan csökkenõ hízósertést bocsátanak ki, addig a külföldi tulajdonú – elsõsorban dán és holland – telepek kibocsátása nõ. Ezt a helyzetet értelmeznünk kellene, s a következtetésekbõl tanulni.



Az elmúlt években történt beruházások miatt a technológiánk, technológiai szintünk zömében európai, vagy világszínvonalú, a genetikánk szintén. „Állítólag” a szakembereink és az ágazatot irányító és szabályozó közigazgatásban dolgozók tudása is megfelelõ. Ennek ellenére mégis baj van. Jelen sorok keretein belül nem lehet leírni a problémák sokaságát és nincs is értelme egyet-egyet kiragadni. Látnunk kell mindannyiunknak - beleértve a mindenkori politikát is –, hogy teljes ágazati összefogás, teljes átfogó ágazati koncepció, stratégia nélkül nincs elõrehaladás. Amikor ágazatról beszélünk, nemcsak a tenyésztésrõl és tartásról van szó, bele kell értenünk a feldolgozóipart, élelmiszeripart és még a kereskedelmet is. Igaz, hogy már régóta nincs minisztériuma és nincs is ma sem a minisztérium nevében az élelmiszeripar, de bízom benne, hogy e szektor fontosságát nem felejtjük el. Az autóiparban eltûrjük, hogy a gyáraknak legyenek kereskedelmi egységei, élelmiszeriparban kivitelezhetetlennek tûnik, pedig az ágazati problémák megoldásában a tisztességes kereskedelmi magatartás is sokat segítene. Természetesen nem csak ezen múlik a jövõnk.

2, Próbálok optimista lenni, de a körülményeket figyelembe véve realistának kell lennem. Ez azt hiszem mindent elmond…

1, A Hat-Agro Kft. saját piaci tapasztalatai alapján elmondható, hogy a magyar állattenyésztés résztvevõire a koncentráció a jellemzõ, azaz az egyes termelõi körök értékesítési szövetkezetekbe tömörülése figyelhetõ meg. A gazdák ebben látják a termelékenység fokozódását és a gazdaságos állati termék elõállítás lehetõségét. Saját mûködési területünkön, mely elsõsorban a telepi biobiztonságot - és közvetve a hatékonyabb és kisebb kockázattal járó gazdálkodást - fokozó termékek forgalmazását jelenti, megfigyelhetõ, hogy az intenzív állattenyésztés szereplõi egyre inkább felismerik a megfelelõ higiéniás viszonyok által biztosított elõnyöket. A kiváló minõségû, igazolt hatékonyságú tisztító- és fertõtlenítõszerek megfelelõ mértékû és helyes használata jelentõs költségmegtakarítást eredményez a tudatos gazdálkodó számára. A 2010. évben példaként említhetõ, hogy a magyar baromfiszektor résztvevõi számára nyilvánvaló piaci követelmények (pl.: szalmonella-mentes baromfihús) nem csupán EU-s irányelvek, hanem hazai rendeletek formájában már rájuk is kötelezõ érvényûek. Az eredeti határidõ (2010. december 12.) idén májusig történõ meghosszabbítása következtében némi „lazulás a gyeplõn” megfigyelhetõ ugyan, de valószínûsíthetõ, hogy a probléma megoldása tovább nem halogatható. Amennyiben a magyar baromfiágazat (tyúk, pulyka) termékei továbbra is ott szeretnének maradni a honi és külföldi fogyasztók „asztalán”, akkor a rendeleteknek és a piaci követelményeknek való megfelelés egyszerûen létkérdés.



A tartástechnológia forgalmazásban a 2008. évi elbírálású támogatások megvalósítása a pénzügyi válság következményeként kialakult finanszírozási nehézségek miatt elhúzódott. Az idõszak elején több, az elõzõ évben megkezdett beruházás fejezõdött be, majd az év további részében ez a tendencia elakadt. Továbbra is sokan várják a 2010. januárjában beadott pályázatok bírálatát a fejlesztések megkezdéséhez.

