A szalmonellózis elleni védekezés baromfiállományokban

A termelõk egy része évek óta kilátástalan küzdelmet folytat a szalmonellatörzsek ellen. Biztosítani kell a tenyész-, tojó- és végtermék állományok, a telepre bekerülõ anyagok (pl. ivóvíz, takarmány, alomanyag), telepi épületek, telepi dolgozók szalmonella-mentes státuszát, valamint a kártevõk (rágcsálók, rovarok, vadon élõ madarak) kontrollját.





Kártevõirtás: a telepre (és az épületekbe) bejutó vadon élõ madarak, rovarok, rágcsálók a szalmonellafertõzés terjesztõi lehetnek. Próbáljuk meg annyira izolálni az állattartó épületeket, amennyire csak lehetséges. Az épületek nyílászáróira szereljünk fel ún. rovarhálót, végezzünk folyamatos rovar- és rágcsálóirtást.





Személyek: a telep dolgozóit meghatározott idõnként küldjük el laborvizsgálatra, a látogatókat csak a legszükségesebb esetben engedjük az állattartó épületbe. Tenyészállományok nem látogathatók!





Jármûvek: a telepre elkerülhetetlenül behajtó jármûveket alapos tisztítás és fertõtlenítés nélkül ne engedjünk a telepre. Ügyeljünk arra, hogy fertõtlenítés elõtt a szennyezõdéstõl is meg kell tisztítani a gépjármûveket (a kerekeken kívül a karosszériát is fertõtlenítsük). Más baromfitartó telep gépeit, eszközeit ne használjuk a farmon.





Telepre kerülõ anyagok: a telep területére érkezõ anyagokat kizárólag fertõtlenítés után vihetjük a telep tiszta oldalára.





Takarmány: kizárólag megbízható forrásból származó hõkezelt takarmány etethetõ. Az elõzõ állomány takarmányát mindig ürítsük le a silókból.





Víz: a vizet a törvényben elõírtak szerinti gyakorisággal vizsgál(tat)ni szükséges (kémiai és mikrobiológiai vizsgálat). Az ivóvízrendszert rendszeresen tisztítani és fertõtleníteni kell, mert a vezetékekben szerves és szervetlen lerakódások képzõdnek a használat során. Erre leginkább gyors hatású hidrogén-peroxid, perecetsav és ecetsav tartalmú vegyszerek alkalmasak az állományváltások közötti idõszakban. A szalmonella-mentesítésben kiemelkedõ szerephez jutnak azok a szerves savak (hangyasav, propionsav, tejsav, ecetsav) megfelelõ arányú keverékét tartalmazó készítmények is, melyekkel az ivóvíz kémhatása csökkenthetõ állomány jelenlétében. Az alacsonyabb pH érték (5,5–6 pH) bakteriosztatikus hatású, valamint emésztésélettani hatásának köszönhetõen javítja a termelési eredményeket is.





Tisztítás-fertõtlenítés: célja a lehetõ legjobb higiéniai állapot elérése. Az istállókban kialakuló mikroklimatikus viszonyok (meleg, párás környezet) kedveznek a kórokozók (pl. Salmonella spp.) szaporodásának. A felületekre tapadó szerves (bélsár, takarmány stb.) és szervetlen (vízkõ, rozsda, stb.) szennyezõdések kiváló tenyészõ és búvóhelyet nyújtanak a mikroorganizmusok számára. Ezeket a rétegeket fertõtlenítés elõtt el kell távolítani erre alkalmas lúgos vagy savas tisztítószerrel, melyet célszerû hab formájában alkalmazni a hatóidõ növelése érdekében. A tisztítószer eltávolítását és a felületek száradását követõen kerülhet sor a fertõtlenítésre, melyet kizárólag igazolt hatékonyságú, széles hatásspektrumú vegyszerrel javasolt elvégezni. Ne feledkezzünk meg az alomanyag és az istálló légterének fertõtlenítésérõl sem. A fertõtlenítési folyamat befejeztével a farmra és az épületek belsejébe csak kéz- és lábbeli fertõtlenítést követõen juthatnak be személyek.

















Ne feledjük, hogy a fent említett telepi feladatok egymagukban még nem jelentenek garanciát a szalmonella-mentességre. A kitûzött célt csak a vertikum egészének összehangolt munkája teheti elérhetõvé.



Litz Tamás