A magyar mezõgazdaság PSE mutatója 2000

A tényleges, a költségvetési elszámolásokban megjelenõ támogatásokat az OECD közvetlen és közvetett kifizetésekre osztja, aszerint, hogy azokat közvetlenül a gazdálkodók vagy mezõgazdasági szolgáltatást nyújtó szervezetek kapják.

A PSE csak a piaci ártámogatást és a közvetlen termelõi támogatásokat foglalja magában, a közvetett támogatások az általános szolgáltatások becsült támogatása (General Services Support Estimate, röviden GSSE) mutatóban jelennek meg. A PSE és GSSE összesítése adja a becsült összes támogatást (Total Support Estimate, röviden TSE). A GSSE és TSE mutatókra nagyon ritkán szoktak hivatkozni, ezekben ugyanis lényegesen kisebb a piactorzító szubvenciók aránya.

AZ OECD a fogyasztóknak juttatott tényleges és burkolt jövedelemtranszfereket is méri. A becsült fogyasztó támogatás (Consumer Support Estimate, röviden CSE) mutató a piaci ártámogatás negatív értékébõl (a termelõknek nyújtott implicit támogatás egyben a fogyasztóktól történõ elvonás) és a fogyasztóknak juttatott tényleges, költségvetési elszámolásban megjelenõ támogatásokból áll.

A támogatottsági mutatók mindegyikét ki lehet fejezni összegszerûen, nemzeti valutában, egy hektárra, egy gazdaságra vetítve, illetve százalékos formában. A nemzetközi összehasonlításoknál elsõsorban ez utóbbi használatos. A százalékos PSE a becsült termelõi támogatás értékének összes mezõgazdasági bevételre (árbevétel és kifizetett költségvetési támogatások összege) vetítése.

Magyarország támogatottsági mutatóinak hazai használatra szánt, az OECD módszertanának kisebb módosításával végrehajtott kalkulációja elsõsorban EU-tagságunk miatt indokolt. Az OECD 2004 óta egyáltalán nem publikál Magyarországra vonatkozó PSE adatokat, a termelés, árak és agrártámogatások alakulásáról bekért információkat csak az EU-27 támogatottsági mutatóinak kiszámításához használja. Az agrárpolitikai döntések megalapozásához azonban jogos igényként merül fel a hazai támogatottsági mutatók kiszámítása és alakulásuk elemzése.

Az EU több tagállamában készítenek ilyen, az OECD módszertanára alapozott számításokat, noha ezek hivatalos dokumentálását a szervezet nem tartja kívánatosnak. Ennek legfõbb oka, hogy a piaci ártámogatás, amely egy-egy ország közösségen belüli piacvédelmének implicit, számított indikátora, elvileg nem mutathatna eltérést. A gyakorlatban azonban, a piacok tökéletlensége miatt, az árak sohasem egyenlítõdnek ki, ezért az MPS tagállamonként eltérõ értékeket jelez.

Magyarország EU-csatlakozása elõtt a piaci ártámogatás kiszámításához úgymond saját, Magyarországra érvényesnek tekinthetõ külpiaci (világpiaci) referenciaárakat kellett használnunk, 2004-tõl azonban az EU-ra érvényes referenciaárakkal kell dolgoznunk. Ez módszertani törést jelent, amely megnehezíti a PSE idõbeli alakulásának elemzését. Annak érdekében, hogy az EU-tagság támogatási hatásait tisztábban láthassuk, ki kellett szûrnünk e torzító tényezõt. Kézenfekvõ megoldás volt uniós referenciaárak választása, aminek köszönhetõen pontosabban mérhetõk a támogatáspolitikában bekövetkezett változások és a vámunióhoz való csatlakozás hatásai – igaz, a harmadik országokkal szemben fennálló, egységes külpiaci védelmet így nem vesszük figyelembe. A fentiekbõl következõen Magyarország PSE mutatója alacsonyabb szintû, mint az eredeti módszer szerint, ahhoz nem is hasonlítható, csak az idõbeli változások elemzésére alkalmas. Az új mutatószám a mezõgazdaság közvetlen támogatottságának változását jelzi az EU-csatlakozás elõtt és után, illetve burkolt támogatottságát más, egy-egy termék piacán meghatározó EU tagállamokéhoz képest.

A módszertan módosításával számított PSE mutató világosan jelzi, hogy az EU-csatlakozás után javult a magyar mezõgazdaság támogatottsága. Míg a 2000–2003 közötti idõszak átlagában a PSE mutató 11%-os volt, a 2004–2010 közötti idõszak átlagában 15%-ot jelzett (1. ábra). Vagyis költségvetési és burkolt agrártámogatások együttesen az összes mezõgazdasági bevétel ekkora hányadának feleltek meg.

A látható ingadozások elsõsorban a piaci ártámogatásnak tulajdoníthatók, ami könnyen belátható, ha az MPS-t elkülönítjük a ténylegesen kifizetett támogatásoktól (2. ábra).

A kifizetések látszólagos visszaesése 2010-ben csalóka: bár a nemzeti forrásból finanszírozott támogatások összege a válságintézkedések nyomán valóban csökkent az elõzõ évhez képest, az uniós forrásokból származó szubvenciókkal együtt azonban meghaladta 2008 és a korábbi évek szintjét, miközben egyre több olyan vidékfejlesztési támogatás indult, amelyet nem a PSE-hez, hanem a GSSE alá tartozó kategóriákba kell besorolni (3. ábra). (Ilyenek pl. a mezõgazdasági vállalkozások tevékenységének diverzifikálását, fejlesztését célzó programok, képzések, szaktanácsadás, termelõi összefogás támogatása, vidéki infrastruktúra fejlesztése stb.) Ez összhangban van az Európai Unió céljaival és nemzetközi kötelezettségvállalásaival, miszerint folyamatosan le kell építeni a piactorzító intézkedéseket, ugyanakkor növelni kell a vidék népességmegtartó, illetve a környezetvédelemben és a tájgondozásban betöltött szerepét erõsítõ támogatások arányát.

A PSE-n belüli támogatáskategóriák súlyának változását a 4. ábra szemlélteti. Jól látható a SAPS támogatások arányának növekedése (területre vetített támogatások, termelési kötelezettség nélkül), a termelési kötelezettséghez kapcsolódó területre, állatlétszámra vetített támogatások visszaesése 2010-ben (ide tartozik a nemzeti kiegészítõ támogatások egy része), a kibocsátásra vetített támogatások 2009. évi piaci zavarok miatti átmeneti megemelkedése, illetve az inputtámogatások hasonló megugrása. Ez utóbbi kategóriában kerülnek elszámolásra a hazai agrártámogatási rendszerben nagy súlyt képviselõ beruházási támogatások, a gázolaj adókedvezménye és a hitelekhez kapcsolódó kamattámogatások.

Kürthy Gyöngyi – Potori Norbert