MENÜ

Bálázógépek és bálaszállítás

Oldalszám: 61-64
Bellus Zoltán 2014.02.05.

A múlt és a jelen




















Szögletes bálák készítése



A mezõgazdaság azon igénye, hogy a folyamatosan termelõdõ nagytömegû szálastakarmányokat és szalmaféléket praktikus és gazdaságos formában lehessen rakodni, szállítani és feldolgozni, a századelõ egyik legfontosabb feladatává az egységrakományok elõállítását tette. A legelsõ bálázási mûvelethez a kornak megfelelõ sajátgépes-, vagy traktormeghajtású, stabil kialakítású és kézi kiszolgálású présgépek készültek. A bálákat annak ellenére, hogy a kévekötõ aratógépek már akkor is rendelkeztek kötözõ szerkezettel, még kézi erõvel kötözték és mozgatták.



Hazánkban az 1960-as évek elején elõször a Fortschritt cég K 441 és 442, illetve T 242 vontatott kisbálázói kerültek forgalomba. Az elsõ rendfelszedõs, harántadagolós és forgó elõtömörítõs gépek lengõdugattyúval dolgoztak. A TLT meghajtású bálacsúszdás K 441 típus álló helyzetben is üzemeltethetõ volt, rendfelszedõjének és a kapcsolt pótkocsira kerülõ báláinak mozgatása kézi erõvel történt. A K 442-es változat kétszeresen átkötött báláit röpítõegység juttatta a kapcsolt pótkocsiba.



A hetvenes évek nagyüzemi gazdálkodása hamar kiszorította õket és megalapozta a csúszódugattyús konstrukciók térnyerését. A K 453 és 454 típusok nagy teljesítõképességüknek, kötözési- és munkaminõségüknek köszönhetõen egyre kedveltebbé váltak. A vezérelt ujjas felszedõvel, lengõ mozgású fésûs továbbítóval és villás adagolóval üzemelõ csúszódugattyús gépek a bálalehelyezés mellett a pótkocsik kiszolgálását elfordítható bálacsúszdájuk, vagy szalagos röpítõegységük segítségével oldották meg.



A Szolnoki Mezõgép Vállalat a leszorítós rendfelszedõvel és nyomórugós préscsatorna elõfeszítéssel rendelkezõ K 420 és 430 gépek licencének megvásárlását követõen fejlesztette ki az M-1340 és 1345 hazai típusokat. Gyártásukat a cég megszûnését követõen az Optigép Kft. folyamatosan biztosítja.



A döntõen külföldi (pl. Welger, Deutz Fahr, John Deere, New Holland, Claas, Sipma stb.) kisbálázókra alapozott fejlett szálastakarmány- és a szalma-betakarítási eljárásokat ma újra a családi- és kisvállalkozások létszámának növekedése helyezi elõtérbe. A döntõen 30-60 kW teljesítményigényû vontatott gépeken túl a nagyobb állatlétszámú gazdaságok esetén találkozhatunk bálarendezõvel kapcsolt változatokkal is. Az egyszerûbb kivitelû és gyengébb munkaminõségi mutatójú, olcsóbb lengõdugattyús gépek helyett ma már döntõen, csúszódugattyús kiviteleket használunk.

























A bálák tömörségét a préscsatorna alsó és felsõ oldalának összeszorításával, az anyag- és nedvességtartalom-függõ tömegét pedig hosszuk fokozatmentes szabályozásával állítjuk be. A gépek automatikus kötözõszerkezetét a bálahossz függvényében mûködõ vezérlõmechanizmus mûködteti, a mûvelethez mûanyag, vagy sizal zsineget használunk. A hengeres kisbálázók mûködése elviekben megegyezik az állandókamrás nagybálázókéval.



A magasabb nedvességtartalmú széna- és szenázsbálákat penészedést gátló, vagy fermentációt segítõ adalékanyagos kezelést követõen, egyedi rendszerû kisbála-csomagoló gépekkel lehet befedni.



A szögletes nagybálázók a nyolcvanas évek elején terjedtek el, mikor a Howard Bigbaler bemutatkozása után a nagy termelési rendszerek minõségi igényei meghatározóvá váltak. Az elsõként munkába állított Hestton gépek közül a bálagyûjtõ kocsival kiegészített 4800-as típus vált közkedveltté. Ezt követõen a présdugattyú mûködtetésére, a bálaformázás és tömörítés módszerére, a kötözõszerkezet vezérlésére, a bálagyûjtés rendszerére és a kenéstechnikára vonatkozó újdonságokkal felvértezve mutatkoztak be az új Vicon HP 1600 és MP 800, a Welger Delta 5000, a Claas Quadrant 1200, a New Holland D 1000 és a Fortschritt F 4550 típusok.





