MENÜ

Talajmûvelési aktualitások: A kora tavaszi szántáselmunkálásról, módjairól és hibalehetõségeirõl

Oldalszám: 79
Bottlik László 2014.02.06.

A március beköszöntével bízhatunk a tavasz közeledésében is, ami a földmûvelõk számára a szántóföldi munkák megkezdését jelenti. Voltak, akik az elmúlt egy, másfél hónapban sem pihenhettek, próbálták pótolni az idõjárási nehézségek miatt elmaradt õszi alapmûveléseket.

 

 

Sajnos ezt nem minden országrészben lehetett elvégezni, hiszen a talajállapot kevés helyen tette lehetõvé. A tél végi gyenge fagyos napok segítették a szántást, az erõgépek rá tudtak menni a talajra és a jobb konstrukciójú ekék képesek voltak áttörni a fagyos felsõ réteget. Sok helyütt lehetett tapasztalni, hogy aki kihasználta a fagypont körüli hõmérsékletû napokat, az jobb minõségben tudott szántani, mint az õsz végi nedves talajon. Az enyhén fagyos talaj jobban porhanyul az eke nyomán, mint a nedves, sáros és az eketalp képzõdés is kisebb mértékû ez esetben. Kisebb tehát a talajállapot hibák kialakulásának veszélye, mint a sárban dolgozva. Ha hoz még gyenge fagyokat a március, ajánlatos kihasználni azokat. Választhatunk szántást helyettesítõ eljárást is, alapmûvelésként járathatjuk a robosztus nehézkultivátorokat.



A márciusi kora tavasszal megkezdõdik a szántáselmunkálások idõszaka. Az õszi szántások mostanra megomlottak, a felsõ talajréteg szikkadásával megkezdhetõ az elmunkálás, megelõzvén a gyors kiszáradást. Ez a legfontosabb célja e munkának, továbbá könnyíti a késõbbi magágykészítést, kedvezõbb minõség várható.





Több hibát is véthetünk a szántáselmunkálási munkák kapcsán. Dönthetünk rosszul a munkavégzés idõzítését illetõen, de hibázhatunk a munkaeszköz megválasztásakor is. Ezek a leggyakoribb okai a kora tavasszal kialakuló talajállapot hibáknak. A munkát a felsõ talajréteg megszikkadásakor lehet kezdeni, ekkor az erõgépet elbírja (hordképes) és könnyedén porhanyítható. Nem tanácsos korábban nekilátni a munkának, hiszen a nedves felsõ réteget könnyû letömöríteni, elkenni vagy kérgesíteni. Okozhatunk olyan súlyos taposási károkat, amelyek a felszínen kevéssé látszanak, de a magágy alatt végig jelen lesznek a tenyészidõszakban, akadályozva a termesztett növény gyökérzetének szabad növekedését. Az idõzítés kapcsán nem szabad megfeledkezni arról, hogy a talajok szikkadását nagyon sok tényezõ befolyásolja. Az idõjárás mellett leginkább a talajtípus és fizikai féleség, valamint a domborzati viszonyok határozzák meg, hogy az adott tábla mikor válik elmunkálásra alkalmassá. Ezért a kora tavasz beköszöntével nyitott szemmel kell járni a határt és nem elég az autóból nézni a területet. Bele kell nyúlni a talajba, kézbe kell venni ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani mûvelhetõségét. Megnyitva a felsõ réteget – kézzel vagy kislapáttal – látható a szikkadás mértéke. Gyakori, hogy táblán belül is vannak eltérések ebben, gondoljunk csak a mélyebb fekvésû részekre, vagy a táblaszéli megtaposott forgóterületekre. Ezen eltéréseket is figyelembe szükséges venni.





A kora tavaszi elmunkálások eszközhasználatában jelentõs fejlõdés ment végbe az elmúlt néhány évben. A 1970–80-as évek technikái – gerenda- és sínvas- vagy borona-simító kapcsolatok – lassan eltûnnek, helyüket átveszik a modernebb és lényegesen talajkímélõbb munkaeszközök. A hagyományos simítók és boronák nagymértékben porosítják a száraz felsõ réteget (1. kép), tönkretéve a fagymorzsákat, melyeknek a magágyban alapvetõ szerepe van, fõleg kötött talajokon.

 


 

 

A kialakuló por frakció az elsõ esõ nyomán leiszapolódik, majd cserepessé válik a felszín. Ezt a folyamatot már nem lehet a tenyészidõszakban megfordítani, minden további mûvelet újfent porosítja a szerkezetet.



Akkor sem kedvezõbb a talajállapotra gyakorolt hatás, ha nedves körülmények között kényszerülünk alkalmazni ezen eszközöket. Kérgesítik, elkenik és tömörítik a felsõ réteget.



Lényegesen csökkenthetõ a korai talajállapot hibák kialakulásának veszélye a korszerû, rugós simító-henger kombinációk használatával (2. kép). Ma már szinte valamennyi gépgyártó készít ilyen rendszerû eszközöket és elmondható, hogy ár-érték arányuk igen kedvezõ.

 


 

 

Többfunkciós eszközök, alkalmasak elmunkálásra, magágykészítésre és hengerezésre egyaránt. Valamennyi talajmûvelési rendszerbe jól illeszkednek. A kora tavaszi elmunkálás során a hatékony felszínegyengetést és porhanyítást szerkezetkímélõ módon valósítják meg. Az esetben, ha korai magágykészítésrõl beszélünk – tehát nem különül el az elmunkálás és a késõbbi magágykészítési munka – javasolható a modern konstrukciójú kombinátorok és kompaktorok használata. Felépítésükre jellemzõ, hogy rugózott simítóval indul a gép, majd kombinátor mezõ található, amit újabb simító traktus követ, végül henger képezi az eszköz utolsó részegységét. E kompaktor jellegû célgépek jó szolgálatot tehetnek korai vetésû növények esetében, hiszen segítségükkel – jó esetben – egy menetben elvégezhetõk a mák, tavaszi árpa vagy a borsó tavaszi talajmûvelési feladatai. Természetesen a kapás növények technológiájában is sikerrel alkalmazhatók, de tudni kell, hogy – felépítésükbõl adódóan – a nedvesebb talajt jelentõsen tömöríthetik.



Elmondható tehát, hogy a hagyományosnak tekintett régi simító konstrukciókkal szemben mind a modern rugós simító-henger kombinációk, mind pedig a kompaktorok és a kombinátorok talajkímélõbb és univerzálisabban használható eszközök. Alkalmazásukkal könnyebb megelõzni a kora tavasszal kialakuló talajállapot hibákat.



Bottlik László