2, Várakozásaink szerint 2011-ben az állati termékek minõségével és biztonságával (gondoljunk csak a szalmonella kérdésre Európában, a dioxin botrányra Németországban, az elmúlt napokban zajló száj- és körömfájás járványra Bulgáriában) szemben támasztott fogyasztói igények következtében kizárólag a vertikum azon szereplõi tudnak majd talpon maradni, akik lehetõségeikhez mérten a felmerülõ igényeknek és szabályozó rendeleteknek a leginkább meg tudnak felelni. Nyilvánvaló, hogy a betegségmegelõzés egyik legfontosabb eszköze a megfelelõ telepi higiénia, melyet a jövõben komplett biobiztonsági programok hatékonyan segítenek majd. Természetesen elengedhetetlen, hogy a szükséges forrásokat az idei költségvetésben biztosítsák (valamint a 2010. évi igényeket visszamenõleg kielégítsék), és a tervezett intézkedések (akár igénybe vehetõ támogatások) érdemben is hozzájáruljanak a magyar állattenyésztésben tevékenykedõ vállalkozások jövedelmezõségi viszonyainak stabilitásában és versenyképességük szilárd alapokra állításában.



A fent leírtak megvalósítását szolgálja a korszerû, EU-elvárásoknak megfelelõ technológia használata. Ebben Európa nyugati fele már élen jár, a hazai termelõk sem maradhatnak le. A legnagyobb feladatot a technológia kereskedelemben idén a tojótyúktartás feltételeinek megváltoztatása jelenti. További egyre nagyobb érdeklõdésre számot tartó kérdés a hatékonyság növelése, olcsóbb, alternatív energiák felhasználása, fõként az energiaigényesebb szektorokban. Cégünk mindkét kérdésben partnere tud lenni a termelõknek. Ezek azonban nagy összegû beruházásokat jelentenek, melyekhez elengedhetetlen a pályázati támogatás és bármilyen finanszírozási segítség.

1, Összességében pozitívan értékelem a 2010-es évet. A körülmények átlagosak voltak, jól lehetett a szakmai munkákat tervezni, és állattartó partnereink is szép eredményeket értek el. Több olyan termékfejlesztést vezettünk be a piacra, melyek több éven keresztül fogják meghatározni a takarmányozási technológiákat. Piaci és fejlesztési tevékenységünknek köszönhetõen gyártási kapacitásainkat ki tudtuk használni. Partneri körünk jelentõsen bõvült, ennek köszönhetõen jó évet zártunk.

2, Sajnos az abrakfogyasztó állatok takarmányozási költségei jelentõsen növekednek az elõzõ évhez képest, ezzel szemben a felvásárlási árak ellenkezõ tendenciát mutatnak. A fehérjeárak is nagyon magasak, így az állattenyésztõk nehéz év elé néznek. Pillanatnyilag úgy tûnik, hogy a tejelõ szarvasmarha kedvezõ helyzetben van, és látva az európai prompt tejárakat, a tejiparral szembeni pozíciójuk még javulni fog. A sertés- és baromfiállományok jelentõsen csökkenhetnek Magyarországon, amennyiben a felvásárlási árak nem emelkednek jelentõsen. A növénytermesztési ágazatokban sokkal inkább érvényesül a kereslet-kínálat elve, de az állattenyésztõk 10 évvel ezelõtt is hasonló árakon tudták eladni állataikat, mint ma. Bízunk benne, hogy a magyar állattenyésztõk, akik szigorú szabályok mellett termelnek, nem lesznek az olcsóbb import áldozatai.

1, A 2010-es év második felében a takarmányárak nagymértékû emelkedését nem követték a felvásárlási árak. Az így kialakult kedvezõtlen közgazdasági helyzet mindenkit negatívan érintett, de különösen azokat a termelõket, akik még nem elég hatékonyan termelnek. A Magyar sertéstelepeken az egy kocára jutó hízókibocsátás 14–24 között változik, az országos átlag 17 körül mozog. A szórás igen nagy, és a termelõk gyengébb csoportja messze elmarad a modern, hatékony sertéstermelést folytató országok 22–26 közötti átlagától. Az új vagy felújított telepeken jó technológiával és modern genetikával dolgozó Magyar sertéstermelõk viszont képesek arra, hogy hazai körülmények között is elõállítsák a 27–29 választott malacot, és a 26-28 hízót kocánként, ami már Európai szinten is kiemelkedõ teljesítménynek számít.

2, Attól tartok, hogy a 2011-es takarmányárak nem fognak drasztikusan csökkenni. A hatalmas belvízzel borított területek, az energiaárak növekedése, az energiaipar növekvõ gabonaszükséglete mind-mind magas gabonaárakat prognosztizál. Kérdés, hogy az állati termékek felvásárlási árainak növekedése hogyan tudja a termelõk megnövekedett takarmányozási költségeit kompenzálni. Azok az állattartók, akik ebben a fokozódó versenyhelyzetben is pályán szeretnének maradni, csak egyet tehetnek, fokozzák a versenyképességüket, a hatékonyságuk növelésével, a fajlagos önköltségeik csökkentésével.