A nagy szálastakarmány termõterülettel rendelkezõ gazdaságok és a nagy mennyiségû gabonaszalmát felhasználó állattartó telepek ma is elõszeretettel alkalmazzák a 90–150 kW teljesítményigényû szögletes nagybálázókat. Felépítésükre jellemzõ, hogy az azonos funkciójú feladatokat különbözõ, de azonos mûködési elvû részegységek végzik. A 2000–2300 mm munkaszélességû rendfelszedõjük a nagyobb tömegeket kétoldali konzolos csiga segítségével szûkítik össze. A nagyobb tömörség érdekében szeletelõ-berendezést alkalmazunk, mely állókéseinek mûködtetése kézi-, vagy távvezérléssel a tömörítési igényeknek megfelelõen valósítható meg. Az eljáráshoz az egyszerûbb kivitelek az elõtömörítõt használják, míg az energianövények nagyobb szárszilárdsága miatt már speciális szecskázó részegységek szükségesek.



Az effektív tömörítést most is lengõ-, vagy csúszódugattyús rendszer végzi, melyek közül az elsõ csak közepes teljesítmény- és munkaminõségi elvárásokat elégít ki. A megfelelõ tömörséget a betakarított anyag tulajdonságainak függvényében a préscsatorna fedõ- és oldalfalainak hidraulikus összeszorításával állítjuk be. A bálák tömege és hosszúsága a szállítási és feldolgozási igényeknek megfelelõen választható meg. A nagyobb teljesítményû és magasabb munkaminõségû csúszódugattyús gépek (pl. Claas, Krone, New Holland, Kuhn, Vicon, Welger stb.) az említett anyagokon kívül már nemcsak a gyepfélék, hanem a lucernaszéna betakarításában is eredményesek.
















A gépek automatikus kötözõszerkezettel vannak ellátva, az egyszeres, vagy dupla csomózású mûvelet 4–5–6 kötözõfej felhasználásával, valamint mûanyag, vagy sizal kötözõanyaggal történik.



A magas nedvességtartalmú anyagok szenázsként történõ betakarításakor a szeleteléssel elõaprított bálákat szigorú technológiai elõírások szerint kell kezelnünk. Régebben belõlük fóliával fedett kazlakat építettünk, melyeket az adott állatállományok függvényében gyorsan feletettünk. Ma már a bálákat, vagy a belõlük összeállított rakatokat egyedileg, vagy csoportos rendszerben fedjük be, vagy fóliatömlõbe töltjük.



A hidrosztatikus hajtásra alapozott mûveletekhez az elsõ esetben traktorokhoz kapcsolt egyedi, vagy sajátmotoros csoportos rendszerû bálacsomagolókat, az utóbbihoz fóliatöltõ berendezéseket használunk. A bálák korrekt erjedését a mûvelettel egy idõben alacsonynyomású permetezõvel kijuttatott penészedést gátló, vagy fermentációs adalékanyagok bevitelével javíthatjuk.


















Hengeres bálák készítése




A hengeres nagybálázók megjelenését a hetvenes évek végére tehetjük, amikor a termelési rendszerek ez irányú igénye ugrásszerûen megnõtt. Az elsõk sodró rendszerû, gumihevederes változókamrás kivitelek voltak. Közülük a sort az a Hesston 5400 vontatott konstrukció nyitotta meg, mely a rendet a tarlón a gép hátuljára szerelt hajtott kettõs gumihevedereivel görgette méretre. A bálák tömörségét az egymással szemben dolgozó és rugóval elõfeszített villasor állította be. A bálák a gumihevederek felemelése után a tarlón maradtak, zsineges kötözésük a szerkezet kézi mûködtetésével valósult meg.



Ebben az idõben a Hesston cég 5700-as és 5800-as konstrukciói uralták a piacot. A nyolcvanas évek elején, amikor a Szolnoki Mezõgép Vállalat hazai fõegység-gyártásra alapozva teljes körû gyártási jogot szerzett, megkezdõdött a H 5580-as, majd késõbb az M-1300-as sorozatgyártása. A John Deere 530 és 550 változókamrás konstrukciói mellett megjelentek a Claas Rollant 62 és 85, valamint a Welger 5650 és 5670 állandókamrás változatok is.



A bálázás mûveletét eltérõ eljárásokkal, valamint különbözõ kialakítású és a tömörítés módját is meghatározó bálakamrákban valósítjuk meg. A változókamrás gépek a tömörítést a bála magjával kezdik, majd fokozatosan haladnak a bálapalást felé. Az állandókamrás típusoknál viszont a tömörítés a kamra palástja mentén kezdõdik és onnan halad a bála magja felé. Az elsõ esetben egyenletes tömörségû báláinak elõnyös tulajdonságai a fûfélék szénáinak és a gabonafélék szalmáinak betakarításakor, valamint stabil kazlak építésekor jelentkeznek. A második esetben a praktikus kihasználhatóság nem csak a pillangósok betakarításánál, hanem a bálák kondicionálása és szárítása tekintetében is vitathatatlan.
















A változókamrás gépek
rendfelszedéskor a kétoldali konzolos csigákkal összeterelt anyagot egy elõtömörítõ hengerrel, az állandókamrás kivitelek láncos, vagy hevederes rendszerrel juttatják a bálakamrába. A bálatömörség növeléséhez a gépeket ma már húsz fölötti késszámú szeletelõegységgel látják el. A bálák formázását és tömörítését a változókamrás kivitelek végtelenített gumírozott acélsodrony hevederekkel, vagy láncok segítségével, míg az állandókamrás típusok hatszögformában végtelenített gumihevederekkel, vagy köralakban elhelyezett, felületükön bordázott és hajtott fémhengerekkel, vagy rudas-láncos szerkezetekkel végzik.



Mivel a változókamrás gépek hevederei nem nyúlnak meg, ezért azok hosszát a legnagyobb átmérõhöz kell igazítani. Az adott bálaátmérõknek megfelelõ hosszúságú hevedereket a bálakamrában konzollal elõfeszített álló- és mozgócsigasorral, a bálaátmérõ függvényében fejtjük ki. Ezzel ellentétben az állandókamrás típusoknál a bálaátmérõ nem változtatható, a tömörítés csak a kamra megtelte után kezdõdik meg. Így a laza magvú bálák térfogattömege a tömörítés idõtartamával szabályozható.


















A hengeres nagybálázók (pl. John Deere, Claas, New Holland, Welger, Vicon, Krone, Pöttinger, Sitrex stb.) kötözõszerkezete egyszerûbb, mint a szögleteseké, mivel nem tartalmaz csomókötõ elemet. Viszont a 12–15-szörös tekercselés idõtartama és a szakaszos üzemmód lényegesen lecsökkenti a gépek teljesítményét. Javít a helyzeten, hogy a csomózás elmaradása miatt háló, vagy fólia is alkalmazható. A hálókkal ellentétben a fóliafedés nem garantál megfelelõ szilárdságot, ezért alkalmazásukkor valamilyen pótlólagos kötözés is szükséges.



A kötözés miatti szakaszos üzemmód a rendfelszedés megszakítását igényli. A probléma az állandókamrás gépeknél a felszedett anyag elõkamrába történõ irányításával (Claas Rollant Rapid), majd a kötözést követõen a bálakamrába történõ áttermelésével oldható meg. Annak ellenére, hogy a gyakori megállások nagy idõkiesést okoznak, valamint az újraindulás és a megnövekedett terhek megmozdítása tetemes energiafelhasználással is jár, a módszer mégsem terjedt el a gyakorlatban.



Szenázskészítéskor a csomagolás az elõfonnyasztott takarmányok konstrukciófüggõ bálázását követõen mérettõl függetlenül külön, vagy kombinált mûveletként, egygépes rendszerben történik.



Az egygépes, kétmûveletes rendszeren túl már rendelkezünk olyan bálázó-csomagoló konstrukcióval is, mely a két feladatot ugyanabban a mûveleti térben végzi el. A hengeres bálák csoportos csomagolásához saját, vagy a szögletes báláknál alkalmazott univerzális konstrukciók javasolhatók. A gyakorlatban közismert csomagolási módszereken kívül választhatjuk a fóliatömlõbe történõ töltést is.














A fejlesztés eredményeképpen megjelentek a piacon olyan berendezések is, melyek már szecskázott, vagy aprított anyagok tartósítására és tárolására is alkalmasak. A tandem alvázra szerelt állandókamrás bálázót és egyedi rendszerû csomagolót egyesítõ berendezések kiszolgálásához kanalas rakodógépek szükségesek. A korrekt tartósítási folyamatokhoz jelen esetben is folyadékfázisú fermentációs adalékanyagokat használhatunk.
















Bálaszállítás-rakodás



A bálák összegyûjtési és szállítási igénye a bálázógépek kifejlesztésével párhuzamosan jelentkezett. Felemelésükre és szállításukra szolgáltak a New Holland cég billenthetõ felépítményû vontatott típusai, melyeket a kazalépítésre is alkalmas hazai gyártású BR 01 felszedõ kocsi, valamint a pótkocsik kiszolgálását végzõ BL 350 bálaemelõ követett. A kisbálázók fejlõdésének köszönhetõen jelentek meg a szállítójármûveket kiszolgáló bálacsúszdák és röpítõ részegységek.



A ma is döntõen vontatott gyûjtõkocsik terelõlemezes felszedõje a bálákat egy láncos felhordó- és szállítópályára irányítja. A spirális vonalvezetésû emeletes Fella és Kemper kocsik száz bálát is meghaladó rakományukat, bálacsúszdával ürítik ki. A felszedésre és rendezésre alkalmas változatok rakományukat közvetlenül a tárolás helyszínére szállítják, majd szabályos halmazba rakják. Más konstrukciók az optimális anyagmozgatás érdekében a kisbálás felhasználás elõtt, nagyobb rakatokat képeznek belõlük.





A hengeres nagybálák
hagyományos pótkocsikkal történõ szállítása a rossz helykihasználáson túl, jelentõs rakodási és szervezési energiát emésztett fel. A nyolcvanas évek elején szükségessé vált olyan speciális nagybálagyûjtõ és szállító kocsi behozatala, mely alapját képezhette a hazai fejlesztésnek. Így a Hesston 5200-as típus forgalmazását követõen megindulhatott a felszedési-lerakási és kazlazási feladatokra kifejlesztett M 1350 hazai változat munkába állítása. Alacsony szállítási teljesítményét a forgógémes daruval kiegészített NBSz 7 típus javította, melyet az NBSzR 12 tandem futómûves és KCR bálaszorító villás forgógémes rakodóval szerelt nyerges pótkocsi követett. A nagybálák összegyûjtésére és táblaszéli kiszállítására a kétszintes rakfelületû HBSz kocsik szolgáltak.
















A szögletes nagybálák szállításához került kifejlesztésre az UTB rendfelszedõ pótkocsi alvázra alapozott BSzP 10 vontatott konstrukció.



A zárt keretszerkezetének oldalán elhelyezkedõ és hidraulikusan mûködtethetõ bálarögzítõjét a traktorfülkébõl lehetett kezelni. A nagyméretû bálák szállításának biztonságát az MBP pótkocsik oldalaira felszerelt, a rakfelületrõl elõre és hátra is kinyúló KBSz ketrecelemek fokozták.



A nagybálák rakodása szúrótüskés, vagy szorítóvillás homlokrakodós traktorokkal történt. A kizárólag MTZ traktorokhoz kifejlesztett SzNU és PF homlokrakodókat fokozatosan váltották fel a hazánkban gyártott NBR és BKR, valamint TUR és KHR típusok. Jelenleg a Case, a John Deere, a New Holland, a Quicke, Faucheux, Trac-Lift stb. cégek homlokrakodói mellett piacunk a Ferro-Flex és KHR stb. hazai termékekkel is kiegészül.



A bálázási technológiákban a rakodás és a szállítás kampányszerûen és nagy teljesítménnyel valósul meg. A szántóföldi rakodáshoz célszerûen kisebb teljesítõképességû és emelési magasságú traktoros homlokrakodók, szállításhoz kettõs kapcsolású traktoros pótkocsik és pótkocsis tehergépkocsik alkalmazhatók. A rakodógépek jobb kihasználhatósága érdekében a szögletes nagybálázókhoz bálarendezõ kocsikat szükséges rendelni.



Szállításkor elsõdleges szempont, hogy a szögletes nagybálák méreteit a szállítójármûvek rakfelületének függvényében úgy határozzuk meg, hogy a rakfelület szélessége a bálákénak mindig egészszámú többszöröse legyen. A bálahosszúságot a kialakuló tömegviszonyok mellett nem csak a szállított rakomány, hanem az építendõ kazal stabilitását biztosító átfedés is befolyásolja. A gyakorlatban a szélesebb és laposabb bálákból könnyebb kazlat építeni, míg a négyzet-keresztmetszetet megközelítõ bálák kevésbé érzékenyek a rakodási és szállítási igénybevételekre. Szállításához nagy rakfelületû bálaszállító-, vagy nagy raktérfogatú univerzális pótkocsikat (pl. Fliegl, Pronar, Wielton, ZDT, HW-80, BS-6 stb.), szükség szerint speciális kamionokat alkalmazhatunk. A táblavégi kiközelítés és a telepi kazalépítés speciális berendezései azok a nagy teljesítményû vontatott, vagy önjáró szállító ­kocsik (pl. Arcusin, Bühler, Sipma, SMS stb.), melyek a felszedett bálák egységrakományba rendezése után, nagyméretû kazlak építésére is alkalmasak.
















Míg a szántóföldön a hidrosztatikus hajtású és jó irányíthatóságú homlokrakodók üzemeltethetõk gazdaságosan, addig a telepi kazlazás és a tárólószínekben történõ bálahalmaz-építés esetén, a teleszkópos rakodógépek (pl. Merlo, Manitou, Bobcat stb.) elõnyei dominálnak. Szenázskészítés alkalmával a becsomagolt bálák mozgatásához mindig speciális megfogó adapterek szükségesek.





Bellus Zoltán • VM Mezõgazdasági Gépesítési Intézet